Vasárnap tartják meg vajdasági pártok, értelmiségiek, civil szervezetek részvételével Újvidéken a Negyedik Vajdasági Konvenciót, amelyen várhatóan elfogadják a Vajdaság státusának újragondolását szorgalmazó deklarációt is, mely a jelenlegi tartományra Szerbiával egyenrangú föderatív egységként tekint egy közösen létrehozott új állam keretein belül. Živan Berisavljević, a kezdeményezés egyik elindítója szerint ezek a vajdasági konvenciók mindig is a vajdaságpárti, autonómiapárti, illetve újabban föderalizmuspárti politikai erők legmagasabb szintű összejöveteleinek számítottak, melyek célja meghatározott politikai programcélok, stratégia kidolgozása Vajdaság egyenrangúságának elérése céljából. Elsőként az aktuális konvenció előzményeiről kérdeztük Berisavljevićet.
– Már az első, 2006-ban, Szabadkán megtartott konvención nemet mondtak a vajdasági polgárok releváns képviselői arra a diszkriminatív politikára, amelyet Vajdasággal szemben a szerbiai központi hatalom folytatott. Elégedetlenségünknek adtunk hangot amiatt, hogy az akkori választásokat követően a szerbiai parlamentben, törvényhozásban egyetlen képviselője sem volt a tartománynak mint régiónak vagy valamely területén élő kisebbségi népnek. A második konvenciót a jelenleg érvényben lévő alkotmány elfogadása előtt tartottuk meg, javaslatokat adva Vajdaság helyzetének rendezésére, s nem is sejtve, hogy titokban már dolgoznak egy új alaptörvényen, s hogy azt majd mindenféle közvita nélkül el is fogadják. A vajdasági szempontból végzetesnek számító Milošević akkor már nem volt jelen, politikája azonban továbbra is meghatározta a tartományhoz való viszonyulást. A vajdaságiakat kétszer, az első és a második Jugoszlávia megteremtésekor is megkérdezték, miként kívánnak részesei lenni az új államnak. Minden új történelmi pillanatban megkérdezték tehát őket arról, kivel, s milyen államformában szeretnének közösséget alkotni. Ettől a jogától azonban a Milošević utáni Szerbia, illetve a szerbiai nacionalista politikai elit megfosztotta Vajdaságot, s az új alkotmányt a vajdaságiak elutasították. Az ezt követően megtartott harmadik konvención azt mondtuk el, mit nem akar és mit akar Vajdaság. Nem akar pártközpontú államot, s tárgyalni akar státusáról a megfelelő köztársasági szervekkel. Bojkottálták akciónkat, süket fülekre találtunk. Ezt követte a vajdasági statútumról folytatott szégyenletes képviselőházi vita, melynek során számos sérelem érte a vajdasági polgárokat. Követeltük a szerb hatóságoktól, hogy legalább azt az alkotmányos minimumot tartsák be, amelyet maguk kényszerítettek ránk.
Melyek a Negyedik Vajdasági Konvenció megtartásának, illetve az új deklaráció előterjesztésének legfőbb okai?
– Az egyik ok az, hogy nem tudunk beleegyezni Vajdaságnak mint politikai szubjektumnak az efféle kezelésébe. A másik ok részét képezi mindaz, ami az új alkotmány elfogadását követte: a vajdasági regionális identitás politikai-szellemi elnyomása, a tartomány gazdasági elnyomása. Ismeretesek azok az adatok, melyek szerint az alkotmányos autonómia elvesztését követően Vajdaságból, mint a második Jugoszlávia egyik legfejlettebb régiójából mára az ország egyik legfejletlenebb régiója lett. Politikailag célszerűnek véltük a negyedik konvenció összehívását, melynek célja megegyezésre szólítani az európai és demokratikus értékeken újjászülető Szerbiát.
Mit kívánnak kieszközölni?
– Az alkotmány módosítását kérjük, hisz az a társadalmi, gazdasági, politikai és morális válság generátora. Az állam aszimmetrikus föderalizálását akarjuk. Vajdaság és Szerbia vitathatatlanul a mai szerb állam két konstitutív entitása. Tény, hogy egyikük nem fogadta el a jelenlegi alkotmányt. Logikus, hogy Vajdaságnak ma ki kell mondania, milyen szerb államban kíván élni. Mondom, szerb államban. Eszelősségnek számítanak az olyan vélemények, melyek mindebben Vajdaság elszakítási szándékát vélik felfedezni. Mi megegyezést akarunk a demokratikus, európai Szerbiával, egy olyan közös határozatot, mely alapja lesz az állam berendezésének. Kifejtjük véleményünket arról, hogy szerintünk hogyan kellene ennek az új államnak kinéznie, de semmit sem fogunk tenni annak a Szerbiának a közreműködése nélkül, mely az európai értékeken születik ma újjá, meglehetősen nagy sebességgel. Az általunk kért jogkörök megegyeznek azokkal, amelyeket a vajdasági alkotmányos autonómia követelésekor kértünk, a státus viszont most föderatív egység, mert csak ez szavatolja ezeknek a jogköröknek a tiszteletben tartását. Olyan státust kell kiharcolnunk, mely nem teszi lehetővé többé, hogy Vajdaságot háborús zsákmányként kezeljék, mint Milošević, vagy azt, hogy belső gyarmatként tekintsenek rá, mint a mai államvezetés.
A konvención olyan politikai erők is jelezték részvételüket, melyek nem az önök által felvázolt modellt támogatják Vajdaság státusa kapcsán, gondolok itt például a Vajdasági Magyar Szövetségre.
– A VMSZ aktívan részt vett ennek a konvenciónak az előkészítésében. Amikor elkészült a deklaráció végleges szövege, nyilatkozataikban felhívták a figyelmet arra, hogy a jelen pillanatban a párt csak a legmagasabb fokú vajdasági autonómiáért tud síkraszállni, s hogy az alkotmány revíziójának pillanatában – bár erre csak közvetetten utaltak – készek lesznek egy ennél magasabb szintű megoldást is támogatni. Nincs itt szó lényegesebb eltérésről, az eltérések taktikai jellegűek. Érthető, hogy egy befolyásos parlamenti párt odafigyel minderre. Lényeges azonban, hogy az itt élő magyar nemzetiség történetében először lehet egy olyan politikai szervezetről beszélni, amelyik ugyanakkora felelősséggel politizál Vajdaság egészének az érdekében, mint amekkora felelősséget tanúsít az általa képviselt nemzetiség iránt. Nem lehet a kisebbségi jogok teljes tiszteletben tartásáról beszélni mindaddig, amíg e nemzetiség tagjai, mint vajdaságiak, nem rendelkeznek minden joggal. Ezért lényeges e párt közreműködése, annak ellenére, hogy egy bizonyos elem kapcsán esetleg vannak fenntartásaik.
Milyen lépések következnek a deklaráció elfogadását követően?
– A legfontosabb, hogy kiderült: a vajdasági kérdést nem lehet szőnyeg alá söpörni többé. A választások utáni politikai színtér megismerését követően nekilendülünk majd azoknak a tevékenységeknek, melyek a határozatban foglaltak alkalmazását szorgalmazzák: meg kell ismertetni a közvéleménnyel ezeket az álláspontokat, fel kell keresni a nemzetközi intézményeket. Mindenekelőtt pedig azt kell elérnünk, hogy a képviselőház új összetétele komolyan vegye az általunk ajánlottakat, s vitatkozzon azokról. A szerb társadalom is változásokon megy át: a Fordulat mozgalom révén például most először jelent meg egy olyan jelentős politikai erő, mely megtámadta az évtizedes szerbiai politikai koncepciót. Azt a koncepciót, amelyik sorozatosan katasztrófákba sodorta e társadalmat. A munkások kiábrándító helyzete is alkotmányos változásokat sürget. Mindezek az erők potenciális szövetségeseink lehetnek a jövőben egy alkotmányhozó mozgalom létrehozásában, melyen belül mi, vajdaságiak is képviselni fogjuk saját érdekeinket.
