Sehogyan sem megy a szlovák parlamentben a hídépítés a Hídnak. Pedig nevében ott van a jelképes szerep (Most-Híd), miként a tagsága is vegyes: szlovák és magyar. Egy év sem múlt még el a választások óta, de mindinkább az kristályosodik ki: naivitás volt azt hinni, hogy amennyiben a nemzeti Magyar Koalíció Pártját egy vegyes, de a magyarokat is többé-kevésbé képviselni szándékozó párt váltja föl, akkor mérséklődik a szlovák nacionalizmus a törvényhozásban.
Az államnyelvtörvény (kompromisszumos) enyhítését ugyan sikerült még kieszközölni, de az állampolgársági törvény módosítása, ami nem büntetné a kettős állampolgárságot, már vakvágányra futott. Egyelőre „pihentetik” olyasféle magyarázattal, hogy megvárják vele az új magyar alkotmány meghozatalát, pedig arról van szó, hogy a kormánykoalíció egy része sem nézi jó szemmel a törvény enyhítését, vagyis nincs meg a parlamenti többség a módosításhoz. A hatályos törvény tehát megfosztja szlovák állampolgárságuktól azokat, akik fölveszik a magyart (vagy mást, de az igazán mellékes), most már mégis inkább az borzolja a kedélyeket, hogy nyilvánvalóan szavazati jogot is kapnak a külföldön élő magyar állampolgárok. Ez pedig végképp elfogadhatatlan a parlamenti többség számára. A pozsonyi törvényhozás tehát félszemmel továbbra is az Országgyűlést figyeli, és annak árnyékában, arra reagálva törvénykezik (vagy sem). Mintha a „magyar kérdés” nélkül nem is nagyon akadna dolga.
Legutóbb az egyelőre (szintén) bizonytalan kimenetelű, a kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvény módosítása kavart hatalmas vihart Pozsonyban. Első olvasatban túljutott ugyan a parlamenten, de az esélyei nem rózsásak. Most következnek ugyanis a módosító javaslatok, és ugyanott tartunk, mint a másik esetben: a koalíció sem egységes, így megtörténhet, hogy ez is olyan sorsra jut, mint az állampolgársági törvény. Ez ugyan nincs szoros kapcsolatban a magyarországi politikai aktualitásokkal, de köztudott, hogy bármilyen, a magyaroknak tett „engedményben” a szlovák nemzet számára veszélyt látnak, nem is csak a magyargyűlölő Slota és nemzeti pártja, hanem a kicsit kevésbé gyűlölködő Fico-féle Smer is. A törvény egyik kényes pontja, hogy 20-ról 15 százalékra csökkentenék a hivatalos nyelvhasználati küszöböt a kisebbségek számára, s bár ez állítólag inkább másokat érintene kedvezően, mintsem a magyarokat (a rövidesen kezdődő népszámlálás pontos képet fest a helyzetről), mégis elsősorban a magyarosítástól féltik az országot, mindkét párt szerint ez a lépés támadás az ország alkotmányos rendje ellen. Persze az sem mellékes, hogy a kisebbségi nyelvhasználati törvény ellen vétőket hasonlóképp büntetnék, mint a többségi nyelv esetében.
Annak ellenére, hogy még minden bizonytalan a törvény körül, és a koalíción belül alkudozás kezdődött (vannak, akik csak 17 százalékra vinnék le a küszöböt), Slota nacionalista buzgalmában máris bejelentette, hogy megkezdik az aláírásgyűjtést a népszavazás kiírásához. A referendum azt döntené el, hogy az egész ország területén kizárólag a szlovák legyen az egyetlen hivatali nyelv, vagyis a nemzetiek pártvezérének megfogalmazásában arról döntenének, hogy „akarjuk-e a szlovák államiságot, vagy valaki Felvidéke leszünk”. Igen ám, de míg szerintük a kisebbségi jogok bővítése alkotmányos rendet támad, addig a Sme napilap magyarázata szerint éppen a népszavazás kiírása lenne alkotmányellenes, mivel alapjogok, alkotmányban szavatolt jogok kérdésében nem írható ki népszavazás. S míg ekörül dilemmáznak, Bugár Béla, a Híd elnöke arról beszél, hogy „a legjobb lenne, ha semmilyen százalékarány nem létezne, mivel ezt az élet maga megoldja a politikusok beavatkozása nélkül is”. Egyelőre viszont még csak ott tartanak, hogy a többség az államnyelvet védelmezné, és ha nem eléggé gyors a beolvadás (vagyis az élet azt mégsem oldja meg az elvárt gyorsasággal), akkor egy népszavazással is „rásegítenének”, miközben Bugár hídépítési szándékai csődöt mondanak, sőt a meglévőek is igencsak rogyadoznak.
