Találóan állapította meg Tőkés püspök a minap, hogy úgy terjed a magyarellenesség, mint a sertésinfluenza. Igaz, ez utóbbi új betegségnek számít, a másik pedig hol lappang, hol valóban kitör, mint a járvány. Most nem kis mértékben az európai parlamenti választás kampánya szolgáltatott okot – de ürügyet mindenképp – a támadásokra. Persze, azért mégsem ennyire egyszerű a képlet, merthogy országonként eltérnek a magyarellenes megnyilvánulások, de nyilván az okok sem hozhatók közös nevezőre, legföljebb annyiban, hogy az államalkotók – politikusok vagy mások – nacionalizmusa áll mögötte.
De ezt tudjuk régóta, ezúttal inkább az érdemel komoly figyelmet, hogy az utóbbi húsz évben soha nem tapasztalt egységben kezdett európai választási kampányt az anyaország messzemenően legerősebb pártja, a jövőbeli kormánypárt Szlovákia és Románia magyar szervezeteivel. Ez még hagyján, de Orbán Viktor – miként Tőkés László is – nyíltan kimondta: erős Kárpát-medencei magyar képviseletet igyekeznek elérni az Európai Parlamentben.
Megjegyzem, nem számít újdonságnak a Fidesz erdélyi kampányolása, de Romániában korábban sem váltott ki olyan hangos nemtetszést, mint most Szlovákiában. (Pedig Orbán át sem ment Esztergomnál a túloldali Párkányba.) És északon nem is követelik nagy erővel a magyar autonómiát, szemben az erdélyi magyarsággal. A románok talán jobbnak látják, ha tettekkel „bizonyítanak”: kirekesztették az RMDSZ-t a kormányzásból, azóta pedig következetesen váltják le a magyar intézményvezetőket olyan környezetekben is, ahol nagy többségben él a magyarság. A betelepült kolozsvári polgármester meg Funart idézve „letörli” a számtalan magyar műemlékről is a magyar nyelvű feliratot…
A szlovákok ennél sokszorta nagyobb erővel (de bizonytalan hatással) kongatják a vészharangot a magyar veszély miatt, nem is csupán az útszéli Slota, hanem a „csak” nacionalista Fico kormányfő is. Mert azt azért mégsem lehet megengedni, hogy Orbánék újra a Nagy-Magyarországot építgessék, most már az MKP-vel, azaz Csákyékkal együtt. Itt sem hallgathatjuk el, hogy ugyanúgy kirekesztették a kormányzásból a magyar pártot, mint a románok, ennek ellenére teljes lojalitást szeretnének. Ez különben meg is van az ország iránt (legföljebb a kormánnyal szemben hiányzik), mégis valamilyen paranoiás félelem kíséri a magyar–magyar kapcsolattartást. Az viszont már tudatos feszültségszítás az SNS szélsőséges szlovák kormánypárt részéről, amikor vezetői azzal riogatják nemzettársaikat, hogy a magyarok a tizenhárom európai parlamenti helynek akár a felét is elvehetik tőlük. Az ilyesféle szöveggel alighanem nagyon alábecsülik a polgárok szellemi képességeit. (Az MKP egyébként a mostani két mandátum megszerzését tartja reálisnak.)
Ficóék igyekeznek minden eszközzel „fogást találni” Orbánékon, pl. a régi klisék előszedésével, miszerint beavatkoznak az ország belügyeibe, veszélyeztetik szuverenitását. Csak hát emiatt inkább már mosolyogni lehet rajtuk, hiszen egy „nagy országhoz”, az Európai Unióhoz tartoznak. A Fidesz pedig következetesen betartja a demokrácia szabályait.
Különös, hogy fölróják az erősödő magyar összefogást – meg arról elmélkednek, hogy a felvidéki magyaroknak az országukat kellene képviselniük –, amikor nap mint nap tapasztalhatjuk a magyarellenes megnyilvánulásokat a tankönyvkérdéstől a szerdahelyi szurkolóverésig.
Nincs tehát más hátra, mint valóban olyan erős magyar képviseletet létrehozni Brüsszelben, amely az eddiginél nagyobb súllyal tud fellépni az önrendelkezésért, a kisebbségi jogok betartásáért, mindazokért a célokért, amelyek elérésével a kisebbségek (esetünkben a magyarok) levetkőzhetik hátrányos helyzetüket saját országukban. Ehhez pedig az anyaország erős támogatása is szükséges. Azzal ugyanis Szlovákiában és Romániában is tisztában vannak, hogy jövőre már jelentős mértékben a Fidesz politikusai képviselik az országot. Egyelőre csak utalnak arra, hogy milyen nemzetpolitikát igyekeznek kialakítani: a mostaninál markánsabbat, határozottabbat. Valószínűleg nem fognak megalázkodni. Hogy ez nem tetszik, mondjuk, a szlovák nacionalistáknak? Az akár érthető is lehet. De ezzel még nem fogják bekebelezni az országukat Nagy-Magyarország keretében. Legföljebb egységesebbé, erősebbé és az európai fórumokon hatékonyabbá válik a Kárpát-medencei magyarság, de a mostani határokkal. Hogy riasztó ez a nacionalistáknak és a sovén nemzetieknek? Érthető, hiszen a bohóc Slota (de pártja kormányon van!) tankjainak egyre csökkennek az esélyei Budapest bevételére.
