Tíz hónap alatt több munkacsoport dolgozik egy átfogó megállapodás előkészítésén, amely az Egyesült Királyság és az EU jövőbeli gazdasági-kereskedelmi kapcsolatát, viszonyrendszerét határozná meg. A tét a britek helye az uniós piacon. A tárgyalássorozat tegnap kezdődött meg Brüsszelben. Szakértők szorosnak tartják a határidőt, ám London ragaszkodik hozzá, s üzeni: ha érdekei úgy kívánják, figyelmen kívül hagyja az uniós szabályozást, és végső esetben egyezményt sem köt Brüsszellel.
Népszavazási döntés alapján az Egyesült Királyság január 31-én hivatalosan (jogilag) kilépett az EU-ból. Ám kettejük előzetes megállapodása értelmében december 31-éig a közösségben maradhat (a hatályos uniós jogszabályok kötelező betartásával), ám sem a belső ügyek intézésébe, sem a döntésekbe nem szólhat bele.
Az év végéig érvényes átmeneti időszakban Brüsszelnek és Londonnak egyebek mellett meg kellene állapodnia a 2020 utáni egymás közti viszonyukról, együttműködésükről, illetve a jövőbeni kétoldalú kapcsolatrendszerük szabályairól. Ennek fontos részét képezi a britek bejutása az Unió piacára, illetve ottani helye, státusza.
Az egyezkedés ezekről a kulcsfontosságú kérdésekről tegnap kezdődött meg Brüsszelben, ahol először a két küldöttség vezetője találkozott: az Uniót képviselő Michel Barnier és David Frost, a brit kormány főtárgyalója. A delegációk később plenáris ülést tartottak, ám az első alkalomra kijelölt témákat majd csak ma és holnap tekintik át.
Csütörtökön plenáris ülés és a tárgyalásvezetők kétoldalú megbeszélése zárja az első fordulót, amelyet több is követ, hiszen rengeteg egyéb kérdésben kell(ene) megtalálni a közös hangot, s megannyi szabályt kellene összehangolni. Csakhogy olyanokat, amelyek esetében másokkal évekig folytak az egyezkedések.
A kulcsfontosságú témák között szerepel egyebek mellett a kétoldalú áru- és szolgáltatás-kereskedelem, a közbeszerzéseken való részvétel, a beruházási tevékenység, a letelepedés és munkavállalás (a másik fél területén), a versenyjogi feltételek, a polgári repülés, a halászat, továbbá közlekedési, energetikai, (adat)védelmi, biztonságpolitikai, valamint ipari és igazságügyi kérdések sokasága. A továbbiakban két-három hetente lesznek a tárgyalások, felváltva Brüsszelben és Londonban.
Mindkét oldal kulcsfontosságúnak tart egy átfogó szabadkereskedelmi egyezményt. Ennek az a tétje, hogy külön kereskedelmi státusza lesz-e az Egyesült Királyságnak, vagy ugyanolyan EU-n kívüli államnak számít-e majd, mint bármelyik másik.
Brüsszel a szabadkereskedelem feltételéül szabta, hogy Londonnak be kell tartatnia a szigetországi cégekkel az EU-szabványokat, ha azok zavartalanul szeretnének üzletelni uniós partnereikkel. Ám Boris Johnson brit miniszterelnök már közölte: kormánya nem nagyon akar igazodni az Unióhoz, sőt kész akár egyezmény nélkül befejezni a tárgyalásokat. (Ebben az esetben vámok és kvóták kölcsönös bevezetése következhet, ami megnehezítené az együttműködést.)
Londonnak ráadásul véges a türelme. Az idén mindent el akar intézni, mert nem hajlandó meghosszabbítani az év végéig tartó átmeneti időszakot, sőt már júniusban dönteni kíván arról, hogy érdemes-e folytatni az egyezkedést az EU-val.
Az átmeneti periódus egyébként egy alkalommal – egy, vagy végső esetben két évvel – meghosszabbítható, ha erről az érintettek legkésőbb július elseje előtt megállapodnak. Johnson azonban nem szeretne hosszabbítani.
Az EU mindenesetre olyan megállapodást tart elfogadhatónak, amely négy pillérre támaszkodna: a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokra, a külügyi és biztonsági együttműködésre, a belső biztonságra, valamint tematikus együttműködésre. Ha London ettől el akar térni, például a kereskedelemben (ragaszkodva a vámok és kvóták nélküli együttműködéshez), azt aligha engednék neki meg. Brüsszel ugyanis be akarja bizonyítani mindenkinek, hogy a kilépés nem jó üzlet.
