Budapesti tudósítónktól
„A képviselői mandátumáról lemondott Kaufer Virág parlamenti helyének betöltéséről, egy stratégiai vitairatról, a szerkezeti átalakításról, valamint a párt idei költségvetéséről is dönt az LMP január végi, kétnapos kongresszusa. Az elképzelések között szerepel az is, hogy az LMP-t két társelnök vezesse” – olvasható a január 12-én keltezett információ a Lehet Más a Politika honlapján.
Arról azonban egy árva szó nem szerepel, hogy akkor most mi is történik a legkisebb parlamenti párt háza táján. Annyi biztos, hogy meglehetősen nagy ott a nyüzsgés. Amikor karácsony előtt, december 23-án a párt képviselői egy látványos tiltakozó akció keretében a Parlament parkolójának bejáratához láncolták magukat, s a megmozdulásnak a rendőrség vetett véget azzal, hogy a demonstráló politikusokat előállította, mindenki meglepődött. Elsősorban azért, mert az ünnep előestéjén több ezer ember gyűlt össze támogatni az LMP-seket, s csak kevésbé azért, mert Gyurcsány Ferencnek, a Demokratikus Koalíció elnökének sikerült „lenyúlni a show-t”, ahogyan a hírportálok fogalmazták meg az ex-kormányfő kissé erőszakos csatlakozását az előállítottakhoz. A Greenpeace-t idéző akció résztvevői a pénzügyi stabilitási és a választójogi törvény elfogadása miatt demonstráltak, s valószínűleg őket is megdöbbentette, hogy mekkora sikert arattak.
EGYMÁST KIZÁRÓ ELKÉPZELÉSEK
Éppen ezért érte a közvéleményt meglehetősen készületlenül, hogy néhány nap múltán Kaufer Virág, a párt egyik parlamenti képviselője bejelentette: lemond mandátumáról, s inkább az utcai aktivitásokban vállal aktívabb szerepet. De nem, nem lép ki az LMP-ből, bízik a pártban, csak éppen olyan dolgokat akar tenni, amelyek nem biztos, hogy kompatibilisek a képviselőséggel. Egy héttel később, január 13-án Scheiring Gábor képviselő közölte, hogy ő inkább a doktorijával foglalkozna a következő kilenc hónapban, ezért hetente csak egy napot tud majd a parlamenti munkával tölteni. Ha ez nem felel meg a frakciónak, szívesen visszaadja mandátumát.
És 24 óra múltán, szombaton már arról szóltak a hírek, hogy Schiffer András lemond a frakcióvezetői posztról és minden, a pártban betöltött tisztségéről.
Nem igazán világos, hogy mi is történik az LMP-ben. Annyit lehet valószínűsíteni, hogy a Hogyan tovább?-ra nem tudnak a párt vezető politikusai egységes választ adni. A kérdésfeltevést pedig a már említett választójogi törvény indokolja; a jogszabály ugyanis kimondja, hogy egyfordulós lesz a megmérettetés. Tehát eleve kizárja azt a lehetőséget, hogy az egymással ugyan versengő, de közben a kormányzó pártokkal szemben álló ellenzék jelöltjei egy esetleges második fordulóban visszalépjenek egymás javára, s így esetleg változtassanak a voksolás végeredményén. Magyarán: az ellenzéki formációknak idejekorán el kell dönteniük, hogy együtt vágnak-e neki a választásoknak vagy külön-külön. Mondjuk, még korai ezt a döntést meghozni, de tárgyalni róla már lehetne. Nos, Schiffer András igen keményen ellenzi az esetleges együttműködést az MSZP-vel és a Gyurcsány vezette DK-val. Az LMP más vezető politikusainak a „gyurcsánytalanított” MSZP már elfogadható partner, de olyanok is akadnak, akik szerint még az ex-kormányfő is belefér a majdani ellenzéki koalícióba. Emellett okoz fennakadásokat a párt működésében az is, hogy egy kollektív testület, egy választmány hozza a döntéseket, hogy szerkezetét tekintve egyszerűen nincs elnöke, alelnöke(i), vezető tisztségviselői pedig nem mindig és nem mindenben értenek egyet. Ezért bizony megesett, hogy az egyik képviselő az egyik televíziós csatorna műsorában egyet mondott, egy kollégája pedig egy másik stúdióban ugyanakkor annak az ellenkezőjét. Mindez nem alapja a hatékony politizálásnak…
FRUSZTRÁCIÓK ÉS HISZTÉRIÁK
Schiffer szombaton azt mondta: azért mond le, mert az ellene irányuló támadások, illetve a kiszivárogtatások miatt úgy érezte, hogy a bizalmi légkör megroppant körülötte. Meg azt is mondta, hogy nem szeretné, ha a támadások ódiuma a pártra hullana vissza. Meg azt is, hogy a parlamenti képviselőcsoportban nincs meg az LMP önálló politizálásának kellő támogatottsága. Scheiring a saját hátrébb lépését többek között azzal indokolta, hogy nem tud mit kezdeni „a folyamatosan újratermelődő belső káosszal és állandósult amatörizmussal és a vele járó teljesítményellenes szervezeti kultúrával”, hogy „a racionalitás helyett frusztrációk és hisztériák keretében” kezelik a konfliktusokat, nem tud mit kezdeni „az állandó paranoiás hangulattal, a bázisdemokráciának hazudott informális alkuk politikájával”. Mindez meglehetősen keményen hangzik. Ha pedig szem előtt tartjuk, hogy ezt a levelet követte Schiffer lemondása, még érdekesebb képzettársításokra ragadtathatjuk magunkat…
AZ ÜRESEN HAGYOTT POSZT
Hétfőn sokórás frakcióülést tartott az LMP. A testület nem választott új vezetőt. Senki sem pályázik a posztra. Az értekezletről – az LMP-től szokatlan módon – nem szivárgott ki semmi. Még az Origo tudott meg a legtöbbet, amikor LMP-s forrásra hivatkozva megírta: azért nem túl népszerű a frakcióvezetői poszt, „mert nem világos, merre tart a párt”, a többek által pedig a tisztségre esélyesnek tartott Karácsony Gergely frakcióvezető-helyettes addig nem vállalja a vezetést, amíg az LMP nem dönt egyértelműen a jövőbeni stratégiájáról.
Lehet, hogy erre a már említett január végi kongresszusig várni kell. Talán akkor az is kiderül végre, tényleg lehet-e más a politika, mint háttéralkuk, megállapodások, kisstílű, a „kéz kezet mos” elv alapján működő tevékenység hivatalos, elfogadott formája.
