Budapesti tudósítónktól
Finoman fogalmazunk, ha azt mondjuk, hogy Szlovákiában erős ellenérzéseket vált ki a hatóságok körében az a magyar törvény, amely lehetővé teszi az áttelepülés nélküli, egyszerűsített honosítást. Az illetékesek nem csak fenyegetésnek szánják, hogy megfosztják szlovák állampolgárságuktól azokat, akik egy más állam polgáraivá is válnak. Ennek ellenére vannak felvidéki magyarok, nem is kevesen, akik igénylik a magyar állampolgárságot. Gubík László, a felvidéki Via Nova Ifjúsági Csoport alelnöke volt az első szlovákiai magyar, aki nyíltan vállalta: kérelmezte és megkapta a magyar állampolgárságot. Őt kérdeztük arról, hogy számít-e emiatt bármilyen retorzióra.
– Nem félek. Tiszta a lelkiismeretem, hiszen számomra a világ legtermészetesebb dolgát tettem azzal, hogy kérelmeztem a magyar állampolgárságot, s ugyanilyen természetes, hogy ezt vállaltam a nyilvánosság előtt. Egyelőre nem is kaptam semmiféle hivatalos értesítést arról, hogy ne lennék szlovák állampolgár. A szlovák alkotmány értelmében én tehát továbbra is szlovák állampolgárnak is tekintem magam. Annak ellenére is, hogy a belügyminisztérium kiadott egy állásfoglalást, amely ennek az ellenkezőjét állítja. Mivel azonban erre vonatkozóan sem döntést, sem határozatot nem kaptam, én magamat szlovák állampolgárnak (is) tartom.
Számít-e arra, hogy amennyiben a jövő évi rendkívüli választásokat követően Robert Fico ismét kormányra kerül, Öntől megvonják a szlovák állampolgárságát?
– Azt a szerencsétlen, alkotmányellenes törvényt, amely az állampolgársági jogszabályt módosította, még a Robert Fico vezette kormány hozta meg 2010-ben. A jelenlegi közvélemény-kutatások adatai és a pártpreferenciák vizsgálata alapján valószínűsíthető, hogy Fico visszatér a nagypolitikai színtérre március 10-ét követően. Kérdéses ugyan, hogy tud-e kormányt alakítani, habár valószínűsíthető, hogy igen. Ennek ellenére nem tartok semmitől. Bízom benne, hogy lesz annyira demokratikus gondolkodású, a jogállami és demokratikus alapelvek mellett kiálló a mindenkori pozsonyi kormányzat, hogy eltörli azt az értelmetlen törvényt, amely megfosztja szlovák állampolgárságuktól azokat, akik egy másik ország állampolgárságát is felveszik, de ennek ellenére továbbra is szülőföldjükön szeretnének boldogulni, és ragaszkodnak ahhoz a jogi kötelékhez, amelyet szlovákiai születésükkel szereztek.
Amennyiben mégis kapna a jövő év folyamán egy hivatalos értesítést arról, hogy a továbbiakban nem tekintik Szlovákia állampolgárának, mit tenne?
– A peres utat választanám. Egyébként az állampolgársági törvény értelmében ugyanis a szlovák állampolgárság is igényelhető. Tehát egyfelől tiltja a jogszabály a kettős állampolgárságot (amennyiben az eredeti szlovák mellé vesz fel valaki egy másikat), másfelől pedig lehetővé teszi, hogy egy másik állam polgára szlovák állampolgárságot igényeljen. Magyar állampolgárként én tehát kérhetem a szlovák állampolgárságot, s mivel minden feltételnek megfelelek (van állandó szlovákiai lakhelyem, életvitelszerűen tartózkodom ott, beszélem a szlovák nyelvet, és büntetlen előéletű vagyok), nem látom okát, hogy ne kapjam meg. Ily módon is nevetségessé lehet tenni az egész jogi helyzetet. Bízom benne, hogy ezt meg is teszi valaki, de ez nem én leszek. Én a következetes, egyenes utat választom: nekem nem kell új szlovák állampolgárság, hiszen azt megkaptam születésemkor, és ragaszkodom is hozzá. Amennyiben pedig megvonják tőlem, a peres utat választom. Jelenleg az Alkotmánybíróság vizsgálja e törvény alkotmányosságát, s amennyiben kimondja, hogy ellenkezik azzal, el is törli. Ebben bízom. Ha mégsem így lesz, még mindig fordulhatok az európai jogi szervekhez a panaszommal.
