Hatalmas kárt hagyott maga mögött az ár
Egy teljes hétig viselte a forint Kósa Lajos debreceni polgármester (Fidesz-alelnök és parlamenti képviselő) kijelentésének a következményeit, miszerint csődközeli állapotba vitték a szocialisták az országot: a magyar fizetőeszköz csak csütörtökön tért vissza korábbi árfolyamára. Állítólag sokan sok milliárdot nyertek, mások pedig veszítettek a meggondolatlan kijelentésen. A tanulság pedig az, hogy ellenzékben lehet kígyót-békát kiabálni a kormányra, a kutya sem ugatja meg, de hatalmi helyzetben senki sem kíváncsi arra, hogy mit rontott el a korábbi kormány, politikai pontokat nem hoz a bírálat, de megrengetheti a világ tőzsdéit is.
Néhány nap múltán azonban tisztult a kép, mígnem kedden Orbán Viktor kormányfő bejelentette gazdasági akciótervének huszonkilenc pontját, feledtetve az előzményeket. Közismert ugyanis, hogy a Fidesz a költségvetés elfogadása óta azt bizonygatja, hogy téves adatokra épül a büdzsé, a 3,8 százalékos hiány pedig nem tartható, és a 7 százalék körüli lenne a reális. Ezt a kiigazítást próbálta tehát elérni a Fidesz-kormány, amivel nem kis pénzügyi mozgásteret nyert volna. Brüsszel erre nyilván nemet mondott, s így nem maradt más hátra, mint elővenni a „B” tervet, és azt ismertetni az Országgyűléssel, majd arra törekedni, hogy tartani tudják a Bajnai-kormány által betervezett hiányt. Valójában folytatta ígéretei teljesítését a Fidesz: egykulcsos és csökkentett, valamint családi adózásról beszélt Orbán, most már a várva-várt konkrétumokkal. (Persze, a törvények kidolgozása még hátravan.) Azt az ígéretét is teljesíteni látszik, hogy egyszerűsíti az adózást – pl. tucatnyi adónemet törölnek –, de a takarékossági elveket is követi. Az állami vállalatok, intézmények vezetői a jövőben majd „csupán” bruttó kétmillió forint havi bért vehetnek föl (van, aki ennek az összegnek jelenleg többszörösét kapja), a kéthavi bérnél nagyobb végkielégítéseket 98 százalékos adóval sújtja… A BKV- és egyéb ügyek után mindezek tetszetős lépések a kisember számára, de politikai és gazdasági körökben is javarészt kedvező visszhangot keltettek. Igaz, bírálók máris akadnak, a részletekben megbúvó ördög pedig várhatóan később jön elő. Mindenesetre azt előre tudni lehetett, hogy a bankszektor nem fog örülni a rendkívüli adónak, amit rá rónak.
Az akcióterv bejelentése elhomályosította a törvénykezést, pedig igencsak gyors ütemben folytatódtak a törvénymódosítások a parlamentben. Gyakran azok a javaslatok emelkednek törvényerőre, amelyeket annak idején elvetett a szocialista kormány. Emlékezhetünk, hogy sok vitát váltott ki a holokauszt tagadásának a büntetése, és máris módosították a büntető törvénykönyvet, s „a holokauszt nyilvános tagadása” helyébe „a nemzeti szocialista és kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények” megfogalmazás került. A Gyurcsány Ferenc kezdeményezésére alakult Magyar Demokratikus Charta tiltakozik ugyan, de még a Jobbik – az idézett módosításból kiolvasható okok miatt –sem támogatta a törvényt, mindez azonban a lényegen nem változtatott. Közben a képviselők arról is döntöttek, hogy a hónap végén, 29-én választanak köztársasági elnököt.
Megkezdődtek az alkotmánymódosítás, pontosabban az új alkotmány kidolgozásának az előkészületei is: Orbán Viktor hat – az alkotmányosság működése felől gyakorlati tapasztalattal rendelkező – szaktekintélyt (Boross Pétert, Pálinkás Józsefet, Szájer Józsefet, Schöpflin Györgyöt, Stumpf Istvánt és Pozsgay Imrét) kért fel arra, hogy hozzanak létre egy olyan testületet, amely a kormányfő mellett fog működni, és az új alkotmány koncepcióját fogja kidolgozni. Hosszú folyamat kezdődött meg ezzel.
Amíg az ország egy része a parlamenti eseményeket figyelte, tízezrek dolgoztak a gátakon, hogy tőlük telhetően mentsék vagyonukat a soha nem látott áradástól. Ennek ellenére településeket öntött el a víz, tucatjával dőltek össze a házak, milliárdosak a károk. Csupán a mezőgazdaságban százmilliárd forintos veszteséget emlegetnek. S most, hogy levonulóban van az ár, az új kormányra hárul a károk szanálása. Az elemi csapás végképp nem hiányzott senkinek, különösen pedig nem a károsultaknak és a bejáródás időszakát élő kormánynak. Nem is lehet kiheverni egy hét alatt, mint az „elszólásból” eredő forintgyengülést.
