A mély gazdasági válság mellett Magyarországon kétségkívül a legnagyobb társadalmi gondot a cigánykérdés okozza. A gyakori apróbb bűncselekményeket – lopásokat és betöréseket – még úgy-ahogy a szőnyeg alá lehetett söpörni vagy legalább elnézni a szegénységre hivatkozva, a gyilkosságokkal azonban betelni látszik a pohár.
Az olaszliszkai eset, amikor egy tanárt ok nélkül (persze ilyesmire nem is lehet ok) agyonvertek a romák, nagy fölháborodást keltett, de a bűnösök kézre kerítésével többé-kevésbé elcsitult. A nem régi miskolci eset, amikor a rendőrkapitányt azért váltották le, mert a cigánybűnözésre hívta föl a figyelmet, már utalt arra, hogy nem lehet tovább balliberális szólamokkal megoldani a problémát: ritkán látható módon összefogtak a pártok (hatalmiak és ellenzékiek), és meghátrálásra kényszerítették a minisztert. Ő pedig szinte órák alatt visszahelyezte(tte) munkahelyére a rendőrfőnököt. A kapitány tényközléséből persze liberális tiltakozásra lett ügy, és azóta is tart a sajtóban az „elvek védelme” azok körében, akik tisztes távolságból szemlélik a problémát, és nincsenek kitéve lopásoknak, erőszaknak. A megoldásban „természetesen” évek alatt sem jutottak előbbre.
Némely településeken igyekeztek ugyan megoldást találni a gondokra, de az – legalább kezdetben – a felsőbb állami és politikai szervezetek rosszallását váltotta ki, vagyis törvénysértésnek ítélték a helyi kezdeményezéseket. Ezek közé tartozik, hogy közmunkához kötötték a segélyezést, mondván: kevesen akarnak dolgozni, ha alig keresnek többet, mint a segély. Másutt a polgármester ideiglenesen visszatartotta a támogatás egy részét, hogy a családoknak a hónap második felében is jusson kenyérre, ne pedig az uzsorások kezében vagy a kocsmában kössön ki a pénz…
Közben számos egyéb erőszak is történt, épp a veszprémi vérengzést megelőzően botokkal és lapátokkal „fegyelmezték meg” a romák egy rendőrautó legénységét.
Mégis a veszprémi események hozták igazán felszínre az igazságot, vagyis azt, hogy a hatalmat gyakorló politikusok megnyilatkozásai korántsem egyeznek a közvéleménnyel, tehát a polgári, kisebbségi és egyéb jogok örve alatt nem gyakorolható tovább a bűnözés. Még akkor sem, ha a cigányság jelentős része szociális tekintetben valóban az alsó létrafokokon helyezkedik el. (Ez azonban nem mondható el a veszprémi gyilkossággal gyanúsítottakról, akik közül némelyik igencsak magasan a középréteg fölé került, de hogy ez miként sikerült neki munka nélkül, azt senki sem firtatta.)
Hogy változtatnak-e a politikusok viszonyulásán-véleményén az események? Gyurcsány Ferenc egy bő héttel ezelőtt azt írta blogjában, hogy „a többségi társadalom szegényei és a cigányság egy szűk rétege kezelhető együtt. Azért meg kell állapítani, a legszegényebb (egyben igénytelen) cigányréteg felemeléséhez szükséges a pozitív diszkrimináció. Nincs cigánybűnözés, nem hajlamosabb a cigány a bűnözésre.
A veszprémi kézilabdázók elleni támadás kapcsán a miniszterelnök újságírói kérdésre kifejtette: nem lehet nem érzékelni, hogy türelmetlenség, csalódás, rossz érzés, feszültség üti fel a fejét az országban, és a vita arról szól, hogyan tudnak együtt élni az országban romák és nem romák. „Vékony jégen járunk, ami bármelyik pillanatban beszakadhat alattunk” – fogalmazott a kormányfő.
Gyurcsány Ferencnek nyilván ebben a mondatában van a legnagyobb igazság: a régi módon nem lehet beszélni, mert sokan úgy érzik, az a probléma szőnyeg alá söprése, új módon pedig még nem tudunk beszélni a kérdésről.
Mondhatnánk erre, hogy a demokráciának is van ára, de könnyen lehet, hogy ebben a kérdésben áldemokráciáról van szó. Mert akkor is több évtizedes munkába telik a romák társadalmi fölemelése, ha határozott és következetes – nyilván gyakran „fájdalmas” – politikát alkalmaznak. Nálunk pl. a szocializmusnak viszonylag gazdag korszakában indult egy átfogó akció a probléma megoldására, de elhalkult, befulladt, eredménye nem látható.
Alighanem két vonalon kell haladni a cigánykérdés kezelésében: egyik az említett hosszú távú és következetes munka (Magyarországon állítólag senki sem tudja, milyen eredménnyel járt a több év alatt ilyen célra elköltött sok milliárd forint), a másik a bűnözés azonnali megfékezése. Az utóbbival kapcsolatban Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője azt mondta, hogy a kormány nem képes szavatolni a közbiztonságot Magyarországon. Azt a közbiztonságot, amely lehetővé tenné, hogy „bőrszínre, fajra, nemre, felekezetre való tekintet nélkül bárki, aki bűncselekményt követ el, azt megbüntessék; aki ártatlan, az pedig védelmet kapjon”. Ennek pedig az az oka, hogy az elmúlt években „elhibázott kormányzati lépések tucatjaival gyengítették a rendőrséget, és ezzel a közbiztonság alapjait ásták alá”. Azt is hozzátette, hogy körülbelül 2500-3000 rendőrrel van kevesebb, mint a jogszabályban megállapított létszám.
A sűrűsödő és gyakran súlyos bűncselekmények kapcsán – ehhez „kellett” egy veszprémi gyilkosság a korábbiak után – gyorsan lépett a kormány, mert most először is „a vékony jeget kell hizlalni”. Hogy a további, eredményt is hozó lépéseket elsöpri-e a gazdasági válság és a „demokrácia”? Megtörténhet.
