Ritkán tapasztalható izgalom uralta pénteken a magyar politikai- és közéletet, miután csütörtökön este kiderült: a Semmelweis Egyetem szenátusa visszavonta Schmitt Pál 1992-ben szerzett doktori címét. Az államfő a döntés pillanatában éppen repülőgépen ült, a szenátusi határozat híre a frankfurti reptéren érte, de az MTVA riporterének nem volt hajlandó nyilatkozni arról, hogy mi a véleménye a dologról. Maradt hát a bizonytalanság.
Mert igaz ugyan, hogy a doktori cím megvonása nem jár automatikusan az államfői poszt elvesztésével, mi több, azt sem írja sehol, hogy a köztársasági elnöki tisztséget csak doktori titulussal lehet betölteni. Mégis, nagyon sokan számítottak arra, hogy Schmitt Pál bejelenti lemondását.
A bizonytalanságot tegnap délig az is fokozta, hogy a Köztársasági Elnöki Hivatal munkatársai nem a legrátermettebben kezelték a helyzetet. Reggel nyolc óra körül még úgy tájékoztattak, hogy az államfő a szokásos módon végzi tevékenységét, eleget tesz közszereplői feladatainak – hogy aztán egy órával később már azt közöljék: Schmitt Pál minden nyilvános programját (amelyek között volt a szlovén külügyminiszter fogadása is) lemondta. Minden médium Orbán Viktor kormányfőnek a Kossuth rádióban tett kijelentését idézte, miszerint az alaptörvény egyértelműen rendezi a köztársasági elnök helyzetét, kimondja, hogy a köztársasági elnök sérthetetlen. A miniszterelnök egyértelműsítette: lemondása ügyében kizárólag az államfő dönthet.
Hasonló hangnemben nyilatkoztak a politikai elemzők is, hangsúlyozván: a hatályos jogszabályok értelmében az államfő nem váltható le, nem hívható vissza, de még a lemondása sem jár automatikus hatályba lépéssel – a döntésről ugyanis előbb az Országgyűlést kell tájékoztatnia, azt a képviselőknek pedig tudomásul kell venniük…
De mindezzel egyelőre nem kell foglalkoznunk. Tegnap délben ugyanis Kiss Norbert, az államfő egyik munkatársa bejelentette: Schmitt Pál pénteken este élő adásban – lapzártánk után – ad interjút a köztelevízióban, ahol minden, a kisdoktorijával kapcsolatos kérdést megválaszol. Az esetleges lemondás bejelentésének pedig nem az interjú a műfaja, ezért Kiss közlése után már csak kevesen számítottak arra, hogy Schmitt Pál a távozásáról akarja tájékoztatni a nyilvánosságot.
S hogy egyáltalán miért vártak tőle sokan lemondást? Elsősorban azért, mert meghatározó jobboldali véleményformálók, professzorok, a tudományok művelői az elmúlt napokban arról beszéltek: a tudományos életben a plagizálás bűn, elkövetője nem állhat ki a társadalom elé emelt fővel, s legkésőbb a doktori cím megvonása után a személyes konzekvenciákat is le kell vonnia.
„Nem jó, ha az ország első számú közjogi méltóságának épp a méltósága repedezik, márpedig így, főleg az ügy kipattanását követő hazudozás után, ez a helyzet” – írta Stumpf András a Heti Válasz online felületén előbb közzétett, majd onnan eltávolított cikkében. És ez csak egy, ráadásul visszafogottabb vélemény a jobboldalról. (A baloldaliakat most nem idézzük, mert, ahogyan azt az Index egyik újságírója egy, a szocialisták által kiadott közleményt kommentálva fogalmazott: az „MSZP szuperképessége, hogy egyetlen sajtóközleménnyel Pol Potot is képesek lennének rokonszenvessé tenni”.)
A lemondásvárást generálta, hogy a sajtó szerint a Fideszen belül is többen ezzel a forgatókönyvvel számolnak. Az Origo például tegnap, nem sokkal Kiss Norbert bejelentése előtt közzétette: arról értesült a KDNP-ben, hogy Schmitt Pál bejelenti a lemondást, mi több, a párt már „beélesített” egy, az államfővel szolidáris, a lemondása miatt sajnálkozó közleményt is. A sajtóban sokat lehetett olvasni arról is: Orbán Viktor környezetében már csütörtökön keresték a jogászok és a kommunikációs tanácsadók a legvállalhatóbb módját annak, hogyan lehetne a legkevésbé kínosan visszaléptetni az államfőt. Volt, aki arról tudósított: a kormányfő kérte is, hogy mondjon le. Mások, ugyancsak névtelenségbe burkolódzó forrásokra hivatkozva azt közölték: éppen ellenkezőleg, Orbán Viktor kitartásra buzdította Schmittet.
Hogy melyik állítás az igaz, mára már egyértelmű.
Mint ahogyan az is, hogy ezt a lavinát nem lesz egyszerű megállítani. Hiszen kevés kínosabb dolog van, mint ha egy állam elnöke napi szinten nevetség tárgya a hétköznapi beszélgetésekben, az internetes fórumokon, a sajtóban és a közéletben.
Kiállok az igazamért, de pereskedni nem fogok – mondta Schmitt Pál tegnap, a köztelevíziónak adott interjúban. Az államfő annak kapcsán nyilatkozott, hogy a Semmelweis Egyetem szenátusa megvonta tőle doktori címét. „Nem esett jól, hogy a szenátus elvette a doktori címet, engem is meghallgathattak volna” – mondta a köztársasági elnök, aki nehezményezte, hogy a testület anélkül döntött, hogy ő elmondhatta volna álláspontját a doktorálás körülményeiről. Hozzátette: van benne kitartás, és 70 évesen is bebizonyítja, hogy képes a mai kritériumoknak megfelelő PhD-dolgozatot írni. „Nincs összefüggés véleményem szerint, bár sokan így értelmezik” – válaszolt arra a kérdésre, megfordult-e a fejében, hogy miután megfosztották kisdoktori címétől, lemond az államfői posztról. Hozzátette: a legjobb tudása szerint írta meg kisdoktori értekezését, szerinte a disszertáció megírása „becsületes, ha úgy tetszik: férfimunka volt”. A cím megvonásával kapcsolatban kijelentette: „Köztársasági elnökként tudom, nincs kettős mérce, örülök, hogy a törvények mindenkire egyformán vonatkoznak. Fontos, hogy az emberek bízzanak, érezzék az alaptörvény erejét”. |
