A csodát több millióan újra és újra elkövetik Romániában, túlélik az újabb és újabb napot, noha emberi számítás szerint nem ez lenne osztályrészük. Ők azok, akik minimálbérből tengődnek, havi jövedelmük kevesebb mint száz euró.
A 25 éves kolozsvári Bogdan Cardoa, az Egyesület a Minőségért a Modern Társadalomban Alapítvány elnöke, három kolozsvári fiatal és két szebeni egyetemista ebben a hónapban megpróbálnak kizárólag csak a minimálbérből (jelenleg 461 lej) megélni. Az egyesület célja, hogy ne csak elméletileg, hanem gyakorlatban is tanácsokat adhassanak a szegényeknek az életminőség javításához. „Meg akarjuk tudni, hogy a kis jövedelműeknek milyen reális szükségleteik lehetnek. Ehhez pedig a magunk bőrén kell megtapasztalnunk, hogyan lehet megélni a minimálbérből” – mondta Bogdan Cardos.
A fiatalok kiemelték, hogy a kísérlet nem tiltakozó akció, amely a hatóságok, a kormány és más állami intézmények ellen irányul, hanem fel szeretnék hívni a társadalom figyelmét: nem szabad arra várni, hogy az állam segítsen, ha kevés a bevételed.
„461 lejből nem lehet megélni, csak túlélni. Tehát fejlesztened kell magad, meg kell találni azokat a lehetőségeket, képességeket, melyek pénzre, jövedelemre válthatók” – mondta a kolozsvári doktorandusz.
Már a kísérlet első napján kiderült, hogy miután kifizetik az egyetemi bentlakás bérét, illetve a közüzemi számlákat, a villanyt, a hideg és meleg vizet, az internetbérletre már nem költhetnek, mert akkor koldulniuk kellene az ételt. Azt is hamar eldöntötték, hogy ruhát, cipőt nem vásárolnak, lemondanak az édességekről, esténként nem mennek ki a városba, mert nem csupán a színház- vagy mozijegyre nem futja, hanem buszjegyre sem. Ezért otthon ücsörögnek, tévéjük nincs, mert a bérletre sincs pénzük. Reggelire teát isznak és egy szelet ízes vagy margarinos kenyeret esznek. Ebédre egy olcsó levest a menzán, ahol az árak jóval alacsonyabbak, mint a város nem egyetemistáknak főző étkezdéiben. Nem vacsoráznak. Különleges módszerük van az éhség csillapítására. Egymástól kérdezik: Éhes vagy? Ha az vagy, inkább aludj!
„Az első napok voltak a legnehezebbek, borzasztó volt az a sokk, hogy nem engedhetek meg magamnak szinte semmit. De aztán elkezdtem utánanézni más jövedelemforrásoknak. Barátok, ismerősök segítenek, megpróbálom felajánlani nekik a szolgáltatásaimat pénzért, javakért cserébe. Naponta gyakorlatilag hét lejt költhetek. A 461 lejből 200 lej a lakhatási költségekre megy el. Elég hideg van, be kellett indítanom a fűtést. Nagyon nehéz” – osztotta meg első benyomásait a tervfelelős Bogdan Cardos.
A kísérlet másik résztvevője elmesélte, hogy amint Kolozsvár belvárosban sétált, két pereces előtt még ellenállt a kísértésnek, de a harmadiknál megállt, és eléggé el nem ítélhető módon vett egy perecet 1 lejért, kevesebb mint 20 eurócentért. A lisztből, vízből és kevés sóból gyúrt perec ínycsiklandónak tűnt, de beismeri, a meggondolatlan költekezése is merénylet volt a költségvetése ellen. Tapasztalataikról és takarékos mindennapjaikról online naplót írnak, a megfigyeléseikből pedig tanulmány készül, melynek eredményeit elsősorban a civil szférával, valamint az Európa Tanáccsal szeretnék megosztani. A tervük apropója, hogy 2010 a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni év az unióban.
„Őszintén: nem sokat várunk az Európa Tanácstól sem, mert ha eddig nem tett nagy lépéseket ez ügyben, ezután sem fog. Többet várunk ellenben a civil szférától, mely elsősorban a tájékoztatásban tehet sokat. Ott van például az éhségsztrájkoló tanítónő esete, senkit sem érdekelt 70 nap éhezés után. Tenni kell az érdektelenség ellen” – mondta Bogdan Cardos.
Hasonló vállalkozás már történt 2000 körül. Emil Boc jelenlegi miniszterelnök, akkor még csak képviselő, egy hónapig a minimálbérből tengette életét, és nagyon megvolt a véleménye a népszipolyozó, felelőtlen Nãstase-kormányról. Az életszínvonal Boc alatt jelentősen csökkent…
