A Bajnai-kormány megalakulásakor a hozzáértők azt mondták, hogy minden bizonnyal a jövő évi költségvetés dönti el, marad-e a különben is rövid életű kormány a tavaszi választásokig, vagy bukik a költségvetési szavazással együtt. A büdzsé hétfő esti elfogadása a maradást jelenti.
Persze, korántsem volt könnyű eljutni eddig, mert ugyan ha a kormányfő nem is párttag, de az MSZP úgy támogatta, mintha az lenne, az SZDSZ viszont bizonytalanná tette a végkifejletet. A szabad demokraták pártja az új elnök vezetésével új irányt igyekezett venni, de ezzel a Kóka János vezette parlamenti frakció többsége nem sokat törődött, így előrelátható volt, hogy a szocialisták kapnak annyi támogatást a volt koalíciós társuktól, amennyi bőven elegendő a „győzelemhez”. Ebből a szempontból mellékes, hogy az SZDSZ-elnök Retkes Attila – amikor látta, hogy a pártjának frakciója a pártvezetés véleményével ellentétesen fog szavazni – „kitagadta” a képviselői csoportot, mondván, hogy az (politikai értelemben) megszűnt.
Így született meg a költségvetés, amely lehetséges, hogy csupán fél évig él, hiszen a fideszes vezetők egyre azt mondogatják, hogy hatalomra jutásuk esetén pótköltségvetést készítenek.
Ez a mostani a rengeteg megszorítás, pénzelvonás miatt jóformán semmilyen körben sem népszerű, tiltakozásokat már elfogadása előtt kiváltott, pedig csak a jövő évtől érzik az emberek (szervezetek, intézmények stb.) saját bőrükön a hatását. Lesz is még biztosan bőven megmozdulás ellene, amire Kóka János hétfőn este a Bajnai Gordonnal és Mesterházy Attila MSZP-s frakcióvezetővel közösen tartott sajtótájékoztatón határozottan utalt. Azt mondta, hogy meglátásuk szerint a következő öt hónapban nagy harcra lehet számítani, ahol a piacgazdaság és az öngondoskodás hívei csapnak össze az állami hatalom, az állami túlterjeszkedés híveivel. És ebben a versenyben kevesen lesznek a piacgazdaság oldalán, mert „kicsi, meggyengült, kevés képviselővel rendelkező kapitalista pártok” állnak majd szemben olyanokkal, amelyek igyekeznek minél többet ígérni a választóknak.
Ez utóbbi mondata pedig úgy is magyarázható, hogy vége a nagy (győztes) csatának, és most már a választási kampány következhet.
Természetes, hogy a kormányfő is pozitívan nyilatkozott „saját” költségvetéséről, amikor azt mondta, hogy Magyarország számára siker annak az elfogadása. Szavai szerint a döntés a pecsét azon és a garancia arra, hogy az ország a világgazdasági válság közepén is biztonságban van. Úgy fogalmazott, hogy a költségvetés a biztonságról, a stabil forintról, az alacsony kamatokról, a megmaradó, megmenthető munkahelyekről, a fenntartható nyugdíjakról és a szociális rendszerről szól.
Bajnai Gordon szerint a vádak ellenére a költségvetés kiszámítható, a tavalyinál nyolcvan százalékkal nagyobb tartalékkal rendelkezik, és alapja annak, hogy 2011-től évente 3,5-4 százalékos növekedés lehet az országban.
Érthető, hogy Mesterházy Attila lelkes, dicsérő szavai sem maradtak el: a 2010-es költségvetés a jövő és a felelősség költségvetése – mondta. És azt is hozzátette, hogy választási évben, 1990 óta most először nem választási, hanem feszes, takarékos költségvetés készült, amelynek azonban van baloldali karaktere. Aki igennel szavazott, az az emberek hosszú távú biztonságára mondott igent – fogalmazott.
És miként vélekedik az ellenzék? Mert az kétségtelen, hogy Gyurcsány Ferenc után a Bajnai-kormány a szigorával és elvonásaival némileg javított az ország helyzetén, külföldön tekintélyt is szerzett, de már éppen azt rótták föl neki, hogy a túl nagy szigor miatt nem marad tér a gazdaság föllendülésére, vagy legalább az elindulásra.
Minden jel szerint a költségvetést javarészt majd a Fidesznek kellene teljesítenie, tehát akik elfogadták, inkább azoknak adtak feladatot, akik azt eleve elfogadhatatlannak tartják.
Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője tegnap úgy értékelt, hogy a sokat emlegetett 3,8 százalékos költségvetési hiány eleve tarthatatlan, hiszen a Magyar Nemzeti Banknál valószínűleg már 4,3 százalék jelenik meg, és ha ehhez hozzáadják az úgynevezett adósságtípusú kockázatokat – elsősorban a MÁV-nál és a BKV-nál vállalt kötelezettségeket –, máris 7 százalékos a hiány.
Akkor minek is lehet örülni? – vetődik föl a kérdés.
A Fidesz tehát pótköltségvetésre kényszerül, amellyel – Navracsics szavait idézve – a „valószínűleg a jelenleginél is nehezebb szociális helyzetben lévő országot valahogyan megpróbálja kivezetni a válságból”.
