Amitől féltünk Romániában, nem menekültünk meg. Az egymást követő Boc-kormányok két évig hitegették Románia hitelezőjét, a Nemzetközi Valutaalapot, hogy végrehajtják a közalkalmazotti reformot, csökkentik az állami kiadásokat és növelik az államkassza bevételeit. Eközben nem tettek semmit. Sőt, az állam kiadásai nőttek, ráadásul nem beruházásokra költöttek, hanem bérekre, méghozzá kölcsönből.
Ezért a leegyszerűsítő könyvelői gondolkodása miatt hírhedt Valutaalap kiadta az utasítást: Eddig, és ne tovább, ha nincs más ötletetek, növeljétek az adókat!
S mert az államkassza üres, a román kormánynak pedig szüksége van az újabb hitelre, sokan azt gondolták, teljesíteni is fogja a Valutaalap kérelmét. Emelni fogja az egységes adókulcs mértékét és az áruforgalmi adót is, akkor is, ha ennek katasztrofális következményei lesznek.
Az adók növelésével a kormány elhúzódó recesszióba taszította volna a gazdaságot, és adócsalásra késztette volna a vállalkozókat, ennek eredményeként pedig az államkasszába már nem folyt, csak csordogált volna a bevétel, ami újabb adóterhek kirovására kötelezte volna a Pénzügyminisztériumot. Ha a Boc-kormány rezignáltan vagy reszkető gatyával elfogadja a Valutaalap által ajánlott béradó- és áfanövelést, a szakértők számításai szerint tíz százalékkal csökkent volna az ország teljes lakosságának a reáljövedelme, számos kisvállalkozás összeroppant volna.
A kormánynak ezért sem kellene úgy tennie, mint az egyszeri szegény embernek, akinek a családja hosszú ideje éhezett, egy szál tehénkéjük tejét ette, s hogy végre jóllakjanak, a családfő egy nap levágta a marhát! – figyelmeztettek az elemzők. A Nemzeti Bank kormányzója is ellenezte az adóemelést.
Ezért mégsem az ellenzék által megszellőztetett 24-25 százalékos áfa és 20 százalékos egységes adókulcs „katasztrófa-forgatókönyvét” fogadták el a Nemzetközi Valutaalappal folytatott egyeztetéseken. A látszólag vállalkozóbarát megoldás azonban rendkívül fájdalmas lesz a bérből, nyugdíjból élőknek. Az állami alkalmazottak fizetési keretét 25 százalékkal csökkentik júniustól. Azaz vagy mindenki egynegyedével kevesebb bért kap, vagy nagyarányú létszámcsökkentést kell eszközölni. A nyugdíjak és a munkanélküli-segély 15 százalékkal lesznek alacsonyabbak.
Már régóta gyanítják a politikai elemzők, hogy a kormány feje valójában nem Emil Boc miniszterelnök, hanem a teljes hatalom összpontosítására törekvő államfő, Traian Băsescu. Ez a gyanú beigazolódni látszott csütörtökön este, amikor a válságkezelő intézkedésekről nem a kormányfő beszélt, hanem az államelnök.
Traian Băsescu úgy értékelte, a megoldás – amelyre a Nemzetközi Valutaalappal jutottak – a bizalom jelét mutatja: „A kormány folytathatja a nagyszabású átalakítási programjait.”
Gazdasági elemzők szerint azonban a megoldás kockázatos. A csökkenő jövedelmek miatt csökken a fogyasztás, így az áfából befolyó összeg is. A csökkenő fogyasztás miatt pedig a vállalkozások is csődközelbe juthatnak. Ráadásul a hitelezést sem indíthatják újra a bankok, hiszen az átlagjövedelem Romániában 350 euróról 270-re esik vissza.
A kormánykoalíció tagja, az RMDSZ a sok kicsi sokra megy politikájának volt a híve, az államfővel való egyeztetéseken azt az álláspontot képviselték, hogy semmiképpen ne emelkedjenek az adók.
Nos, nem nőnek, ám kérdés, hogy az ár, amit ezért fizetni kell, nem lesz-e nagyobb, mint ha emelkedtek volna. A tehenet nem vágták le, de megtörténhet, hogy éhen hal…
