Talán a Schmitt Pál köztársasági elnök kisdoktorija, illetve a hétfői lemondásához vezető plágiumbotrány tette, de valahogy elsikkadt a háttérben, illetve érdektelenségbe fulladt a Lehet Más a Politika (LMP) népszavazási kezdeményezése. A pártnak nem sikerült összegyűjtenie a referendum kiírásához kérdésenként szükséges két-kétszázezer aláírást: az LMP-s aktivisták az Országos Választási Irodának (OVI) „mindössze” százhatvanezer szignót tudtak leadni hétfőn a gyűjtőíveken.
Mint megírtuk, az ellenzéki párt ahhoz szerette volna a magyar állampolgárok támogató szavazatát kérni a referendumon, hogy a tankötelezettség korhatára továbbra is tizennyolc év maradjon, emeljék vissza az álláskeresési járadék folyósításának időtartamát a jelenlegi kilencven napról a korábbi kettőszázhatvan napra, száz napnál hosszabb próbaidőt ne lehessen kikötni a munkahelyeken, illetve a szabadság kétharmadát a munkavállaló kérésének megfelelően kelljen kiadni. A párt március 5-én kezdte meg aláírásgyűjtését a négy kérdésben, s ahhoz, hogy a jogszabályoknak megfelelően ki lehessen írni a megjelölt témákban a népszavazást, mozgósított aktivistáiknak hétfőig kellett volna összegyűjteniük a kérdésenként szükséges két-kétszázezer aláírást.
A megfelelő számú szignó annak ellenére sem gyűlt össze, hogy az LMP a hétvégén intenzív kampányban gyűjtötte az aláírásokat: szombaton és vasárnap aktivistáik jelen voltak a fővárosi és vidéki köztereken, megjelentek alkalmi rendezvényeken, a legmagasabb fokozatra kapcsolták hát az akciót. Ha azzal számolunk, hogy Vágó Gábor, a párt országgyűlési képviselője pénteken még arról beszélt budapesti sajtótájékoztatóján, hogy a gyűjtés finisében még ötvenezer aláírást kell összeszedniük, akkor az intenzív kampány nem mondható túl eredményesnek, hiszen ezt azt jelenti, hogy az utolsó negyvennyolc órában csak tízezer szignó gyűlt össze.
Ráadásul, ha meg is lett volna a kétszázezer szignó, az még mindig nem jelentett volna semmit, ugyanis a korábbi népszavazások tapasztalatai azt mutatják, hogy legalább kétszázhatvan-kétszáznyolcvanezer hiteles kézjegynek kell összegyűlnie ahhoz, hogy biztosan meglegyen köztük a szükséges mennyiségű érvényes is. Ennek ellenére az OVB hétfőn elrendelte az LMP által gyűjtött népszavazási aláírások hitelességének ellenőrzését, amit negyvenöt napon belül kell elvégezni. Az aláírások hitelesítését a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala végzi egy sajátos matematikai módszerrel. A Magyar Távirati Iroda jelentésében ötszázalékos mintavételt valószínűsített, aminek alapján megállapíthatják majd a becsült érvényes aláírások számát.
A párt 160 ezer aláírást adott le, így nem kötelező kiírni a népszavazást (fotó: MTI – Illyés Tibor)
De hagyjuk a bonyolult matematikát, hiszen a történetnek már csak egyetlenegy tétje van, ami pedig a parlamenti erőviszonyok ismeretében immár nem tartogat túl sok bizonytalanságot, s valószínűleg meglepetést sem. Erre utalt Vágó Gábor is, miután hétfőn leadták a százhatvanezer aláírást: „Van egy jó, és egy rossz hírem; a jó hír az, hogy ki lehet írni a népszavazást a négy kérdésben, a rossz hír azonban az, hogy ez a Fideszen múlik” – mondta a politikus. A hatályos jogszabályok értelmében ugyanis százezer összegyűjtött aláírás esetén a parlament döntheti el, hogy meghirdeti-e a referendumot, ami kétszázezer aláírás esetén már megfellebbezhetetlen kötelezettsége lenne. Így most az a helyzet állt elő, hogy a kétharmados többség dönthet arról, vállalja-e a népszavazással járó esetleges kockázatokat. Vágó szerint – mi sem természetesebb ennél – az Országgyűlésnek „joga és százhatvanezer ember akaratából erkölcsi kötelessége” is, hogy kiírja a népszavazást. „Ha nem teszi, a Fidesz azt bizonyítja, hogy fél az állampolgároktól, attól a visszajelzéstől, amelyet a kormányzati félidőben kaphat” – mondta a politikus.
A kormánypártoknak az elmúlt napokban a legkisebb gondjuk is nagyobb volt annál, semmint, hogy az LMP népszavazási kezdeményezésével foglalkozzanak, de az eddig mutatott teljesen közömbös magatartásukból ítélve akkor sem fordítanak majd rá nagyobb figyelmet, ha elülnek a hullámok, csitul a Schmitt-botrány, eltelik a negyvenöt nap, megválasztják az új köztársasági elnököt, s az élet valamelyest visszazökken a megszokott kerékvágásba. Ezért feltételezhetjük, hogy ebben a négy kérdésben a magyar szavazópolgároknak nem is kell majd közvetlenül véleményt nyilvánítaniuk.
