Mint arról tegnap beszámoltunk, a szabad demokraták küldöttgyűlése vasárnap három jelölt közül Retkes Attila zenetörténészt és közgazdászt választotta meg az SZDSZ elnökének. Ő a leköszönt Fodor Gábor támogatottja, a másik irányvonal vezéregyénisége viszont Kóka János frakcióvezető. Az új pártvezér azonnal lemondásra szólította föl Kókát, ő viszont nem sokkal később kijelentette, hogy marad.
Mindehhez érdemes hozzátenni, hogy Weinek Leonárd, Zugló polgármestere, aki Retkes Attilával szemben alulmaradt az elnökválasztáson, bejelentette, hogy azonnali hatállyal kilép a pártból. És ez még nem minden: a múlt héten több szabad demokrata politikus és a párt jószolgálati és etikai bizottsága is arra az álláspontra jutott, hogy szabálytalanul hívták össze a küldöttgyűlést és megsértették a párt alapszabályát, amikor nem választottak új küldötteket. A kérdésnek a fölvetése gyaníthatóan nem ok nélkül történt, tehát várható, hogy az ellentábor akár bíróságon megtámadja a határozatokat, elsősorban pedig nem tekinti elnöknek Retkes Attilát. Figyelmet érdemel az a tény is, hogy a küldöttgyűlésen nem vettek részt a párt „nagy öregjei”: Kuncze Gábor, Magyar Bálint és Pető Iván; ott volt viszont Demszky Gábor, aki azt mondta, hogy minden olyan szabad demokrata politikusnak félre kell állnia, aki az elmúlt húsz évben meghatározta a párt országos politikáját. Példaként épp az említettek nevét sorolta föl, önmagával együtt.
A legfontosabb kérdésnek a párt(vezetés) számára a parlamenti frakció (együtt)működése tűnik – az sem mellékes, hogy a teljes, tizenkét tagú ügyvivői testületet lecserélték –, merthogy abban (még) Kóka János akarata érvényesül. Ezért mondta az új elnök, amikor a frakcióvezető lemondását kérte, hogy nagy károkat okozott az SZDSZ-nek, hogy az elmúlt egy évben a frakció szűk többsége „állam volt az államban”.
Érthető, hogy Retkes Attila és Demszky Gábor szavai nem aratnak nagy sikert a párt korábbi vezetőinek körében, annál kevésbé, mert az elnök első sajtótájékoztatóján az SZDSZ nevében négy dologért is bocsánatot kért a magyar társadalomtól és a választóktól. Ezek pedig legkevésbé az ő nevéhez fűződnek. Azt mondta, sajnálja azokat a korrupciós ügyeket, amelyekben az elmúlt 15 évben az SZDSZ érintett volt, amelyekkel besározták a szabadelvű eszmét. Kitért arra is, hogy a párt nem foglalkozott kellő súllyal a magyarságot érintő sorskérdésekkel, a határon túli magyarok ügyével, s ezzel magára vonta egyfajta nemzetietlen, kozmopolita alakulat képét.
Sajnálja továbbá, hogy magukra hagyták a vidéket, beskatulyázták magukat egy kis fővárosi párt képébe. Sajnálatát fejezte ki azért a szavai szerint fölényes, agresszív stílusért, amelyet korábban egyes vezetőik képviseltek.
Arra a felvetésre, hogy támogatnák-e a Bajnai-kormányt, azt mondta, önmagában mint testületet nem, azt viszont elképzelhetőnek tartja, hogy a konkrét válságkezelő intézkedések mellé álljanak, ha azok összeegyeztethetők eszmerendszerükkel és szakpolitikájukkal.
Kóka János az MTI-nek leszögezte: „Nem mondok le, és a frakció is marad.” Mint mondta, eddig az előző elnök támadta sorozatosan a frakciót, ezután pedig Retkes Attila fogja.
„Úgy látom, hogy politikai szempontból sem történt változás. Továbbra is a frakció az egyetlen működőképes testületünk, és a válságkezelésnek is folytatódnia kell” – mondta Kóka János. Szavai arra is utalhatnak, hogy nem számít neki, mit mond az elnök a kormány támogatásáról, a parlamenti politikát a frakcióvezető irányítja.
Ez igen fontos az MSZP hatalmon maradásának és a kormány létének szempontjából is. Nyakó István MSZP-szóvivő véleményében, amikor a küldöttgyűlésre reagált, benne volt a remény: pártja szerint az SZDSZ tisztújítása után is a válságkezelésben felelősséget vállaló politikusok maradnak többségben az Országgyűlésben.
A „délelőtt még elnökjelölt, délután már párttag se” Weinek Leonárd az MTI-hez eljuttatott közleményében azt írta: az elmúlt időszak párton belüli eseményei és a tisztújítás végeredménye alapján egyértelművé vált számára, hogy az SZDSZ-en belül sem szervezeti, sem politikai szempontból nincs esély a megújulásra. Közölte: öncélú, egyéni vagy szűk csoportérdekeket szolgáló helyzet fenntartásában nem hajlandó részt venni, ezért lép ki az SZDSZ-ből. (Figyelmet érdemel, hogy Weineket beválasztották az ügyvivői testületbe, de ő volt az egyetlen, akit Retkes Attila nem említett azok között, akiket szeretne a testületben látni.)
Valóban, a jelek arra utalnak, hogy legföljebb megújulási kísérletről van szó.
Az MTI által megkérdezett politológusok is úgy vélekednek, hogy az elnökválasztás sem oldotta meg az SZDSZ bajait, a belharcok tovább folytatódnak a kétfejűvé vált pártban, és továbbra sem lehet tudni, kihez szólnak a szabad demokraták.
Három országosan ismeretlen, súlytalan jelölt közül Retkes Attila győzött, ezzel azonban nem dőlt el az SZDSZ sorsa, továbbra sem lehet tudni, hogy a párt elkerüli-e a teljes összeomlást. Pusztán az elnökcsere nem valószínű, hogy érdemben javítani tudna a párt helyzetén, hiszen óriási a káosz – mondta Szomszéd Orsolya, a Nézőpont Intézet elemzője.
Gyulai Attila, a Political Capital szakértője szerint a tisztújítás nem a megoldás, hanem a probléma része: nem ismert nevek versengtek az elnöki posztért, a párt politikájának eddigi irányítói nem léptek előtérbe, pótmegoldások alakultak ki. A válság új tünete, hogy nem a jelöltek és a nyertes programjáról folyik a szó, hanem, hogy kik állnak mögöttük.
A politológus szerint Kóka János nagy és látványos konfliktusok árán tartja majd meg hatalmát a frakcióban. A frakció folyamatosan hitelteleníteni fogja a párt váltási kísérleteit, a párt pedig destabilizálja a frakció működését azzal, hogy folyamatosan a kormánytól való eltávolodásról beszél – tette hozzá.
És mondhatjuk, hogy bezárul a kör. Vagyis a váltás ellenére sincs nagy kilátás a párt gyors fölépülésére, merthogy az egység jelei nem mutatkoznak. Hogy emellett a pénz is fontos? A politológusok szerint nem lehet ugyan tudni, hogy megvan-e már az új elnök hatalmához szükséges pénzügyi csoportok támogatása, de azzal, hogy Fodor Gábor és Demszky Gábor is Retkes Attila mögé állt, ez a kérdés megoldódhat.
