Mondhatjuk, hogy Magyarország politikai életében ezúttal már múlt szombaton megkezdődött a hét, hiszen Gyurcsány Ferenc távozási szándékának bejelentése előrevetítette: ezekben a napokban másról nemigen esik szó, mint az esetleges új kormányról, vagy kudarc esetén az előrehozott választásokról. Persze, hogy mi is a kudarc, arról igencsak eltérnek a vélemények. Az MSZP számára nyilván az, ha nem sikerül tető alá hozni a konstruktív bizalmatlansági indítványt, vagyis elmarad az új kormány alakítása, amely bármennyire is nemzeti akart volna lenni, eléggé egyértelmű, hogy szocialista befolyásoltság igényével alakulna. Ha pedig csődöt mond az egyezkedés az SZDSZ-szel, alighanem rendkívüli választások következnek – amit megelőz a parlament föloszlatása.
De lássuk, hogyan zajlott a héten az új kormányfőjelölt keresése.
Gyorsan világossá vált, hogy esély csak az MSZP és az SZDSZ megegyezésében lelhető föl, hiszen a Fidesz ragaszkodik az előrehozott választásokhoz, az MDF pedig Bokroshoz. Elő is állt a szocialista tábor három névvel, akik kimondták, hogy kellő támogatás esetén vállalnák a megbízatást. Igen ám, de a támogatás hiányzott, sőt az SZDSZ eleve csak egy jelöltre bólintott rá. Surányi György számára azonban ez kevésnek bizonyult – alighanem jól látta, hogy a Fidesz támogatása nélkül gyorsan zsákutcába jutna miniszterelnöki pályafutása –, ezért jobbnak látta, ha eleve visszautasítja a jelölést. Az sem mellékes, hogy mikor. Ez ugyanis azt követően történt, hogy Sólyom László köztársasági elnök egy rövid tévéinterjúban elmondta: nem rövid távra szóló kormányváltásban, hanem előrehozott választásban látja azt a megoldást, amely kivezethetné az országot a válságból. Az egyre arrogánsabbnak tűnő MSZP-vezetés (konkrétan Lendvai Ildikó) erre egyébként úgy reagált, hogy hasznosabb lenne, ha az államfő inkább a szavazófülkében nyilvánítaná ki véleményét, a megoldáskeresést pedig hagyja a pártokra. Jókora rosszindulatra, idegességre vagy gyengén látásra utal – meg a hatalom mindenáron történő megtartásának az igyekezetére –, hogy eszükbe sem jutott a szocialistáknak: az államfő a végsőkig várt, de most már nem akarja, hogy a pártvezérek folytassák a mind nagyobb krízisbe vezető alkudozást saját pozícióik megőrzése érdekében, kihagyva ebből az országot. Lehetett azonban még egy oka a rövid interjúnak. A zavarukban kapálódzó szocialista vezérek ugyanis nemegyszer olyan kijelentéseket tesznek, amelyek valóban még a társadalmi rendet is veszélyeztethetik. Ilyen volt Gyurcsány Ferencnek az a megjegyzése, hogy gyanúja szerint az igazságszolgáltatás némely esetekben a Fidesz elvárásainak eleget téve működik. Ezt már egy volt alkotmánybírósági tag, különösképp, ha jelenleg éppen az ország első embere, aligha hagyhatta szó nélkül. Miként a bírák és az ügyészek sem. Tehát amikor egy kormányfő, akár távozóban is, ilyesféle kijelentést enged meg magának, ott valóban vagy valamelyik párt diktál az igazságszolgáltatásnak, vagy ha ez nem igaz, akkor a megnyilatkozónak kell viselnie a következményeket. Felelős politikusnak ekkora felelőtlenséget nem lehet megbocsátani.
Persze, mindezt aligha lehet elvonatkoztatni az előállt helyzettől, a kormányválság körüli huzavonától, az MSZP-ben tapasztalt bizonytalanságtól, mentségül azonban mindez nem szolgál.
S hogyan folytatódott tovább a már valóban komédiába illő kormányfőjelölt-keresés? Újabb számításba jöhető jelölt mondta le csütörtökön a szerepvállalását, állítólag a korai kiszivárogtatás miatt. Tegnap pedig ismét gyarapodott a létszámuk, folytatódtak a tárgyalások, és ki tudja, mi történt még ma reggelig...
Mindannak ellenére, hogy cselekvőképes kormány megalakítására egyre kisebb az esély, a lehetősége továbbra is fönnáll. Már olyan találgatás (állítólag szocialista forrásból származó vélemény) is napvilágot látott, hogy a sikertelen kísérletek után akár Bokros Lajos is színre léphet. Ha így lenne, akkor a hozzá következetesen ragaszkodó MDF és akár az SZDSZ támogatásával létrejöhetne a kormány. Természetesen akkor, ha a szocialisták sem látnak más megoldást. Hogy milyen támogatottsága lesz a kormánynak? Ha a vezető párt lasszóval is nehezen tud miniszterelnököt fogni, akkor hogyan bízhatnának tömegesen az emberek benne. A bizalom most már végképp csak választásokon teremthető meg. Ezt a jelek szerint azonban az utolsó szalmaszál nyújtotta esélyig igyekeznek elkerülni a vesztésre álló pártok. Mégis megtörténhet, hogy április 14-én a parlament föloszlatásáról szavaznak.
