Kevesebben leszünk romániai magyarok, a magyarság aránya viszont az ország lakosságához képest nem csökken, nő a szórványban élők száma, és a diaszpóra támogatása nélkül a tömbmagyarságban is elindulhatnak a szórványosodási folyamatok.
Horváth István és Kiss Tamás szociológus Erdélyi magyar demográfia és népességpolitika, a 2011-es népszámlálás várható eredményei című, Kolozsváron elhangzott előadásából kiderült, a Kisebbségkutató Intézet becslése szerint a 2011-es népszámláláson várhatóan 1,29millió magyart számolnak majd Romániában, ez létszámban csökkenést jelent a korábbi adatokhoz képest, azonban a magyarok aránya nem csökken számottevően. Várhatóan 6,3–6,5 százalék lesz a 20,5milliós Romániában.
Az erdélyi magyarok több mint fele szórványban él majd. Már ma is legalább annyi magyar él szórványban, mint ahányan tömbben, a Székelyföldön. Nagyvárad, Arad, Temesvár, Déva, Brassó éppoly fontos pillérei az erdélyi magyarságnak, mint Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy vagy Csíkszereda. Ez tény. Legfeljebb azon lehet vitatkozni, hogy a város lakosságnak egyötödét kitevő kolozsvári magyarság szórványnak tekinthető-e vagy sem.
Amíg azonban a szociológusok eldöntik, melyik közösség tekinthető szórványnak, addig is felelősen gondolkodó erdélyi politikusok igyekeznek feltérképezni a szórvány gondjait, és megoldási lehetőségeket keresnek az önazonosság, a magyar nyelv és kultúra megőrzésére, illetve az értékteremtésre. Ugyanis az ma már egyértelmű, hogy a beolvadás ellenszere az értékteremtő és közvetítő közösség fennmaradása.
Brassóban tartotta meg I. szórványkonferenciáját az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, amelynek legfontosabb döntése a Szórványtanácsot létrehozó kezdeményező bizottság kinevezése volt.
Az I. szórványkonferencia kezdeményezője, Toró Tamás, az EMNT Brassó megyei szervezetének elnöke úgy véli, jó visszhangja volt a tanácskozásnak, a romániai és a magyarországi sajtó is beszámolt a történtekről. Ez a tény, és az, hogy Németh Zsolt vállalta a konferencia védnökségét, jelzés arról, hogy a Fidesz-kormány nagyobb figyelmet szentel a szórványkérdésnek, Brassót sem úgy kezeli majd, mint egy elvesztett déli várat, hanem mint a dél-erdélyi és Kárpátokon túli szórvány szellemi és koordinációs központját.
Toró Tamás a legfontosabbnak azt tartja, hogy első ízben végre széles körű és őszinte konzultációra került sor, a politikusok egy asztalhoz ültek a pedagógusokkal, a lelkészekkel, a sajtó képviselőivel, a magyar értelmiséggel, és az együtt gondolkodásnak kétségtelenül lesz eredménye. Korrekt műhelymunka folyt, rengeteg megvalósítható ötlet felmerült – értékelt az EMNT-elnök. A Szórványtanács kezdeményező bizottsága a remények szerint májusig befejezi munkáját, Brassó a tanács koordinációs, Temesvár a kutatási központját működtetheti majd.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által megszervezett szórványkonferencia azt a lehetőséget hordozta, hogy húsz év után végre felelősen körvonalazódjon a szórvány megszervezése, híd- és végvárszerepének felismerése. Ha ez Erdélyben sikerrel jár, más külhoni magyar szórványközösségek is hasznosíthatják a tapasztalatokat.
Ezt hangsúlyozta Tőkés László európai parlamenti képviselő is, aki szerint az európai politikában helyesebb, ha a magyar ügy jelenik meg mint tematika, a szórványkérdés azonban egyértelműen a tömbmagyarság kérdése is. Annak megoldása a magyarság eltűnésének meggátolása a Kárpát-medence pereméről.
