Korántsem vívott ki egyöntetű támogatást az erdélyi magyar szervezetek körében az a megállapodás, amelyet vasárnap írt alá Markó Béla az RMDSZ és Tőkés László az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) nevében. Az EP-választásokra és hosszabb távra is szóló magyar összefogásnak ezt a formáját több szervezet legföljebb fönntartással és föltételek szabásával fogadja el.
A megállapodást megelőzően sem volt titok, hogy a Szász Jenő vezette Magyar Polgári Párt „nem találta meg helyét” az együttműködésben, vagyis választási koalíciót akart, ahelyett, hogy az RMDSZ zászlaja alatt indulna. Szász – aki egyébként az EMNT alelnöke is – nem szavazott az Állandó Bizottságnak azon az ülésén, amely meghatalmazta Tőkés Lászlót a megállapodás aláírására. Az ok: szerinte nem volt határozatképes a testület.
Ugyanakkor a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága szombati ülésén határozatot hozott arról, hogy kiválik az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsból, s a döntést Izsák Balázs elnök az EMNT ülésének kezdetén ismertette.
Természetesen ez az elhatározás sem független a másnap aláírt (de korábban eldöntött) Markó–Tőkés megállapodástól. A köztudottan az autonómiát mindenek fölé helyező SZNT azt is kinyilvánította, hogy hajlandó a továbbiakban is együttműködni a romániai magyarság mindazon szervezeteivel – a politikaiakkal ugyanúgy, mint az önkormányzatokkal, a civilekkel vagy az egyházakkal –, amelyek fölvállalják Székelyföld autonómiáját.
Szász Jenő – a nagy politikai erőt nem képviselő Magyar Polgári Párt nevében – már korábban kifejtette, hogy nemzeti lista hiányában az MPP nem támogatja az RMDSZ és az EMNT megállapodását, de sok sikert kívánt Tőkés Lászlónak. A mostantól önállóan politizáló Székely Nemzeti Tanács viszont négy föltételhez kötötte a támogatást:
1. Az RMDSZ képviselői március 15-ig visszavonják a kisebbségi törvénytervezetet, illetve benyújtják a parlamentbe a Székely Nemzeti Tanács autonómia-statútumtervezetét.
2. Az összes RMDSZ-es többségű székelyföldi önkormányzatba március 15-ig beterjesztik a Székely Nemzeti Tanács által kezdeményezett népszavazásra vonatkozó határozattervezetet.
3. A listára csak olyan személyek kerülnek fel, akik előzetesen írásban vállalják, hogy Székelyföld autonómiáját elsődleges prioritásnak tekintik, azért rendszeresen és következetesen fognak cselekedni Brüsszelben, illetve a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezéseit minden erejükkel támogatni fogják.
4. A Magyar Polgári Párt és az RMDSZ önkormányzati tisztségviselőin keresztül hozzák létre a székely székek önkormányzatainak szövetségeit, illetve ezekből a székelyföldi önkormányzatok szövetségét, és hívják össze az SZNT védnöksége alatt a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést.
Világosak az elvárások, de ha csupán az első föltétellel kapcsolatban megjegyezzük, hogy az RMDSZ nemrégen kedvezőnek értékelte, hogy a parlamentben előreláthatólag ismét „előveszik” a kisebbségi törvény tervezetét, aligha várható a visszavonása. Ebből pedig arra következtethetünk – amennyiben az SZNT következetesen kitart –, hogy elmarad a megállapodás támogatása.
Az erdélyi civil szervezetek tegnapi közleményükben nem szabtak ugyan pontokba foglalt föltételeket, de nem elégedettek a megállapodással. Arról szól a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége, hogy nem tartja elég átfogónak az EMNT és az RMDSZ között született megállapodást, hiszen az nem létezőnek tekinti az egyik magyar pártot. Állásfoglalásuk szerint a nemzeti érdekek érvényesítését csakis nemzeti összefogással lehet elérni. Éppen ezért továbbra is kiállnak a nemzeti lista szükségessége, vagyis olyan koalíció mellett, amely biztosítja az összefogás jogi keretét, és lehetővé teszi az erdélyi magyarság szempontjából legelőnyösebb érdekérvényesítést az Európai Parlamentben.
A legerősebb magyar párt és a Tőkés püspök nevével fémjelzett politikai szervezet megállapodása – úgy tűnik – „mindenki más” szerint jóformán elfogadhatatlan. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy az első romániai EP-választás eredményeként a magyar szervezetekből csak RMDSZ-képviselők és a függetlenként indult Tőkés László jutott el az Európai Parlamentbe. Pedig akkor – úgy is mondhatjuk – egymás ellen indultak.
