Brassói tudósítónktól
A sok borúlátó erdélyi magyar azért várja szilveszter éjszakáját, hogy véget érjen már az utóbbi két évtized legtöbb kiábrándulást hozó éve, a derűlátók pedig, hogy az új év hajnala valamilyen halvány reményt derengtessen fel. A pesszimisták állítják, az ideinél rosszabb már év nem lehet, csak a javíthatatlan optimisták mondogatják: Dehogynem!
Bukaresti elemzők szerint a kormány ténykedését leginkább az az eset jellemzi, amely a szállításügyi miniszterrel, Anca Boagiuval történt. A miniszter asszony a tél első napján számos gépkocsit látott sáncba csúszva, ezért kijelentette, kötelező lesz a téli abroncsok használata. Az autótulajdonosok ezt a bejelentést komolyan is vették, megrohamozták a gumijavító műhelyeket, két nap múlva aztán kiderült, nincs elegendő téli abroncs a készleten, akkor sincs, ha egyharmadával nőtt negyvennyolc órán belül az ára. Ekkor a miniszter megismételte: kötelező a téli abroncsok használata, de nem idéntől.
Ez a szemlélet jellemezte leginkább 2010 kormányzatát. Átgondolatlan döntések, megengedő törvényalkalmazás.
Ha nem volt elég pénze a kincstárnak, akkor levágták a fizetéseket. Így is hiány volt, ezért növelték az áruforgalmi adót. Emiatt aztán csökkent az államkassza bevétele. Mindenki rosszul járt… A válságkezelő intézkedések nem illeszkedtek semmilyen stratégiába, nem is vezethettek gazdasági növekedéshez. Ellenkezőleg: az elmúlt két évtized legnagyobb szociális válsága, az életszínvonal zuhanása következett be.
A társadalmi reakció erre meglehetősen vérszegény volt. Egy-két zajosabb tüntetést leszámítva, a lakosság beletörődött, hogy ismét a szocializmus utolsó éveiben tapasztalható nélkülözések közepette kell élnie. Gyorsan el is hitette önmagával, hogy a Ceausescu-korszakban jó volt. Az ősszel elkészített felmérés eredményei sokakat megdöbbentettek: a romániaiak hatvan százaléka szerint üdvös volt a kommunista rendszer eszméje, nyolcvan százalékuk pedig úgy emlékszik, semmilyen sérelem nem érte őt a kommunizmusban. Mivel az ésszerűtlen és durva takarékossági intézkedésekkel szembeni társadalmi ellenállás szintje a várhatónál sokkal alacsonyabb volt, a kormány az év második felében a legkiszolgáltatottabb rétegeket sarcolta meg: a nyugdíjasokat, a fiatal anyákat, a betegeket, a fogyatékkal élőket.
Ami a kisebbségi jogokat illeti: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség három célt tűzött ki: a kisebbségi törvény, a régióátszervezési törvény és az oktatási törvény elfogadtatását. Ezek életbeléptetésének érdekében szavazott meg minden megszorító intézkedést, támogatta a kormányfő Emil Bocot.
Az eredmény: nulla a köbön.
Ilyen szempontból a jövő év csak jobb lehet.
Ám amint múlt heti tudósításomban már megírtam, ha anyagiakban szegényebb is volt a 2010-es esztendő, szellemiekben, lelkiekben gazdagabb volt, mint az előző év. Az erdélyi magyarok nagy része felismerte a szolidaritás, az összefogás szükségességét. Most az erdélyi magyar politikusokon a sor, hogy felismerjék, beismerjék, az egységes kisebbségi politizálás az egyedüli eredménnyel kecsegtető.
