(Fotó: Fodor István)
Az elsőségért örökösen küzdő sajtónak köszönhetően a magyarországi politikai életben már nem is bírt nagy hírértékkel a héten, hogy Orbán Viktor bemutatta leendő minisztereit: hivatalossá tette azt, amit a médiumok már korábban „kitaláltak”.
Úgy tűnik, a kormányalakító kezdettől fogva igyekszik ígéretéhez híven cselekedni, vagyis takarékos államot építeni. A rendszerváltás óta ugyanis ilyen kevés, azaz csupán nyolc minisztere sosem volt egyetlen kormánynak sem. Bár ez még nem sokat jelent, mert minden azon múlik, mekkora bürokratikus gépezet épül köréjük.
Egyelőre nem sok bírálat érte a még meg sem alakult kormányt, bár a leendő ellenzék – az LMP és a Jobbik – kilőtt néhány nyilat a környezetvédelmi minisztérium megszüntetése miatt, mondván: nem jó, hogy ezt a területet „bekebelezte” a vidékfejlesztési (mezőgazdasági és egyebeket felölelő) minisztérium, mert a gazdaság érdeke gyakran nem jár együtt a természetvédelemmel, s tudhatjuk, hogy ilyen esetben ki húzza a rövidebbet. Természetesen a majdani kormánypárti illetékes éppen azt bizonygatta, hogy a kötődések és az áttekinthetőség eredményeként megnő majd a hatékonyság.
A Fidesz egyéb vonatkozásban is elkezdte „edzeni magát” azzal, hogy egy-egy politikusi kijelentéssel elég korán támadási felületet nyitott. A múltkor Kövér László azt találta mondani, hogy az idén még aligha lesz adócsökkentés, amire természetszerűen fölhördült „a nép”. Orbán Viktor azonnal meg is cáfolta a választmányi elnökének a szavait. Pokorni Zoltán újságírói kérdésre válaszolva igencsak árnyaltan, de mégis érthetően utalt arra, hogy könnyen megtörténhet: új államfője lesz az idén az országnak. Egyes magyarázatok szerint azért, mert a Fidesz parlamenti teljhatalma mellett az államelnöki székbe is „saját emberét” kívánja ültetni, vagyis „szófogadóbb” köztársasági elnököt szeretne, mint amilyen a jelenlegi. Meg is indult erre egy kisebb mozgalom a Sólyom Lászlót támogató értelmiségiek és az internetezők körében. Egyelőre halkulni látszik a moraj, miután kiderült: egyáltalán nem eldöntött a kérdés, mert a Fidesz még nem is tárgyalt róla. Időnként úgy tűnik, hogy csak tesztelik a közvéleményt, hogy a végén a többség megelégedésére hozzanak döntést.
Aligha ilyen meggondolásból állt ki azonban Pintér Sándor, a korábbi belügyminiszter és a poszt jelenlegi várományosa a volt budapesti rendőrfőkapitány, Gergényi Péter mellett. Nyilván baráti alapon jegyezte meg, hogy hisz az egykori főrendőr ártatlanságában a 2006 októberében történt tömegoszlatással kapcsolatban, de a végszó az ügyészségre tartozik. Ez a „föltételes föloldozás” azonban igen nagy nemtetszést váltott ki a barikád másik oldalán állók körében. Sokakra gondolunk, mert vertek meg például fideszes politikust is a rendőrök. Summa summarum: Orbánnak ezúttal is közbe kellett lépnie, és Balsai István személyében miniszterelnöki megbízottat nevezett ki a majdnem négy évvel ezelőtt történtek föltárására. Sokáig azonban nem folytatódhatnak az „elszólások”, mert akkor a Fidesz- és miniszterelnöknek más dolga sem lesz, mint helyrerakni saját embereit…
Persze, nemcsak miniszteri nevek forogtak közszájon a héten, hanem az is kiderült – amit szintén tudni lehetett –, hogy Schmitt Pál lesz a házelnök, és a frakcióvezetők is ismertek már. Ez utóbbiak közül elsősorban az MSZP-s Mesterházy Attila szereplése váltott ki érdeklődést, merthogy tükröznie kellene az egységesnek nem nevezhető pártban az erőviszonyokat. Mint kiderült: nem tükrözi, hiszen olyan elsöprő támogatást kapott, amiből szinte teljes összetartásra lehet következtetni. Pedig köztudottan nincs így, hiszen vidéki MSZP-sek mondtak le, a megújulást szorgalmazó és minden jel szerint az élvonalba visszatérni szándékozó Gyurcsány Ferenc pedig röpiratot jelentetett meg (majdnem félszáz oldalon), melyben a párt rossz választási szereplésének okait tárja föl, ostorozza a hibákat, keresi a megújulás útját, és egyebek mellett az eddigi pártvezetés háttérbe vonulását szorgalmazza. És nem mellékesen: korántsem helyesli a hatalom koncentrációját. Konkrétabban is fogalmazhatunk: nem szeretné, ha Mesterházy ülne be a pártelnöki székbe is. Alighanem gyorsan kiderül, hogy milyen tömeget tud fölsorakoztatni röpirata, vagyis önmaga mögé. Nagyban múlik ezen az MSZP jövője.
A mi sorsunk, vagyis a külhoni magyaroké ugyan nem azon múlik, hogy nyílik-e lehetőségünk a kettős, ill. a meglévő mellé a magyar állampolgárság egyszerűsített megszerzésére, mégis valamelyest befolyásolhatja életünket. S amikor a Fidesz fontos szerepet tulajdonít a nemzetpolitikának, nyilvánvalóan ez a kérdés sem kerülhető meg. Szó sincs róla, hogy ki akarna térni előle a leendő kormány, inkább már az a különös, hogy túl nagy jelentőséget kap az anyaországi médiában – a külhoni magyar sajtóban teljesen érthető –, pedig már sokan és sokszor kimondták: lesz állampolgárság, sőt az első törvények között kerül napirendre. Csupán ezen a héten nyilatkozott róla a leendő külügyminiszter, a jelenlegi külügyi bizottsági elnök és Semjén Zsolt is, akinek előreláthatólag kormányfő-helyettesi hatáskörébe tartozik majd a téma. És éppen ő utalt némi tisztázatlan körülményekre – nem is az állampolgárság körül, mert az szinte eldőlt, hanem a szavazati joggal kapcsolatban. Konkrétan arra, hogy minden állampolgár egyforma, nincs A és B kategóriás, s ennek ürügyén máris megkezdődött a találgatás, hogy akkor esetleg állandó magyarországi lakhely nélkül is szavazhatnának a külhoniak az országos listára. Ez azonban a határon túliak számára inkább részletkérdés, talán komolyabb a belpolitikai jelentősége. Emiatt történhet meg, hogy a szavazati jogot majd később, másik törvénnyel szabályozzák.
Addig is: kezdődhet az érdemi munka a találgatások elhárítására is, merthogy a jövő héten pénteken a tervek szerint megalakul az új parlament.
