Alkotmányos ügyekkel „bajlódtak” a héten a képviselők Budapesten és Strasbourgban egyaránt. Az a közös bennük, hogy mindkét parlament témája a magyar alaptörvényhez kötődik. A budapesti történések könnyebben áttekinthetőek, bár azok az utcán is zajlottak.
Az történt ugyanis, hogy hétfőn alkotmányt módosított az Országgyűlés azzal a határozott céllal, hogy lefaragjon a nyugdíjkedvezményekből, vagyis szigorúbbá tegye a korengedményes és korkedvezményes nyugállományba vonulást.
Ez a kezdeményezés két törekvésnek is megfelel: lépten-nyomon azt hangoztatja a kormány, hogy csak a munkára lehet építeni a jövőt, másik részről pedig szükség van a nyugdíjreformra is. Mert valóban nem nagyon logikus, hogy életerős, negyvenpár éves fiatal emberek akár tizenöt szolgálati évvel lépjenek át a nyugdíjasok táborába, nem is csekély juttatások mellett. Persze az is érthető, hogy senki sem ellensége a jó sorsának, vagyis mindenki igyekszik megőrizni a kiváltságokat, s jobb híján erre szolgálnak a tiltakozó megmozdulások. A rendvédelmi szakszervezetek már néhány hete demonstrálnak az utcákon – időnként pedig a belügyminiszterrel, sőt a kormányfővel is tárgyalnak –, a jövő csütörtökre pedig újabb nagyszabású demonstrációt jelentettek be. Néhány nappal ezelőtt megkezdték a tiltakozást a mozdonyvezetők is, és a jelek szerint a hónap vége felé a BKV-sok meg a Volán dolgozóinak egy része figyelmeztető sztrájkkal szándékozik nyomatékot adni követelésének, vagyis, hogy megtarthassák a kedvezményeket. Amint szaporodnak a demonstrálók, egyre inkább az derül ki, hogy sok tízezer vagy még több foglalkoztatottat érintene a kisebb-nagyobb szigorítás, tehát nem aprópénzre megy ki a játék.
Kétségtelen, hogy nem ok nélkül jutottak korábban kiváltságokhoz több ágazat dolgozói, ám egy kimutatás rávilágított arra, hogy a volt szocialista – azóta uniós – országok járnak az élen a kedvezmények „osztogatásában” (Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban is 15 szolgálati évvel nyugdíjba vonulhatnak a rendvédelmi dolgozók), míg a nyugat-európai országok többségében életkor és szolgálati évek tekintetében is jóval szigorúbbak a föltételek.
A jelek szerint az igazi nyárig még forrósítja a kedvezményezettek hangulatát a kormány – és fordítva –, miközben a konzultáció is tart, de úgy tűnik, kölcsönös elégedettségre okot adó eredmény nem születhet, s könnyen megtörténhet, hogy őszre, amikor a törvény napirendre kerül, ismét tiltakozóktól lesznek hangosak Budapest és akár más városok utcái is.
Az Európai Parlamentben lassacskán már kezdhetik megszokni, hogy ha „magyar téma” kerül napirendre, akkor nem múlik el szenvedélyes és heves vita nélkül az ülés. Így volt ez akkor is, amikor a médiatörvényről tárgyaltak, s így történt szerdán délután is, amikor csaknem kétórás, az időkeretet jóval túllépő politikai összecsapásra került sor a magyar alaptörvény megtárgyalása alkalmával. Az uniónak ugyan nincs beleszólása abba, hogy milyen alkotmányt alkotnak a tagországok, az Európai Bizottság nem alkot politikai véleményt róla, legföljebb azt értékelheti, hogy az alkotmány összhangban áll-e az unió jogi előírásaival, de mindez a végrehajtó jogszabályok kialakulása után válik értékelhetővé. Mindezek ellenére a parlamenti ülésen kígyót-békát kiáltottak rá a szocialista, a liberális, a konzervatív, a zöld, a baloldali és az euroszkeptikus frakciók tagjai. Olyasmiket, hogy egyensúlyt vesztett, autokratikus, nacionalista, sőt revizionista az új magyar alkotmány. A korábbi tapasztalatok alapján nem okozott különösebb meglepetést, hogy néhány szlovák, illetve román képviselő „területen kívüli hatályt” tulajdonított az új magyar alaptörvénynek, elítélve azt, hogy Magyarország állampolgári jogokat biztosít a határon túl élő magyaroknak.
Szájer József, az EP néppárti frakciójának alelnöke kettős mérce alkalmazásával vádolta a vita kezdeményezőit, hiszen más országok alkotmányait nem vitték plenáris ülésre. Az egyik német képviselő pedig azon a véleményen volt, hogy az EP-nek nincs semmi köze a dologhoz, hacsak ki nem mutatják, hogy európai jogba ütközik az alkotmány szövege. Ennek hiányában „cirkusznak” minősítette az egész parlamenti vitát.
A magyar néppárti képviselőcsoport állásfoglalása várható volt, miszerint a támadások mögött a Fidesz–KDNP-kormánnyal szembeni liberális és baloldali erők frusztrációja áll, mely csoportok kétségbeesetten igyekeznek fogást találni Európa legerősebb felhatalmazásával rendelkező, jelenleg az EU soros elnökségét betöltő jobbközép magyar kormányon.
Az „alkotmányosdi” mindenesetre Strasbourgban sem ért ezzel véget, hanem a júliusi plenáris ülésre az EP határozatot szövegez meg, s akkor szavaznak róla. Megvárják azonban a Velencei Bizottság jelentését, amely az Európa Tanács fennhatósága alatt működik, azaz nem uniós szervezet. Ennek ellenére nem volna illő, ha ellentétbe kerülne egymással a két szervezet, ha már az EP ülésén inkább kiéleződtek az ellentétek, mintsem közeledtek volna az álláspontok.
Folytatás következik tehát itt is, ott is: a budapesti és az uniós színtéren egyaránt.
