Budapesti tudósítónktól
Történjék bármi is a parlamentben, tartalmazzon akármit a Balsai-jelentés, kerüljenek mindenfélék a jövő évi költségvetés tervezetébe, az MSZP nagyjából egyetlen dologgal foglalatoskodik. Az expártelnökével. Nevezetesen azzal a kérdéssel, hogy akkor most Gyurcsány Ferenc megy, kizárják vagy kiszorítják a pártból. Mert ezt még nem tudni.
Az Origó internetes portál úgy értesült egyes szocialista forrásokból: mivel a kizárás túl drasztikus lépés lenne, ezért a párt vezetése inkább kiszorítaná a pártból a valamikori elnököt. Ez azt jelentené, hogy szeretnék rábírni: szépen, magától vegye a kalapját és távozzon. Konkrét, kőkemény kizárás csak akkor következne, ha Gyurcsány, illetve az általa vezetett platform tagjai nem lépnek ki az MSZP-ből maguktól. Novemberben lesz pártkongresszus, akkor majd eldől a kérdés, vagy nem, de legalább érdekes figyelni, mi mindent vágnak egymás fejéhez az MSZP prominensei.
Közben már vannak újságírók, elemzők, akik egészen különálló pártként tekintenek ama bizonyos platformra, a Demokratikus Koalícióra. Mindez igazán akkor válik érdekessé, ha netalán a közvélemény-kutatók is elkezdik mérni a DK-t. Már ha lesz önálló DK…
Mindeközben Gyurcsány és hívei készülnek az exminiszterelnök hétfői meghallgatására. Gyurcsány az érintettség okán, rajongói pedig tüntetni terveznek az ügyészség épülete előtt. Afféle demonstráció, ami ha másra nem, hát az erőviszonyok felmérésére jó lesz…
A hét híre mégiscsak, minden szocialista belharc ellenére, a Jobbikból érkezett. Amely közzétette: a párt minden kapcsolatot megszakít a Betyársereggel, tagjait pedig az említett csoportosulásból való kilépésre szólítja fel. A történet előzménye, hogy egy héttel ezelőtt, egy gyulai rendezvényen Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője megütötte Novák Előd jobbikos országgyűlési képviselőt. Pedig a betyárok korábban meglehetősen rendszeres vendégei voltak a Jobbik rendezvényeinek. Novák nem tartja elfogadhatónak, hogy a Betyárseregben divattá vált a börtönviseltség, és ezt az értékrendet a nemzeti oldalon is széles körben propagálják. Novák azt mondta, hogy a betyárokkal eddig a békés egymás mellett élés politikáját folytatták, de a Magyar Szigeten történt események óta a háttérben megpróbálták konszolidáltabb fellépésre bírni a társaságot. Sajtóbeszámolók szerint a gyulai rendezvényen Tyirityán kérdőre vonta a képviselőt, hogy miért is nevezte őt korábban börtöntölteléknek, majd váratlanul arcon ütötte a politikust. Novák nem tett feljelentést, mert nem szeretné, ha a főbetyár büszke lenne egy esetleges újabb büntetésre. De következett az elhatárolódás, amelyet Sneider Tamás, a Jobbik alelnöke azzal indokolt, hogy „a Betyársereg tevékenysége nem illik bele a Jobbik gondolataiba”, illetve a Jobbik „ilyen afférokat nem engedhet meg magának”.
Eközben Nagy Imre unokái Kerényi Imrétől próbálják megvédeni nagyapjuk emlékét. A színházi rendező találta ki ugyanis az új alkotmány népszerűsítését célzó kampányt, amelynek első lépése, az Alaptörvény Asztalának minden önkormányzatban való felállítása immár teljes egészében megvalósult. A második lépésben képzőművészeknek kellene megfesteni az alaptörvény dicséretét. Jánosi Katalin és Jánosi Ferenc, a két unoka szerint a terv erősen hajaz a személyi kultuszra, és tiltakoznak, hogy alkotmányillusztráció legyen az egykori miniszterelnök újratemetése. „Értesüléseink szerint Kerényi Imre rendező (egykori lelkes MSZMP-tag, ma lelkes miniszterelnöki megbízott) festőművészeket kért fel, hogy az új Alaptörvény illusztrálására készítsenek festményeket a nemzet sorsfordító eseményeiről” – írta közleményében Nagy Imre két unokája, akik úgy tudják, adott témaként szerepelne a mártír miniszterelnök és társai 1989-es újratemetése. „Ez az abszurd terv a Rákosi-érát idézi, amelynek a képzőművészetet is átható zsarnokságát, undok politikai önreklámját reméltük, hogy végleg magunk mögött hagyhatjuk. Megdöbbentő, hogy a kulturális államtitkár is pozitívan, támogatandó, művészeti tervként beszél erről az átlátszó politikai projektről” – olvasható közleményükben.
Úgy tűnik hát, hogy amit Kerényi egy nagyon komoly vállalkozásként, vagyis színházi nyelven szólva, mélylélektani drámaként tervezett el, az lassan-lassan bohózattá, vagy legalábbis tragikomédiává alakul át. Valahol hiba csúszott a rendezésbe…
Harcedzett színikritikusok máris fenhetik a pennájukat…
