Mostanság Szlovákiában utazva az ember minduntalan hatalmas plakáttáblák erdejében találja magát: a településeken és az utak mentén is politikusok mosolyognak rá, meg sorjáznak a pártszimpátiára késztető rövid jelszavak. Ebben az országban június 12-én tartják a parlamenti választásokat, s ennek révén akár új kormányzat is felállhat – a jelenlegi kormánypártok és az ellenzékiek között az erőviszonyok egyelőre meglehetősen kiegyensúlyozottak.
A felvidéki magyarok hangulata – mondjuk így – borongós; a gondokat tetézi, hogy a kettős állampolgársággal kapcsolatos magyarországi indítvány szinte robbanásszerűen hatott, ezért ismét erőteljesen forgalomban a „magyar kártya”.
A választások tétjéről s a most tapasztalható társadalmi mozgásokról a Somorján élő Öllös László politológussal, egyetemi oktatóval, valamint a Csemadok országos elnökével, Hrubík Bélával beszélgettünk el.
A VALÓDI REFORMOK IGÉNYE
Hrubík Béla
– Több mindenről fog szólni ez a parlamenti választás, de arról mondjuk nem, hogy az ország tekintélyuralmi irányba haladna, ez a veszély nem fenyeget – állítja Öllös László. – Mi, magyarok természetesen azt a szempontot figyeljük, hogy részt veszünk-e a következő kormányban. Ha a jelenlegi kormány megbukik, és az ellenzék alakít kormányt, azt a magyarok nélkül ugyanis nem tudja megtenni. Ez a választás érinti továbbá az ország eladósodását is; amennyiben marad a mostani vagy a jelenlegihez hasonló kormányzati összetétel, az adósságállomány minden bizonnyal tovább növekszik, miként az elmúlt négy évben. Megválaszolandó kérdés úgyszintén: az ország társadalmi és gazdasági élete modernizálódik-e, azaz sor kerül-e valódi reformokra. Új dolgokkal ugyanis eleddig nem igazán álltak elő, legalábbis olyanokkal, amelyek hatékonyabbá tették volna a folyamatokat. Közben a világ megy előre, nem vár ránk...
– Természetesen előtérbe kerül ismételten a szlovák–magyar viszony is. Ha marad a jelenlegi felállás, javulás aligha képzelhető; a mostani állapot feszültséggel, állandó támadásokkal terhelt, melynek jellemzője az agresszív, durva kommunikáció. Ez persze elsősorban belpolitikai célokat szolgál, hiszen a két ország – lévén mindkettő tagja a NATO-nak és az EU-nak – egymásra nézve veszélyt nem jelenthet.
AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS FELTÉTELEI
Öllös László
– Szlovákiában hosszú évek után az itt élő magyarok most ismét válaszút előtt állnak, lévén, hogy a Magyar Koalícióból kivált Bugár Béla volt pártelnök és csapata új pártot alapított – mondja Hrubík Béla. – Nyilvánvaló, hogy a szavazatok így megoszlanak. A magyar választók ezt nem jó szemmel nézik, hiszen az elmúlt négy esztendő sugallata: nemhogy tagozódnunk, osztódnunk kellene, hanem éppenséggel még szorosabbra kellene fogni a gyeplőt, még jobban zárni a sorainkat, s egyértelműbben kiállni azon dolgainkért, jogainkért, amelyeket kemény támadások értek (nyelvtörvény, oktatásügy, hazafisági törvény stb.). Ez az állapot nem jó. Egyébként is: az anyaországon kívül eső nemzetrészekbe, így belénk is 90 esztendeje folyamatosan azt sulykolják, hogy rossz helyen vagyunk, rossz időben, rosszkor akarunk születésnapot ünnepelni, rosszkor akarunk temetni. Vagy rosszkor akarunk törvényeket hozni (mert vagy választások előtt vagyunk, amikor nem illik ingerelni a többségi nemzetet, vagy választások után tartunk, amikor meg békében kellene lenni). De tényleg, mi lennénk rossz helyen? Akik ezer éve élünk itt... Ez a választás tehát arról is fog szólni, hogy a szlovákiai magyarok azt a fajta együttműködést választják-e, amit a másik, a Bugár-féle párt hangoztat, aminek egyébként a Magyar Koalíció Pártja sem mond ellent, de mi úgy gondoljuk, hogy együttműködés csak egyenjogú és egyenrangú alapon lehetséges a többségi nemzettel. Amíg szolgaként kell „együttműködni”, törvényeket lenyelni, amíg büntetnek a nyelvünkért, addig ez tárgytalan.
NÉHÁNY KÉPVISELŐI HELY ELVESZHET
A továbbiakban a Csemadok elnöke a választások lehetséges kimeneteléről is szólt. Nos, az egyik variáció szerint mind az MKP, mind a MOST-HÍD (félig szlovák, félig magyar párt) bejut a parlamentbe, hiszen a magyarok részaránya 11 százalékos, a parlamenti küszöb pedig 5 százalékos. Előfordulhat, hogy az MKP bejut, a HÍD nem, de nyilvánvaló, hogy az a 2-3 százalék, amelyet ez idő tájt prognozálnak Bugáréknak a közvélemény-kutatók, az elveszett szavazat lesz, ami 5–7 magyar képviselői hely elvesztését is jelentheti a leendő szlovák parlamentben. A legrosszabb forgatókönyv: az egyik sem jut be.
– Sok felvidéki magyar csalódott a politikában – folytatja –, bár tudni kell: egy kisebbségi pártnak nagyon nehéz eredményeket felmutatnia, akár kormányzati tényező, akár nem, s a kormányzatban is gyakorta elveit részben feladó kompromisszumokra kényszerül a (legalább) csekélyke eredmények elérésére törekedve.
Hrubík Béla végül megjegyzi: Dél-Szlovákia az ország legszegényebb része, holott adottságai alapján (termőföld, vízkészlet) máshol is tarthatna – de fejlesztésről aligha beszélhetünk. Most tehát az is a választások tétje, hogy e téren változni fog-e valami.
Hrubík Béla: Nagy-nagy szeretettel és reménységgel tekintünk a vajdasági magyarokra, akik egy példaértékű politikai lehetőséget teremtettek. Az számunkra is egyfajta utat jelenthet az elkövetkező időszakban, ugyanakkor jelzés Európa számára, hogy ilyen kisebbségpolitikával is meg lehet közelíteni a nemzetrészeket. Sok sikert kívánok a nemzeti tanácsi választásokhoz! |
