Fordulatokban gazdag, országos „nézettségű” politikai dráma született Pásztor Albert miskolci rendőrkapitány egyetlen, pénteken kimondott mondatából, mely szerint az utóbbi hónapokban az összes rablást cigányok követték el. A liberális ügyvivőre, Gusztos Péterre is szükség volt a dráma kreálásához: ő dobta föl a labdát azzal, hogy politikai síkra terelte a tényeket. (Régóta ez történik a magyar közélet számos kritikus területén: szalonképes kifejezésekkel homályosítanak.) Nos, a gusztosi bírálatra azonnal lépett is a belügyminiszter, illetve az országos rendőrfőkapitány, és más munkahelyre került a miskolci rendőrfőnök. Arra nyilván nem számítottak, hogy éppen most telik be a pohár – vagy éppen a gazdasági gondok miatt lecsökken az emberek tűréshatára –, és a szocialista polgármestertől ellenzéki vezetőkön át a roma szervezetek nagy többségéig mindenki a leváltott rendőrkapitány mellé áll.
Következett hát a gyors vizsgálat, amely „kiderítette”, hogy Pásztor Albert mégsem vétkes, vagyis csupán annyiban, hogy nem kellő tapintattal fogalmazott, ezért szavai általánosításhoz szolgálhatnak alapul. Mindenesetre egy figyelmeztetés árán már vasárnap reggel visszakapta munkahelyét.
Kétségkívül visszakozott a tárca a tömeg nyomására, mert annyira keményfejű még Draskovics belügyminiszter sem lehet, hogy szembeszálljon – a liberálisokon és a bűnözőkön kívül – szinte mindenkivel. Igaz, a miniszterelnöke nyilván szívesen a pártjára állt volna – merthogy kijelentette: van az ügyről magánvéleménye, de azt nem közli –, ha mindezekre ráadásul be nem jelentik Miskolcon, hogy vasárnap estefelé szimpátiatüntetést szerveznek a leváltott rendőrkapitány mellett. És erről azután sem mondtak le, hogy félig-meddig „rehabilitálták” Pásztor Albertet. Többen, így a polgármester is vasárnap délelőtt már okafogyottnak nevezte a megmozdulást, a lakosságot pedig fölszólította, hogy maradjon otthon, de végül ő is megjelent a tiltakozó gyűlésen. Amennyiben vaskalaposabb az igazságügyi miniszter, meg távolmaradásra történő fölhívás sem hangzik el, bizonyára nemcsak háromezernyi polgár vett volna részt a tüntetésen. Mindenesetre (majdnem) idejében észrevették a kormányban, hogy a demonstráció már nem biztos, hogy csupán egy ember melletti kiállásról fog szólni.
Nagyjából az is tisztázódott, hogy a tények kimondása nem jelent rasszizmust, a képmutató ködösítés viszont veszéllyel járhat. Különösen most, amikor nő a szegénység – korántsem csupán a cigányság körében.
Nagy költőnk már régen tudta és leírta: Mert növeli, ki elfödi a bajt.
