A Mária Valéria hídon átkelve azonnal szemtanúi lehetünk annak, amiről a sajtó hetek óta cikkez: szombaton rendkívüli parlamenti választást tartanak Szlovákiában a kormány bukása miatt. Óriásplakátokon reklámozzák magukat a pártok, s az is szembeötlő, hogy Štúrovo egy-egy, a szlováknál kisebb és kék színű tábla tanúsága szerint hivatalosan is visszakapta nevét Párkányként.
Sejthető, hogy nem véletlenül időzítették mostanra a magyar feliratú táblák kihelyezését: elsősorban a Most-Híd vegyes párt konyhájára hozhat némi hasznot, hiszen elsősorban ennek a pártnak az érdeme, hogy ismét használhatóvá váltak a magyar helységnevek. Bugár Béla tapasztalt politikus, igen ügyesen kommunikál (nem biztos, hogy etikusan is, de ez ilyenkor kit érdekel?), hiszen a szlovák médiában szlovák–magyar pártról beszél, míg a felvidéki magyarság felé irányuló üzeneteiben igyekszik nem szólni arról, hogy vegyes a pártja. Úgy tűnik, sikeresen teszi a dolgát, mert a felvidékiek közül sokan valóban két magyar pártról beszélnek. És a legutóbbi választáson ennek szellemében voksoltak, minek következtében a Magyar Koalíció Pártja – nem kis meglepetésre – kiesett a parlamentből, miközben az új politikai szervezet, az MKP-ból távozott Bugár vezetésével bejutott. A közvélemény-kutatások pedig jelenleg is hasonló eredményt jósolnak. De mindig történhet meglepetés. Igaz, a jelek nem arra utalnak. A felmérések szerint könnyen megeshet, hogy ezúttal a lakosságnak fele vagy annál is kevesebben mennek el szavazni, s ebben az esetben az MKP ugyanannyi szavazattal bejuthatna a parlamentbe, amennyivel legutóbb kiesett, így mindkét „magyar” párt részt vehetne a törvényhozásban. Igen ám, de épp a felvidéki magyarság körében a legnagyobb az érdektelenség a választások iránt, ami csupán a Híd számára kecsegtet sikerrel.
Ahhoz nem fér kétség, hogy nem csak az MKP, hanem a Híd is a magyar választókra épít, a magyarok által tömegesen lakott területeken javarészt az ő plakátjaik díszelegnek. A többi huszonnégy induló pártnak sok ellenfele lehet, ők viszont inkább párharcot vívnak. A sikerük azonban attól is függ, hogy mennyire tudják mozgósítani a magyarságot. A legutóbbi közvélemény-kutatások idején például még nem voltak ismeretesek a részletes népszámlálási adatok, és megtörténhet, hogy a sokkoló adatok – a magyarság létszáma egy évtized alatt mintegy 62 000-rel csökkent, húsz esztendő alatt pedig több mint 100 000-rel – esetleg mozgósítanak. Annak ellenére is, hogy most már az MKP sem kizárólag a nemzeti érdekvédelemre építette programját, hanem a gazdasági és a szociális gondok megoldását helyezte előtérbe, és a szlovák elemzők több tekintetben is a legjobb két-három program közé sorolták Berényi Józsefék elképzeléseit. Szunnyadozzon inkább a nemzettudat, csak jobban éljen a polgár?
Egyébként a Komárom és Pozsony között közlekedő új vasúti szerelvények elindításával a jelenlegi kormánypártok is alighanem azt akarták bizonyítani, hogy törődnek az igencsak elhanyagolt déli országrész fejlesztésével. Miközben azonban Szerdahelytől a főváros felé haladva néhány állomásnyira leszálltunk a múlt vasárnap éppen ingyenesen szállító RegioJetről, a falu állomásfőnökétől korántsem hallottunk dicsérő szavakat. Fölrótta, hogy a cseheknek adták a járatot, ők végezték a vágányok fölújítását, miközben igen nagy a munkanélküliség Dél-Szlovákiában. Azon is kesergett, hogy „minden” drágább arrafelé, mint északabbra, szégyennek nevezte, hogy Szlovákia akadályt gördített a kettős állampolgárság elé, s eljutott odáig, hogy most pedig ismét jön vissza Fico, aki csapás a felvidéki magyarok számára.
És valóban: szinte kész ténynek számít már napokkal – sőt így volt hónapokkal – a szavazás előtt, hogy a Robert Fico vezette Smer nyeri a szombati választást, a pártelnök pedig nem egészen két év után ismét a miniszterelnöki székbe ül. Már csak az tűnik kérdésesnek, hogy lesz-e alkotmányozó többsége a Smernek, mert az könnyen megtörténhet, hogy abszolút többséget szerez, egyetlen koalíciós partnerrel együtt pedig akár alkotmányt is módosíthat. A felvidéki magyarság számára mindenesetre nem biztató jel a nacionalista Fico biztosra vehető sikere, még akkor sem, ha esetleg a Slota vezette SNS ki is esik a parlamentből.
S ha a szavazatokért induló mind a huszonhat pártot nem is soroljuk föl, érdemes megemlíteni a botrányoktól korántsem mentes szlovák politikai élet legújabb „csillagát”, a 99%-ot. Néhány hónappal ezelőtt jegyezték be ugyanis a pártot, s a közvélemény-kutatási adatok szerint átlépheti a parlamenti küszöböt. Igen ám, csak éppen az a gond vele, hogy a rendőrség az utóbbi hetekben leellenőrizte a „pártalapítók” identitását, és állítólag kiderítette, hogy a 15 000 aláírás legtöbbje hamisítvány, érthetetlen tehát, hogy miként jegyezhették be, amihez 10 000 aláírás szükséges. Most meg már rövid az idő ahhoz, hogy lefolytassák az eljárást, és töröljék a pártot a nyilvántartásból. Ezzel pedig a botrány nem ér véget, mert ha a 99% nem szerzi meg az 5 százalékot, akkor is kisebb káoszt okoz, ha megszerzi, akkor viszont jóval nagyobbat. Akár akkorát, hogy az alkotmánybíróság megsemmisítheti a választásokat.
Nagy tehát a valószínűsége annak, hogyha a választások le is zárulnak, a politikai káosz folytatódik Szlovákiában. Utána pedig jön a felvidéki magyarságnak sok jót nem ígérő erős Fico-kormányzat.
