Tárgyalni, mindenáron tárgyalni! – ez volt az óhaja régóta a szlovák diplomáciának, de könnyen megtörténhet, hogy a magyar és a szlovák miniszterelnök mai találkozójának az lesz az egyetlen komoly eredménye, hogy egyáltalán tárgyalóasztalhoz ül Bajnai Gordon és Robert Fico.
Mert miről is kellene beszélgetniük? A szlovák kormányfő alighanem szívesen napirendre térne a nyelvtörvény és a magyar államfő kitiltása fölött, ehelyett gazdasági jellegű témákról beszélgetne; Bajnai viszont ezt nem hagyhatja.
Ki is mondta a magyar fél, hogy csak ezek után kerülhet napirendre a többi téma. Tudja ezt Fico is, ezért jelentette ki, hogy minden kérdésről hajlandó tárgyalni. Mást nem is tehetett, mert akkor ismét elmaradt volna a találkozó, s örökké mégsem hibáztathatja emiatt a magyarokat.
A rendszeressé vált szlovák provokációk halmozódásával – s az idő múlásával – lehetséges, hogy például a dunaszerdahelyi szurkolóverésről „megfeledkeznének” a magyarok, de arról nem fognak, hogy Sólyom Lászlót nem engedték be Szlovákiába. Jelezte is tegnapelőtt az elnöki hivatal, hogy addig szó sem lehet államfői találkozóról, amíg nem kapnak elfogadható magyarázatot a példátlan esetre. Ehhez ugyan szükségtelen miniszterelnöki tárgyalás, de a magyarázat három hét múltán sem született meg, mert a baklövésen tekintélycsorbulás nélkül nehezen lehet túllépni.
Ennél is keményebb diónak ígérkezik azonban a nyelvtörvény ügye. A szlovák diplomácia ugyanis mindenáron „le akarta beszélni” – nem éppen ok nélkül – Magyarországot arról, hogy az európai fórumoknál keressen megoldást a vitára, ezzel szemben olyan offenzíva és összefogás tapasztalható a magyar politikai életben, amilyenre Fico kormánya biztosan nem számított. Kezdetben még ők is igyekeztek Európában is igazukat bizonygatni, de mostanra inkább csak a vádaskodás maradt, miszerint a magyar fél szükségtelenül vitte nemzetközi színtérre az ügyet. A Magyar Koalíció Pártja pedig már Amerikáig is „eljutott”. Nem titok, hogy holmi apró javítgatások helyett az a cél, hogy visszavonassák a törvényt. Csodát tehát nem lehet várni a mai tárgyalástól ez ügyben sem, hiszen annyira ellentétesek a nézetek, hogy a két kormányfő kézzelfogható megállapodásra nem juthat. Legföljebb – ha egyéb kérdésekre is sort akarnak keríteni – Szlovákia „beleegyezik”, hogy európai fórumok közvetítésével keressék a megoldást –, de Ficóék ezt kénytelen-kelletlen már a találkozó előtt vállalták.
Úgy tűnik, az idő múlásával Szlovákia mind többet ront tárgyalási pozícióin, hiszen a Magyar Gárda betiltása után jóformán csak az az igény maradt teljesítetlen, hogy a szlovákiai magyar képviselők ne vegyenek részt a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán – miközben a magyar fél a korábbi kérdésekre sem kapott elfogadható magyarázatot –, s jöttek az újabb, nehezen megmagyarázható lépések.
Amíg a nacionalista (és igen népszerű) kormányfő a soviniszta Slota karámjából igyekszik a nyáj egy részét átterelni a sajátjába, aligha engedheti meg magának, hogy épp a magyaroknak tegyen engedményt. Ezért nincs esély arra, hogy komolyabb kapcsolatjavító hozadéka lesz a mai szécsényi csúcsnak. Mert mi is lett az eredménye a közelmúltban a parlamenti házelnöki, bizottsági és külügyminiszteri találkozóknak? Egy államnyelvtörvény, megspékelve államfői „kitiltással”…
Bajnai Gordon
