Amikor a szlovákiai köztársaságielnök-választás első fordulóját megelőzően szóba került: megtörténhet, hogy a jelenlegi elnök, illetve támogatói előveszik a magyar kártyát, azonnal tudni lehetett, hogy elő is fogják venni. És most, a szombati végső szavazás előtt biztosra vehető, hogy ez az eszköz döntő szerepet játszik a végkifejletben. Vagyis valaki nyerni fog vele.
A szlovák–magyar viszony részletezése nélkül talán elegendő annyit megállapítani, hogy bár elindult egy kedvezőnek tűnő tárgyalássorozat a két ország között, a kapcsolat mégsem nevezhető jónak, a rendezéshez hosszabb idő kell. A hűvös viszony természetesen kihat a Szlovákiában élő magyarokra, igaz, ez fordítva is érvényes: az ottani magyarok helyzete javíthat vagy ronthat a két állam közötti kapcsolaton.
Nos, ebben a helyzetben könnyű volt megjósolni, hogy ki-ki a maga módján igyekszik megnyerni a magyarság szavazatait. A mostani államfőnek, Ivan Gašparovičnak ez eleve nehezen sikerülhetett, hiszen akkor le kellett volna mondania az SNS, vagyis a nacionalista Slota pártjának a támogatásáról, de az is köztudott, hogy Fico kormányfő és pártja, a Smer az elnök legerősebb támogatója, márpedig a mostani kormány idején (tovább) romlottak a szlovák–magyar kapcsolatok. Szerintük nyilván nem maguk, hanem a magyarok miatt. A kormány- és az államfő pedig aligha képviselhet eltérő politikai nézetet, ha kölcsönösen segíteni igyekeznek egymást. Még akkor sem, ha a köztársasági elnöknek pártok fölött kellene állnia.
Hogy ez nem így van – hiába bizonygatja az ellenkezőjét Gašparovič –, ezt egy, a múlt héten készült és a minap közzétett felvétel bizonyítja, amelyen arról beszél a Smer kassai híveinek, hogy „az elnökválasztás eredménye a Smer politikai párt jövője számára is fontos”, illetve, hogy államfői tisztségében úgy viselkedik, mintha a Smer tagja lenne. Az államfő a SITA hírügynökségnek nyilatkozva letagadta kijelentéseit, az pedig a felvételt közzétette.
Iveta Radičová – akiről tudni lehetett, hogy a jelenlegi elnök egyetlen komoly ellenfele lehet – viszont az ellenzék jelöltjeként a másik utat választotta, azaz megszólította a kisebbségeket is (szó szerint, merthogy magyarul is kampányolt), és elfogadta az MKP támogatását. Nem lehet tudni, hogy azért tette-e, mert csak ebben látta győzelmi esélyét, vagy ő valóban mindenki államfője szeretne lenni – inkább a kettő együtt látszik valószínűnek. Az eddigi tapasztalatok szerint nem tévedett, hiszen a választás első fordulójában, sokak meglepetésére, jóval több szavazatot szerzett, mint amennyi várható volt (46,71:38,05 volt a százalékarány kettőjük között, természetesen Gašparovič javára), és ehhez jelentősen hozzájárultak a magyarok. A dunaszerdahelyi járásban pl. 88,54 százalékkal nyert. Ezek után már nem tűnhetett nagyon biztosnak, hogy a mostani elnök a székében marad, meg is kezdődött a hajsza Radičová ellen, természetszerűen a „magyar kártyával”. Dél-Szlovákiában hamisított röplapok jelentek meg, amelyeken autonómiát ígért, Slota nyíltan kikelt az ellen, hogy a „magyarok válasszák meg” a szlovák köztársasági elnököt, riogatták a szavazókat Durayval és Orbánnal...
A helyenkénti durvaság is része lehet a kampánynak, ebben az esetben azonban alighanem észre sem vették a nemzetiek, hogy valójában kimondták: a magyarok nem egyenrangú, egyenjogú polgárai Szlovákiának.
Kedden este egy, a két elnökjelölt számára szervezett tévévitában is központi témává vált a magyarokkal vagy az ellenük történő kampány. Az ellenzéki jelölt szerint az autonómia és a magyar kártya a múlt témái, s a mai Szlovákia számára nagyon veszélyes ezekkel játszani. Gašparovič visszautasította a bírálatot. Azzal vádolta Radičovát, hogy ő vette elő a magyar kártyát, amikor elfogadta a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) támogatását, tehát annak a pártnak a támogatását, amely a magyar autonómiát és a Beneš-dekrétumok megszüntetését követeli. Hangsúlyozta, hogy ő a lakosság – köztük a magyarok – támogatását keresi, s nem az autonómiát és a Beneš-dekrétumok megszüntetését követelő „ortodox” MKP-s politikusokét. Arra a kérdésre, hogy elhatárolódik-e a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) hazug, magyarellenes dél-szlovákiai hirdetéseitől, Gasparovič nem válaszolt egyértelműen. Ismételten azt állította, hogy mindez csak „reagálás” volt Radičová kampányára.
Kérdésekre válaszolva az ellenzéki politikus azt mondta: „Határozottan nem értek egyet az autonómia követelésével, határozottan elutasítom, és határozottan lemondok azon politikusok támogatásáról, akik autonómiát követelnek”. Orbán Viktorral és a Fidesszel kapcsolatban kifejtette: a közelmúltban részt vett az MKP megalakulásának 10. évfordulója alkalmával rendezett megemlékezésen, ahol vendégként Orbán Viktor is jelen volt. „Nem beszéltem vele, nem tanácskoztam vele, nem kérek, és a jövőben sem fogok kérni abból a támogatásból, amely ettől a párttól ered” – mondta Radičová.
Ha őt választanák elnökké, akkor – ismerve a magyarországi választási esélyeket – alighanem kissé a rúd elé szaladt ez utóbbi kijelentésével, de másként nem nagyon tehetett a „magyar veszély” elhárítása érdekében.
A magyar szavazók egyébként nem először szólhatnak bele a szavazás végeredményébe, ha a második fordulóban elég nagy arányban járulnak az urnákhoz. 1999-ben Rudolf Schuster a magyarok szavazatainak is köszönhette, hogy államfő lett. Schuster és Mečiar között a második fordulóban 434 ezer voks volt a különbség, míg a választójoggal rendelkező magyar nemzetiségű polgárok száma 420 ezer körül van. A részvételi arány a déli járásokban akkor 80 százalék feletti volt.
Most úgy tűnik, hogy a kihívónak kisebb az esélye a győzelemre, de látható, hogy Gašparovič hívei egyáltalán nem nyugodtak. Ezzel magyarázhatóak a durva, helyenként piszkos eszközeik. A „magyar kártya” pedig biztosan nyerő lesz valamelyik fél számára: vagy azért, mert a szlovákok egy részét sikerül vele megriasztani, vagy azért, mert a magyarok nagy részvételi aránya a kihívó javára billenti szombaton a mérleg nyelvét.
