Robert Fico szlovák kormányfőnek „jó” esélye volt arra, hogy ha nyer is pártja, a Smer a szlovákiai választáson, akkor se ő alakítson kormányt. Persze, ehhez az ellenzék teljes egységére van szükség – ami jelenleg megvan –, mert ha a négy közül bármelyik párt is csatlakozna hozzá, többséget szerezne, és nem alakulna jobbközép kormány. Az természetes, hogy Gašparovič államfő először neki ad lehetőséget a kormányalakításra.
A Smernek az esélye abban lett volna, ha Mečiar pártja is bekerül a parlamentbe: maradhatott volna a jelenlegi koalíció. Igaz viszont, hogy az már Ficónak sem lett volna kellemes, mert eddig sem maradtak el a komoly súrlódások Ján Slotával, az SNS vezetőjével, talán nem is annyira a szélsőséges megnyilvánulásai, hanem korrupciós ügyei miatt. Tény viszont, hogy ez a kapcsolat a szavazatok hajszolásában mind nacionalistább vizekre hajtotta Ficót is.
A remélt és várható változás biztosan javulást hoz a szlovák–magyar viszonyban Szlovákiában és a két ország között egyaránt. Mikuláš Dzurinda, a második helyen végzett SDKÚ elnöke például nemrégen kijelentette, hogy ha pártja kormányra kerül, nem ismerik ugyan el a magyar állampolgársági törvényt, de nem büntetik a szlovák állampolgárság megvonásával azokat, akik magyarral is rendelkeznek.
Különben pedig elegendő lehet néhány gesztusértékű és apró gyakorlati lépés ahhoz, hogy új irányt vegyenek a szlovák–magyar kapcsolatok.
Nagy meglepetést tehát nem okoz, ha nem a győztes párt alakít kormányt – ezt a lehetőséget mindenki számításba vette –, de arra kevesen gondoltak, hogy a Magyar Koalíció Pártja, az egyetlen felvidéki magyar nemzeti párt nem éri el a parlamentbe jutáshoz az ötszázalékos küszöböt. Ha nem is megbízhatóak a szlovákiai közvélemény-kutatások, mégis arra utaltak, hogy nagyobb esélye van a parlamentbe jutásra az MKP-nak, mint a Most-Hídnak, sőt az exit poll is öt százaléknál több szavazatot jósolt az MKP-nak. A választás legnagyobb vesztese tehát az egyetlen magyar párt lett, mert bár a rendszerváltás óta nem volt mindig kormányon, de a parlamentben helyet foglalhatott.
A vereségre egyelőre a szakértők sem igen tudnak magyarázatot adni. Kétségtelen, hogy a pártszakadás sok szavazót elvitt a Hídhoz, de ezt eleve tudni lehetett. Valószínűsíthető, hogy a „normálisnál” ez azért lett több, mert a kormánypártok fölszították a magyarellenességet, és a szavazók inkább a kompromisszum felé hajlanak a határozott nemzeti politizálás helyett. Akár az is szerepet játszhatott az eredménytelenségben, hogy a tavaly alakult liberális SaS szintén csábított el magyar szavazókat. Esetleg Csáky Pál elnök többször tett kijelentése, hogy nem tárgyal a Híddal, miközben Bugár Béla mindig hajlott arra, hogy szóba álljon volt pártjának a vezetőivel.
Az egyelőre még talány, hogy a Most-Híd milyen mértékben lesz képes képviselni a szlovákiai magyarság érdekeit. Mert bármennyire is magyar pártként emlegetik sokan, erről szó sincs. A párt 14 képviselője közül például 7 szlovák, és föltételezhető, hogy ennél jóval szerényebb mértékben járult hozzá a szlovákság a Híd sikeréhez. És egyben az MKP kudarcához.
