2024. július 17., szerda

A konzervatív nemzeteszme

Budapesti tudósítónktól

A nemzet és az állam fogalma nem ugyanaz, és a konzervatív felfogás természetesnek tartja a nemzet létét – mondta Schöpflin György, az Európai Parlament néppárti képviselője azon a tudományos konferencián, amelyet a Nemzetpolitikai Kutatóintézet szervezett pénteken, Budapesten. A Nemzetfelfogások – Konzervatív nemzeteszme címet viselő tanácskozáson a résztvevők a konzervatív nemzeteszmével kapcsolatos jelenségeket, az ezzel kapcsolatos történeti folyamatokat és az államszervezésre gyakorolt hatásukat vizsgálták.

Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetője arról beszélt, hogy napjainkban a politikának van primátusa, és ez határozza meg a nemzetfelfogást. Kulcskérdésnek nevezte a nemzet és állam viszonyában, hogy milyen az állam hozzáállása a külhoni, illetve az adott országban élő kisebbségekhez, valamint a többségi nemzethez. „Kérdésként merül fel, hogy létezik-e egységes nemzetfelfogás, tudományosnak tekinthetőek-e a nemzetdefiníciós kísérletek?” Meglátásom szerint a válasz a politika felől érkezik” – mondta Kántor Zoltán, aki ezt nem nevezi feltétlenül jó dolognak, de nem tudja, hogyan kerülhető ki, hiszen a nemzetfelfogás magában hordozza az értékválasztást.

Schöpflin György a tanácskozáson elmondta: a konzervatív felfogás természetesnek tartja a nemzetet, a nemzetben való létet és a közösségek organikus szerepét. Elismeri azt is, hogy a nemzetnek van erkölcsi, etikai rendszere, s elfogadja a normativitást – tette hozzá az európai parlamenti politikus, aki a nemzetet identitásalkotó folyamatként és a biztonságot fenntartó identitásként határozta meg. Schöpflin György szerint a nemzet és az állam fogalma nem azonos. „Az államnak van egy nagyon fontos nemzet- és kultúrafenntartó szerepe, az állampolgárság azonban önkéntesen vállalt kategória” – emelte ki, majd hozzátette: a nemzet mindig biztosít egyfajta egyenlőséget, és ezzel felülírja az osztálykategóriákat.

Varga Zs. András egyetemi tanár a Nemzet és alkotmány(a) címet viselő előadásában kiemelte: a nemzet legfontosabb tulajdonsága, hogy intézményesült közösség; amelynek tagjai azonos nyelvet beszélnek, és közös hagyományokkal rendelkeznek, de amelynek tagjai nem az érdekekre koncentrálnak, hanem az érdekérvényesítésnél is fontosabbnak tartják a közösséghez való tartozást. Kiemelte ugyanakkor, hogy a jog, a normativitás nélkülözhetetlen eleme a nemzeti létnek, a nemzetté válásnak.

Halász Iván, a Corvinus Egyetem munkatársa arról beszélt: nem minden konzervatív, amit konzervatív erők cselekednek, ráadásul nem konzervatívnak tekintett erők is magukévá tehetnek konzervatív eszmerendszer elemeit magában hordozó dokumentumokat. A magyar alaptörvény tavalyi elfogadása kapcsán elmondta: „posztintegrációs nemzeti reneszánszot” él a magyar, a többi közép-kelet-európai nemzetekhez hasonlóan.

Szarka László történész, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet tudományos igazgatója történeti áttekintést adott az asszimiláció és integráció kérdésével kapcsolatban, majd leszögezte: a mai magyar párhuzamos nemzetfogalmak mellett a konzervatív nemzeteszme erőteljes megjelenése visszanyúlik a dualizmus korára. Kiemelte: a magyar kisebbségi közösségépítések tapasztalatai azt mutatják, hogy a magyar mindig is regionálisan tagolt közösség volt. „Kérdéses, hogy a mai önkormányzati logika hogyan fér bele a konzervatív nemzeteszménybe, s hogy a nemzetegyesítés hogyan egyeztethető össze a regionalizációval”. Szarka László szerint az állam feladata, hogy biztosítsa a nemzetépítés normatív kereteit, a kulturális alrendszerek megfelelő működését, hogy működőképessé tegye a nyitott magyar állampolgársági intézményrendszert. Meglátása szerint az állampolgársági keretek bővítése új típusú intézményrendszer létrehozását is szükségessé teszi, amelynek lehetővé kell tennie új típusú nemzeti integrációt, amelynek célja akár a reasszimiláció is lehet.

Egedy Gergely, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem munkatársa szerint ma Magyarországon kétfajta konzervativizmus létezik: a patrícius konzervativizmus az államépítést hangsúlyozza, és Antall Józsefre, illetve kormányára volt jellemző, a mozgósító konzervativizmus pedig a nemzetépítésre fekteti a hangsúlyt, és a Fideszre jellemző.