Szerdán éjjel és csütörtökön is több tucat pedagógus tüntetett Bukarestben az Oktatási Minisztérium előtt, a tárcavezető lemondását kérték, tiltakoztak az új oktatási törvény elfogadásának módja ellen.
A román kormánykoalíció pártjának, az RMDSZ-nek a zsarolását sejtik a tanügyi szakszervezetek amögött, hogy legutóbbi ülésén Emil Boc miniszterelnök úgy határozott: a szenátus szakbizottságában veszteglő tanügyi törvényt felelősségvállalási eljárással fogadtatja el. Maga a kormányfő jelentette ezt be, miután az előző napon a koalíciós partnerek, a Demokrata-Liberális Párt és az RMDSZ hosszasan tárgyaltak. A miniszterelnök szerint az ellenzék a szenátusban szándékosan lassította a bizottsági munkát, ezzel akadályozta a tanügyi reformot, ami elodázhatatlan.
A felelősségvállalással előterjesztett jogszabálytervezetet a törvényhozásban nem lehet megvitatni és módosítani. Az ellenzék bizalmatlansági indítványt nyújthat be a tervezetet előterjesztő kormány ellen. Ha ezt nem teszik meg, vagy az indítvány nem kapja meg a törvényhozók többségének szavazatát, akkor a törvénytervezetet elfogadottnak kell tekinteni. Ha viszont a bizalmatlansági indítványt a többség jóváhagyja, akkor a kormánynak távoznia kell.
A kormányfő bátran állhat a parlament elébe, mert tudja, a szegénység és pénztelenség sújtotta Romániában a képviselők az előrehozott választások rémétől tartva, attól félve, hogy nem jutnak be ismét a törvényhozásba – és gürcölhetnek tízszer kevesebb pénzért tanárként, orvosként, tisztviselőként –, nem szavazzák meg a bizalmatlansági indítványt.
A Demokrata-Liberális Párt tagadja, hogy az RMDSZ zsarolta volna, az RMDSZ viszont korábban kijelentette, hogy az új oktatási törvényt, amely némi autonómiát és valamivel több pénzt biztosít a kisebbségi iskoláknak, el kell fogadni. Ez volt ugyanis az együttműködési egyezmény alapja. No meg a kisebbségi törvény, amely a szerbiaihoz hasonló önrendelkezést nyújtana a nemzeti közösségeknek. Ám az még maradhat… – mondták az érdekvédelmi szövetség vezetői.
Az RMDSZ ugyanis húsz éve célul tűzte ki, hogy Románia földrajzát és történelmét is anyanyelvükön tanulhassák a kisebbségi diákok, s hogy a tantárgy neve ne a románok történelme legyen, tartalmazza a kisebbségek történelmét is. Ez a kitétel most benne van az egyébként sokak által bírált törvénytervezetben. Benne van az is, hogy az anyanyelven oktató tanintézetek nagyobb összegű fejpénzt kapnak a diákjaik után, mint a román tannyelvű iskolák. A legfontosabb előírás pedig az, hogy a román nyelvet és irodalmat külön tanterv szerint, nem a román anyanyelvű iskolásokkal azonos formában oktatják a kisebbségi tanintézetekben. A törvénytervezet rendelkezik továbbá az iskolaszékek felállításáról, bevezeti a kötelező iskola-előkészítő osztályt, és kilenc osztály elvégzését teszi kötelezővé.
A legnagyobb hibája a törvénynek, hogy csökkenti az egyetemi autonómiát. (Ami a magyarság szempontjából akár előny is lehet, hiszen az önálló magyar egyetemet, illetve még a kétnyelvűséget is az egyetemi autonómiára hivatkozva utasította el a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem.)
Az új tanügyi törvény elfogadtatása az RMDSZ sikere lesz, ám az érdekvédelmi szövetség munkáját ezért aligha fogják értékelni szavazóik. Romániában ma már a mindennapi kenyér, és nem a történelmének és földrajzának tanítási nyelve foglalkoztatja, aggasztja a lakosságot. Egyre többen kifogásolják azt, hogy az a kormány, amely az RMDSZ nélkül kénytelen lenne lemondani, oly mértékben csökkentette a pedagógusok fizetését, hogy egy-két év múlva jól képzett tanár nem marad az oktatási rendszerben. Jelenleg a szégyenpénz-pótlékot inkasszáló szemetesek bére nagyságrendileg nagyobb a pedagógusokénál. S hogy ez így történt, azt nem tudja elfeledtetni az RMDSZ a régebbinél valamivel jobb oktatási törvénnyel.
