Budapesti tudósítónktól
Nem biztos, hogy sikeresen, de a kormányzati tényezők igyekeznek tudatosítani az átlagos magyar polgárban: készül ugyan a jövő évi költségvetés, de nagy fellendülésre, január elsején beköszöntő jólétre nem kellene számítani. Van, aki okokat is sorol, van, aki csak a tényekre szorítkozik, a lényeg nagyjából ugyanaz: jövőre nem lesz jobb az élet.
Járai Zsigmond, a Költségvetési Tanács elnöke szerint a gazdasági növekedés gyorsítása költségvetési eszközökkel nem megoldható a büdzsé nehéz helyzete miatt, ezért jó esetben is csak nagyon lassú, stagnálásközeli emelkedés várható 2012-ben Magyarországon.
Orbán Viktor kormányfő londoni látogatásán, egy előadáson arról beszélt: „extrém nehéz” lesz elérni a kormány által kitűzött és egyelőre nem módosított jövő évi 1,5 százalékos GDP-növekedést. A siker elérése érdekében megbízta a gazdasági minisztert egy növekedési terv elkészítésével. Eközben az Európai Bizottság prognózisa szerint jó, ha Magyarország jövőre eléri a 0,5 százalékos növekedést. Sajtóhírek szólnak ugyan arról, hogy a kormány a növekedési célt 0,9 százalék körülire módosítja, de ezzel Orbán szerint ki kell várni, hogy a németek lefelé módosítják-e saját GDP-prognózisukat.
Hogy miért is foglalkozunk ezekkel az erősen unalmasnak tűnő dolgokkal? Az ok a szokásos: a furcsa kifejezések, a rövidítések tulajdonképpen arról beszélnek, hogy milyen pénzügyi állapotban lesz az ország, mire jutnak források, mire nem, mennyit kell majd adózni, hogy be lehessen tömni a lyukakat, s hogy mennyi marad az átlagos magyar polgár zsebében. És bizony, a kilátások nem túl biztatóak.
A lelki felkészítésre azért is szükség van, mert az a bizonyos átlagos magyar polgár már most érzi azon a bizonyos zseben, hogy egyre kevesebb van benne. A Központi Statisztikai Hivatal pénteki közlése szerint a fogyasztói árak októberben átlagosan 3,9 százalékkal voltak magasabbak, mint egy évvel ezelőtt. Ennek elsősorban az üzemanyagár-emelkedés az oka, de érezteti hatását a szociális alapú gázár- és távhőár-támogatás megszüntetése is. És nem vigasztalja a magyart, hogy az EU 27 tagországában a fogyasztói árak majdnem ekkora mértékben, 3,3 százalékkal nőttek a tavalyi adatokhoz viszonyítva. Arról pedig, hogy a januártól emelkedő általános forgalmi adó milyen hatással lesz az árakra, egyelőre csak találgatnak a gazdasági szakemberek.
Az ilyen hírek forgatagában az ember hirtelen nem is tudja, hogyan viszonyuljon ahhoz az akcióhoz, amelynek az Országos Választási Bizottság minapi döntése adott zöld utat. A Szavazz az öreged helyett! mozgalom tulajdonképpen egy népi kezdeményezés, amely az idősek szavazati jogának átruházására vonatkozik. Ha a kezdeményezők összegyűjtenek 50ezer aláírást, a parlamentnek napirendre kell vennie a kérdést. A javaslat lényege, hogy a jövőben a 70. életévét betöltött választópolgár választói jogának gyakorlását átruházhassa nagykorú gyermekére. Persze, elég valószínűtlen, hogy a képviselők ezt a kezdeményezést elfogadnák, mégis érdemes felfigyelni arra, hogy egyáltalán felmerülhet egy ilyen elképzelés, s hogy ezt az Alkotmánybíróság sem tartja ördögtől valónak. Az OVB ugyanis egyszer már elutasította ezt a felvetést, a kérdés az AB elé került, amely viszont semmi kivetnivalót nem talált benne. Egy kis öncélú demokráciajáték? Vagy annak az igénynek a kifejeződése, hogy a szülő bízza a gyermekére saját jövőjének befolyásolását? Vannak még ötleteink, de ezeket inkább nem öntjük szavakba, mert az már nagyon nem lenne politikailag korrekt…
A politikai események közül megemlíthető még, hogy Gyurcsány Ferenc új pártja, noha fel tud vonultatni tíz képviselőt, mégsem alakíthat máris önálló frakciót a parlamentben, mert a házszabály kimondja: aki kilép egy frakcióból, fél évig függetlenként kénytelen koptatni az országgyűlési padot. Csak a „türelmi idő” leteltével léphet be egy másik képviselői csoportba. Így vált eldöntötté, hogy értelmetlen az a nyelvészkedés, amely szerint Gyurcsány és társai nem „kiléptek” az MSZP-ből, hanem… Hát izé… Az MSZP segíthette volna ugyan a gyurcsányistákat, ha azt közli, hogy a szocialista frakció szétvált (erre már volt precedens), de hát ezt a szívességet nem tette meg egykori pártelnökének. De szinte mindegy is; a jobboldali média szinte már „gyártja” az alkalmakat, hogy valamilyen módon megszólaltassa az exkormányfőt, így aztán a tény, hogy a Demokratikus Koalíciót egyelőre nem illetik meg azok a parlamenti megszólalási lehetőségek, amelyek egy szabályos frakciónak járnak, nem igazán akadályozza az új formációt nézetei közzétételében.
Hogy mindezzel mire jutnak, nem túl nehéz megjósolni; Gyurcsány még mindig Magyarország legkevésbé népszerű és elfogadott politikusa.
