A Kárpát-medencei szórványvidékek magyar nyelvoktatásáról és nyelvápolásáról tartott tegnap Budapesten nemzetközi konferenciát a Teleki László Alapítvány. A Magyarság Házában tartott rendezvényt, amelyen minden magyarlakta határon túli régió képviseltette magát, Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárságának vezetője nyitotta meg.
– Meggyőződésem, hogy minden ember számára a saját anyanyelve jelenti a kulcsot a múltja, a gyökerei, ezáltal pedig saját maga megismeréséhez. Erre mindenkinek azon a helyen, abban a környezetben van a legnagyobb esélye, ahol született, ahol felnevelkedett. Ez az igazán nagy feladat: a teljesen eltérő élethelyzetű, eltérő hátterű szórványközösségek számára megtalálni azt az utat, amely magyar identitásuk megtartásához, erősödéséhez vezet – emelte ki beszédében Répás Zsuzsanna, majd nyomatékosan felhívta a figyelmet: a szórványmagyarság megmaradása része az egész Kárpát-medencei magyarság megmaradásának. „A szórványmagyarság életmódja, tradíciói alkotóelemei nemzeti kultúránknak” – tette hozzá. A helyettes államtitkár emlékeztetett: tény, hogy kevés a pedagógus, az iskola, és a szórványcentrumokban is pozícióvesztés a jellemző. „Kiindulópontunk mégis az, hogy ezekben a közösségekben van még annyi erő és lendület, amelyre alapozva felfrissíthetők ezek a szórványterületek” – hangsúlyozta Répás Zsuzsanna, aki szerint ebben a folyamatban kulcstényező a magyar nyelvű oktatás, a magyarságtudatot átörökítő iskola intézménye. A szórvány megerősítése ugyanakkor nem jelenti azt, hogy kizárólag a szórványközösségeknél van feladat: a tömbben, a Magyarországon élő magyarok körében is van teendő, hiszen nem mindenki van tisztában azzal, mit jelent a szórvány fogalma, az anyaországban sokan nem ismerik a szórványmagyar közösségek életét. Répás Zsuzsanna meglátása szerint az ismeretek bővítésének szükségessége a tömbmagyarság és a magyarországi magyarság esetében is fontos, ezért oda kell figyelni a civil szervezetek és egyházak munkájára. Fontos, hogy felhívják az egész magyarság figyelmét, mi szórvány és milyen értéket képvisel a magyar kultúrkincs egészében, a magyar nemzet megmaradásáért vívott harcban – tette hozzá a helyettes államtitkár.
Diószegi László, a Teleki László Alapítvány elnöke a szórványoktatás fontosságáról beszélt bevezető előadásában. Elsőként arra tért ki, hogy az egyes régiókban nagyon eltérnek a körülmények. „Ami ma tömb, az ugyanakkor holnap szórvány lehet” – figyelmeztetett Diószegi, aki szerint éppen ezért kiemelten fontos a szórványterületeken jellemző problémák felmérése. „Ha felkészülünk arra, hogy mi történik holnap meg holnapután, akkor könnyebben vehetjük fel a harcot azzal a folyamattal, amelynek nagyon sok oka van a természetes asszimilációtól egészen a magyarellenes politikáig” – tette hozzá.
Több előadó számolt be a szórványoktatásnak a kollégiumi formájáról: arról a rendszerről, amikor egy-egy vidék kistelepüléseiből, falvaiból összegyűjtik a magyar gyermekeket, és bentlakásos kollégiumokban szervezik meg az életüket – amelynek az anyanyelvű oktatás biztosításán túl szerves része az identitásőrzés és a hagyományápolás is. S a tapasztalatok azt mutatják, hogy amíg 10-12 évvel ezelőtt (a program beindításakor) úgy kellett győzködni a szülőket, hogy engedjék el gyermekeiket egy-egy bentlakásos kollégiumba, mára már megváltozott a helyzet, hiszen jól látják a családok is: a kollégium részben anyagi terhet vesz le a vállukról, másrészt biztosítja a diákok iskolába járását, anyanyelvű képzését.
A vajdasági régiót a konferencián a Horizont Dél-bácskai és Szerémségi Magyar Civil Szervezetek Szövetsége képviselte, amelynek alelnöke, Pécsi Erzsébet, a dél-bácskai és szerémségi szórványmagyar kisközösségekben újraszervezett magyar nyelvoktatás és anyanyelvápolás eredményeiről, illetve nehézségeiről számolt be az egybegyűlteknek.
