Robert Fico szlovák kormányfő több alkalommal összetűzésbe került a sajtóval, ismeretesek kormánya magyarellenes megnyilvánulásai, amelyek közül a nyelvtörvényt győzelemként igyekszik beállítani. Határozott, olykor arrogáns politikája mindeddig bevált – pártja jelenleg is a legnépszerűbb –, amíg „nem jöttek” a kamionosok…
Tiltakozni kezdtek ugyanis Pozsonyban a fuvarozók: útblokádot állítottak az úthasználati díj rendszere ellen, és az sem mellékes, hogy Szlovákiában rendkívül drága (Magyarország szomszédai közül a legdrágább) az üzemanyag. Fico ezúttal sem hazudtolta meg önmagát: rátámadt a sajtóra, mert az nem állt határozottan a kormány mellé, a fuvarozókkal pedig nem ült tárgyalóasztalhoz. Már arra készültek, hogy erőszakkal oszlatják föl a tiltakozó kamionsorokat, a közlekedés akadályozása miatt elvontatják a járműveket, a végén azonban jobbnak látta a kormány, ha engedményeket tesz. Fölfüggesztette a hónap végéig bizonyos utakon az úthasználati díj fizetését, valamint csökkentette a gázolaj árát.
Nem szokott a meghátráláshoz Fico, s azonnal igyekezett demonstrálni az egységet: az államfővel és a parlament elnökével együtt lépett a nyilvánosság elé. Mindannyian megdöbbentek ugyanis azon, hogy megtapasztalták: néha veszíthet is a kormány. S ennek a csatavesztésnek a következményei jócskán megnehezítik a kormányfő dolgát. A gázolaj árának (a jövedéki adónak) a csökkentése miatt ugyanis kevesebb pénz folyik be az államkasszába, a hiányt pedig valahonnan pótolni kell. Fico két minisztérium megszüntetésével szándékozik ezt elérni, de az ilyen lépés mindig viszályt szül a kormányon belül…
A sajtó a „kamionos ügy” lezárása után sem kíméli túlzottan az államvezetést, azért sem, mert túlzottan összeszövődtek a különböző funkciók. A Felvidék Ma egyik kommentárjában az olvasható, hogy az abszolút politikai csúcs harmóniája megint egyszer bemutattatott. A „piszkos munkát” végző újságíróknak, ezúttal az elnöki palota dísztermében, ahol Ivan Gašparovič államfő látta vendégül Pavol Paška házelnököt és Robert Fico kormányfőt. A jól hangolt kórus három szólamban mondta ugyanazt: törvénysértőket (tiltakozó fuvarozókat) bujtogatott és támogatott napokon át az ellenzék és a politikai ellenzéket játszó sajtó, amely észre sem vette, milyen nagyszerűen és szociálisan, az emberek érdekeit szem előtt tartva oldotta meg az egyetlen lehetséges alternatívát jelentő kormány a gondokat!
Az államfő arról beszélt, már decemberben fontolgatta a legtökéletesebb kormányfő a gázolaj jövedéki adójának csökkentését, nem tegnap vagy egy hete született az ötlet. S az sem igaz, hogy nem akart párbeszédet. Csak: törvénysértőkkel nem állt szóba, mert velük nem szabad, nem lehet. Miért nem intézték bajaikat a törvényben előírt módon?! Senki sem állhat csak úgy keresztbe a kereszteződésben, hogy más ne tudjon közlekedni… Erre még nem volt példa. Az ellenzék meg a sajtó pedig tapsolt nekik. Nem gondoltak arra, milyen példát éltetnek, népszerűsítenek.
De az államfő még visszafogott volt ahhoz képest, ahogyan a miniszterelnök beszélt. A kormányfőt is inkább az zavarta, hogy ilyen még nem volt, s most lám, ezzel indult a választások éve, maga a kampány… Az ellenzék meg, amely képtelen alternatívát állítani vele, pártjával és koalíciójával szemben, meglovagolta az eseményt, sőt szította a tiltakozást a sajtóval együtt. Mert elvakultak: nem látják, hogyan védték meg az embereket a világválság következményeitől… S most lám, még a gázolaj is olcsóbb lesz… Ilyet a sajtó le nem írna, az csak a „piszkos munkát” végzi. És azt fogja végezni a választási kampányban végig, hisz mindig is a kormány ellen tört.
És ha már ilyenre sikeredett a hangnem, Pavol Paška házelnök is rátett egy lapáttal. Mesélt. Arról, hogy az érzelmi kitöréseket megérti. Ha egy erdőgazdának nem tetsző törvény születik az erdőről, mondhatja azt, hogy felgyújtja a vagyonát. No de milyen felelős politikus az az ellenzéki, aki nem hogy csitítaná, egy kanna benzint ad neki, hogy nosza hát… Meg milyen sajtó az a sajtó, amely csak azt lesi, hogyan buktathatná meg a kormányt, az emberek legjobb lehetséges kormányát…
Egy másik kommentárban közölt vélemény szerint az államhatalom képviselőinek nem volna szabad együtt és egybehangzóan nyilatkozni a népakaratról. Nagy baj van ott a demokráciával, ahol ez megtörténik. Mert ahol a parlamenti demokrácia intézményét és a köztársasági elnök tekintélyét a végrehajtó hatalom maga alá rendeli, ott nincs demokrácia.
Ami történt, az az elnyomó rendszerekre, a diktatúrára jellemző, ahol mindhárom intézmény egy kézben összpontosul. Vagyis: Szlovákiában bekövetkezett az, amitől Fico megválasztásakor rettegtünk, hogy megpróbálja a maga irányítása alá vonni azokat az eszközöket is, amelyek a parlamenti demokráciában a hatalom ellenőrzésére jöttek létre. Úgy látszik, hogy a köztársaság és a parlament elnöke csak bábfigura, aki azt teszi, amit a hatalom ura (Fico) mond neki – olvasható a kommentárban.
Tegyük hozzá, hogy a kormánynak egy ennél kisebb nem régi kellemetlensége sem zárult le, az ellenzék ugyanis kérni fogja a belügyminiszter menesztését a poprádi reptéri eset miatt (egy utas poggyászában maradt a biztonságiak ellenőrzésére becsempészett robbanóanyag), mert politikai felelősség terheli a polgárok jogainak megsértése miatt, meg az ország tekintélyét is lejáratta.
Mi lesz itt (ott) még az igazi választási kampányban?!
