Rendkívüli esemény helyszíne volt hétfőn a Magyar Országgyűlés, amelynek plenáris ülésén, napirend előtti felszólalásban jelentette be lemondását Schmitt Pál, Magyarország köztársasági elnöke. A kétszeres olimpiai bajnok, kétszeres világbajnok vívó azt követően döntött így, hogy a Semmelweis Egyetem szenátusa megvonta tőle kisdoktori címét.
Schmitt Pál 1942. május 13-án született, budai polgári családban. Gyakran és szívesen beszél katolikus neveltetéséről, például arról, hogy gyerekkorában az éjjeliszekrényén mindig ott volt az imakönyv. Életrajzírói szerint a sportteljesítmény és a nyelvtudás volt az a két alap, amelyekre Schmitt az 1960-as években elkezdte a karrierjét építeni. Angol, német, francia, spanyol, orosz nyelven beszél.
Először 1968-ban, Mexikóvárosban nyert olimpiai aranyérmet a magyar párbajtőrcsapattal, majd ezt a bravúrt négy évvel később a müncheni olimpián is megismételte. 1970-ben és 1971-ben világbajnoki címet szerzett. Sportkarrierje felfelé ívelésének időszakában, 1965-ben Budapesten, a Marx Károly Közgazdasági Egyetemen, belkereskedelmi szakon diplomát szerzett.
Első komoly állását a Hungarhotels szállodaláncnál kapta: előbb a patinás budapesti Astoria szálló, majd a Fórum Hotel igazgató-helyettese lett. Az itt szerzett vezetői tapasztalat, valamint a kiemelkedő sportsiker jó alapot jelentett a későbbi sportvezetői karrierhez: Schmitt Pál 1980-ban lett a Népstadion és Intézményei főigazgatója, majd három évvel később őt delegálták a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) magyar tagjának. Schmitt szerint Juan Antonio Samaranchnak, a NOB akkori elnökének jutott eszébe, hogy ő tölthetné be a megüresedett posztot. Életrajzírói megjegyzik: a MOB főtitkára és a NOB magyar tagjaként Schmittnek sikerült elkerülnie a korszak egyik legnagyobb politikai csapdáját, nevezetesen, amikor formálisan is dönteni kellett az 1984-es Los Angeles-i olimpia bojkottjáról. Az erre vonatkozó lényegi döntést ugyanis Kádár János pártfőtitkár már meghozta, de a MOB közgyűlésének is szavaznia kellett a kérdésről. Schmitt nem vett részt a voksoláson: az értekezlet idején éppen Szófiában tartózkodott, bolgár sportvezetőkkel tárgyalt. „Még féltek az emberek kinyilvánítani, amit legbelül éreztek. Úgyhogy végül is örülnöm kellett, hogy azon az ülésen nem voltam jelen, mert én, mint NOB-tag lelkiismeretem és esküm szerint nem szavazhattam volna arra, hogy távol maradjunk a küzdelmektől” – mondta az ügyről Schmitt abban a portrékötetben, amelyet szerzőként Kő András jegyzett. (Az már a sors iróniája, hogy éppen ennek a portrékötetnek és éppen egy bolgár sportkutatónak lesz majdnem három évtizeddel későbbi bukásában kulcsfontosságú szerepe…)
Schmitt Pál a rendszerváltást követően több nagyköveti megbízatást kapott: 1993-ban madridi, majd 1998-ban berni nagykövet lett. Eközben (1995 és 1999 között) a NOB alelnöki tisztségét is betöltötte.
Politikai pályafutásának része volt, hogy előbb (1994-ben) az MSZP kereste meg őt, hogy induljon szocialista jelöltként a főpolgármesteri választásokon, majd négy évvel később ő kereste ugyanezen okból az MSZP-t. A főpolgármester-jelöltséget végül 2002-ben kapta meg, akkor már a Fidesz támogatásával, független jelöltként, de nem nyerte el a tisztséget. Egy évvel később vált a Fidesz alelnökévé, majd2004-ben a párt listavezetőjeként európai parlamentben képviselőjévé választották. 2004-től egészen 2010-ig volt EP-képviselő, 2009-ben az EP egyik alelnökévé is választották. Politikai szerepvállalása miatt 2006-ban ellenlábasai sikertelenül próbálták meg leváltani a MOB elnöki posztjáról. A testület rendkívüli közgyűlésén maradása és leváltása mellett egyaránt 69-en voksoltak, s ezt az ülés levezető elnöke úgy értékelte: a többség nem szavazta meg Schmitt visszahívását.
2010 tavaszán, a Fidesz kétharmados parlamenti választási győzelme után néhány hónapig a Magyar Országgyűlés elnöki tisztségét töltötte be, majd a nyár folyamán Orbán Viktor miniszterelnök őt jelölte a leköszönő Sólyom László köztársasági elnök helyére. Az államfői esküt Schmitt Pál augusztus 5-én tette le. Bő másfél évvel később, 2012. április 2-án pedig lemondott a posztjáról.
Schmitt Pál vesszőfutása idén január 11-én kezdődött, amikor a hvg.hu közzétette: az 1992-ben, a Testnevelési Egyetemen írt kisdoktori értekezésének nagy hányadát egy bolgár sportkutató munkájából vette át, s ezt a dolgozatban nem jelölte. Schmitt mindvégig tagadta a plágiumvádat, de a lavinát ekkor már nem lehetett megállítani: néhány héttel később egy másik portál az értekezés újabb oldalainak eredetijét egy német sportszociológus munkájában találta meg. A plágiumvád kivizsgálására a Testnevelési Egyetemet ma már magába foglaló Semmelweis Egyetem tényfeltáró bizottságot hozott létre, amely március 27-én azt állapította meg, hogy Schmitt Pál kisdoktori disszertációja „szokatlanul nagy terjedelmű”, „szövegazonos” fordításon alapul. A bizottsági megállapítást követően a SOTE szenátusa visszavonta a kisdoktori címet. Schmitt Pál ezt követően (pénteken) egy tévéinterjúban azt mondta, nem mond le posztjáról, majd ezt egy vasárnapi interjúban megismételte. Hétfőn délután pedig a parlamentben közölte: „Magyarország és a nemzet egysége érdekében” lemond az államfői tisztségről.
Schmitt Pál felesége az ugyancsak ismert sportoló, Makray Katalin. Három lányuk született, akik az elmúlt napokban úgy nyilatkoztak a sajtóban: „Büszkék vagyunk apu döntésére!”
