Egy újabb hét telt el ebből az évből, s Magyarország nemhogy megállapodott volna a Nemzetközi Valutaalappal valamiben, de még meg sem kezdődtek a tárgyalások, amelyek végkifejlete valamilyen egyezség lehetne. Az Európai Bizottságnak ugyanis feltételei vannak, amelyek teljesítése előfeltétele az egyezkedéseknek. Egyre többfelől hallani, hogy Magyarország tulajdonképpen azt a bizonyos „török modellt” kívánja követni, amelynek lényege, hogy addig lebegtetik a megállapodási szándékot, amíg a piacok lecsitulnak, a gazdaság lendületet vesz, s végül nem is kell igénybe venni a szigorú nagybácsi, az IMF segítségét. És hát értelemszerűen nem kell eleget tenni az elvárásainak sem…
A magyar kormány tagadja, hogy a „török modellben” gondolkodik; Orbán Viktor miniszterelnök a napokban kamerák előtt panaszolta, hogy ő már két hónapja ül a tárgyalóasztalnál, mégsem akad senki, aki a másik oldalra leülne. Ami valahol érthető is, hiszen nem a Valutaalapnak, hanem Magyarországnak van szüksége a segítségre.
Aztán ott vannak a kötelezettségszegési eljárások, amelyeket ugyancsak az Európai Bizottság indított Magyarországgal szemben. S amelyeknek ugyan van némi közük a Valutaalappal való tárgyalások megkezdéséhez, mégsem azonosak az utóbbi feltételeivel. Bonyolult, bürokratikus dolgok ezek, amelyek kiváló alkalmat kínálnak politikusoknak, újságíróknak és elemzőknek ahhoz, hogy egy kicsit összemossák az ügyeket. Ki annak bizonygatására, hogy Budapest minden feltételnek eleget tett, ki azon állítása alátámasztására, hogy a magyar kormány mindenkivel keménykedik. Aki pedig megpróbálja szétszálazni a történetet, rövid időn belül úgyis feladja a hiábavaló kísérletet, hiszen hitbéli meggyőződéssel szemben az észérvek sokra sohasem jutnak. Mert hiába üzente meg az EB szerdán, hogy a Magyarországgal szembeni három kötelezettségszegési eljárás esetében kettőt a második szintre emelt, a harmadikban pedig konkrétumokra vár, Selmeczi Gabriella, a Fidesz szóvivője azt nyilatkozta: az EB „elfogadta a kormány válaszát a felvetett kérdések döntő többségében”. Háromból egy – hát igen, döntő többség… Mesterházy Attila, az MSZP elnöke pedig azt állította: amíg a kötelezettségszegési eljárások ügye nem rendeződik, addig nem kezdődhetnek meg a hiteltárgyalások Magyarország és az EU, illetve az IMF között. Közben pedig csak a jegybanktörvényre vonatkozó eljárás esetében volt ez az Európai Bizottság feltétele, és a három vitás ügyből ez az, amelynek esetében a bizottság ama bizonyos konkrétumokat várja…
Szóval a tiszta víz még nem jutott el a pohárig.
Az viszont biztos, hogy a Fidesz által a többi pártnak felkínált egyeztetési elképzelés hamarosan konkrét választ is követel. A kormányzó szövetség ugyanis bejelentette: hétfőn egyeztetni szeretne a parlamenti pártokkal a pártfinanszírozási törvényről, a pártokra vonatkozó törvényről, a választási eljárásról szóló törvénnyel kapcsolatos elképzelésekről és az MSZP által benyújtott kampányfinanszírozási törvényjavaslatról. A szocialisták már jelezték: csak akkor egyeztetnek, ha az alaptörvény átmeneti rendelkezéseit – amelyek kimondják: az MSZP felelős a korábbi rendszer bűneiben – hatályon kívül helyezi a kormánytöbbség. Nem lenne poén fogadni a végkimenetelre…
Közben pedig a civil oldal sem tétlenkedett: az Egymillióan a sajtószabadságért Facebook-csoport megtartotta alternatív elnökválasztási döntőjét, amelynek eredményeképpen a politikusi vénáját felfedező rapper, Dopeman nyerte a megmérettetést. Amire most ne pazaroljunk több szót, a lényeg, hogy a rapper a Milla március 15-i tüntetésén alternatív államfőként tarthat beszédet.
De ha már a civil megmozdulásokról esett szó, s tekintettel arra, hogy vészesen közeleg egy újabbnak az időpontja, érdemes megidéznünk az Indexet: a portál ugyanis összegyűjtötte, hogy melyik politikus próbált meg az utóbbi hónapokban a legtöbbször „rátelepedni” a civilek rendezvényeire. Ugyanis az elmúlt időszakban több olyan civil utcai demonstrációt rendeztek a kormány egyes intézkedései ellen, amelyeken ellenzéki politikusok is részt vettek, noha szépen kérték őket, hogy ne tegyék ezt, ne hiteltelenítsék megjelenésükkel a demonstrációkat „sok esetben vállalhatatlan korábbi közéleti szerepvállalásuk” révén. S noha először az MSZP-sek tűntek fel egy szakszervezeti megmozduláson, de hamarosan a Demokratikus Koalíció is úgy érezte: érdemes lenyúlni a show-t. Vannak esetek, amikor szigorúan magánemberként az LMP-sek sem bírnak a vérükkel, és elmennek egy-egy kormányellenes civil megmozdulásra. De az az ember, akinek feltűnésétől a civilek a leginkább rettegnek minden nyilvános rendezvényük alkalmával, könnyen beazonosítható: Gyurcsány Ferenc. A Demokratikus Koalíció elnökét illeti a cseppet sem megtisztelő cím, hogy senki sem szereti, ha bármiben is egyetért vele.
