A napokban írtunk arról, hogy a román parlamentbe bejutott négy párt között minden változat elképzelhető a kormányalakításra. Mint ismeretes, legtöbb képviselői helyet a demokrata liberálisok szereztek, őket a szociáldemokraták követik kis hátránnyal, majd a nemzeti liberálisok után az RMDSZ zárja a sort.
Tegnap délutánig sem alakult ki tiszta kép a biztos koalícióról. Több forrás szerint is az államfő ma jelöli ki a kormányalakítót, tehát a napokban eldől a kérdés.
Azzal, hogy a szociáldemokraták (PSD) hétfőn bejelentették: hajlandóak nagykoalíciót alakítani a Demokrata-Liberális Párttal (PD-L), merőben új helyzet állt elő. Részben azért, mert így nagyjából 70 százalékos többséget szereznének a parlamentben, és ezzel könnyedén kormányozhatnak. Igen ám, de azt a föltételt szabták, hogy csak abban az esetben vállalják a kormányzást, ha abból kimarad a Romániai Magyar Demokrata Szövetség. A liberálisok viszont ragaszkodnak az RMDSZ-hez.
A PD-L elnöke még azt sem tartja kizártnak, hogy esetleg kisebbségi kormányt alakítanának az RMDSZ-szel. Ez kissé kockázatos vállalkozásnak tűnik, de nem nagyon valószínűnek.
Lehet, hogy Markó Béla, a magyar párt elnöke kissé a rúd elé szaladt, amikor közvetlenül a választások után azt nyilatkozna, hogy az RMDSZ bármelyik párttal együtt tudna működni? Miután (némi meglepetésre) kiderült, hogy a PSD nem akarja ezt az együttműködést, Markó kijelentette, hogy akkor másfél millió magyarral nem szándékoznak együttműködni a szociáldemokraták. De azt is mondta, hogy az RMDSZ nem szeretne ötödik kerék lenni a kormányban. Márpedig ha a két nagy párt koalícióra lép, az RMDSZ-re a döntéshozatalhoz nincs szükség, esetleg politikai meggondolásból fogadnák be. Vagy azért, mert Markó szerint megegyeztek a PD-L-lel, s reméli, hogy a liberálisok nem rúgják föl a megállapodást. Ha a szociáldemokraták engednének, akkor csupán a Nemzeti Liberális Párt képezné az ellenzéket. Tegnap ezt be is jelentette a párt elnöke, mondván, hogy a PSD nem ért egyet a liberálisok válságkezelési tervével, ezért nem léphetnek velük koalícióra; a PD-L pedig meg sem hívta őket. Márpedig a stabil kormányzáshoz a magyar pártra csak abban az esetben volna szükség, ha a két liberális párt lépne koalícióra.
Ha mindenki kitartana a maga föltétele, ill. kijelentése mellett – tehát a PSD csak az RMDSZ nélkül lépne koalícióra, a PNL ellenzékbe vonul, a PD-L pedig a magyarok nélkül nem akar kormányt alakítani –, akkor valóban csak a liberális–magyar kisebbségi kormány jöhetne számításba. Mint említettük, ez az, ami legkevésbé hihető. Ha a köztársasági elnök kijelöli a kormányalakítót, a világosabb helyzetben nyilván újabb tárgyalási kör kezdődik, és valaki engedni fog. De az is lehetséges, hogy már egyértelmű a két nagy párt koalíciója, talán az RMDSZ helye is, csak még nem került nyilvánosságra.
