Úgy tűnik, szeptemberig „szabadságra megy” a szlovák nyelvtörvény is (miközben szeptember 1-jén hatályba lép), hogy akkor talán higgadtabban tárgyalóasztalhoz üljenek a felek. Mert az EBESZ kisebbségügyi főbiztosa szeretné együttesen meghallgatni a szlovák és a magyar érveket, s ezért Budapestre utazik.
A szlovák küldöttség igencsak „furcsa cselt alkalmazott” – miként Balázs Péter külügyminiszter fogalmazott –, amikor kedden elutazott Knut Vollebaekhez. Előtte ugyanis hármas találkozóról beszélgettek. Azonnal világgá is kürtölte Miroslav Lajčák szlovák külügyminiszter, hogy az EBESZ főbiztosa szerint nincs semmi gond a törvénnyel.
Olyanokat mondott, hogy „a főbiztos hivatala megállapította: törvénymódosításunk összhangban van a Szlovák Köztársaság nemzetközi kötelezettségvállalásaival. Megállapította, hogy a törvény által követett célok jogosak. A főbiztos hivatala szintén megállapította, hogy a módosításban foglalt szankciók kompatibilisek az európai normákkal” – közölte újságírókkal Lajčák. A miniszter szerint a főbiztos „egy vessző megváltoztatását sem követelte”, s éppen ezért az úgymond szlovákellenes kampány „még szörnyűbbnek látszik”.
„Felvetődik a kérdés: a magyar diplomácia szakértői valóban meggyőződtek-e a törvény bírálatának jogosságáról, vagy világosan látták a labilis alapokat, s ezért a tárgyilagos érvek hiányát hangerővel próbálták meg elfedni, hogy megfeleljenek a politikai megrendelésnek” – fejtette ki a pozsonyi diplomácia vezetője.
A Magyar Koalíció Pártja jócskán másként értelmezi történteket, vagyis azt állítja, hogy a szlovák külügyi és a kulturális tárca vezetői sajtótájékoztatójukon nem tolmácsolták korrektül az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet kisebbségügyi főbiztosának álláspontját.
Bár az EBESZ-állásfoglalásban az áll, hogy az államnyelvtörvény módosítása törvényes célt követ, és általában összhangban van a nemzetközi normákkal, egész sor kételyt is megfogalmaz azzal kapcsolatban, hogy a végrehajtási utasítások összhangban vannak-e a nemzetközi dokumentumokkal és a Szlovák Köztársaság alkotmányával – olvasható az MKP nyilatkozatában, amelyet eljuttatott az MTI prágai irodájába is.
Az MKP rámutatott: az Európa Tanács már kétszer javasolta Szlovákiának, hogy tegyen lépéseket a kisebbségi és regionális nyelvek európai chartájának megvalósításáért – mindkét alkalommal sikertelenül.
Cyáky Pál, az MKP elnöke a Duna Televízióban úgy nyilatkozott, hogy amit a két miniszter elmondott, az nem volt – finoman szólva – pontos. Azt mondták, minden rendben van, és ez a főbiztos úr véleménye is – nyilatkozta az elnök.
Hozzátette, hogy erre keletkezett némi nyugtalanság és zavar a médiában, a magyar és szlovák társadalomban is, hiszen az EBESZ főbiztosa sem igazán azt mondta, hogy minden rendben van a nyelvtörvény módosításával: van ott egy félmondat, amit talán udvariasságból írt bele egy szakértő, az, hogy „nagyjából a kezdeményezés érthető”. Viszont oldalakon át sorolják a kifogásaikat, kételyeiket.
A szerdai találkozó után a magyar küldöttség nem volt a szlovákhoz hasonlóan szószátyár, merthogy Knut Vollebaek – kedden a szlovák delegációtól is – azt kérte, hogy ne beszéljenek még a találkozóról.
Csupán a külügyi szóvivő tájékoztatta az MTI-t arról, hogy szeptember 15-én Budapestre látogat a főbiztos. Knut Vollebaek ajánlásokat is készít majd a jogszabállyal kapcsolatban.
Szerdán a felek egyetértettek abban, hogy a mostani találkozó egy folyamat első állomása. A cél az, hogy az EBESZ, Magyarország és Szlovákia között háromoldalú konzultációs folyamat alakuljon ki, amely figyelemmel kísérheti a szlovák államnyelvtörvény, valamint leendő végrehajtási rendeleteinek további sorsát és ezek társadalmi hatásait.
A megbeszélésen a főbiztos megfogalmazta jogi és politikai értékelését a jogszabályról, csakúgy mint parlamenti jóváhagyásának körülményeiről és a törvény számára elfogadható és problémás elemeiről – közölte a szóvivő.
Eszerint a szlovákok „furcsa csele” egyelőre bejött: legalább szeptember közepéig mondhatják a magukét, ha igaz, ha nem; a magyarok pedig betartották az EBESZ-diplomata kérését, tehát hallgatnak, ami a sajtóban leginkább hátrányt jelent.
