Budapesti tudósítónktól
Első alkalommal ünnepelhettük vasárnap a magyar nyelv napját. Az Országgyűlés ugyanis a közelmúltban, szeptemberben egyhangúlag szavazta meg azt a határozatot, amely november 13-át anyanyelvünk napjává nyilvánította. A jeles esemény alkalmából a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúráért és oktatásért felelő államtitkárságai a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban tartottak ünnepséget, amelyen beszédet mondott Hoffman Rózsa oktatásért és Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár, valamint Grétsy László főiskolai tanár, Jankovics Marcell művelődéstörténész, filmrendező és Jókai Anna író. A rendezvényen felolvasták Schmitt Pál köztársasági elnök üdvözlő levelét is.
– A nemzet a létét, fennmaradását köszönheti a nyelvnek – emelte ki beszédében Hoffmann Rózsa. Emlékeztetett arra is, hogy az ünnepet méltó tartalommal is meg kell tölteni, óvni kell attól, hogy ne váljon üres formalitássá.
Szőcs Géza arról beszélt: egyedülálló és megfizethetetlen örökség és kincs a magyar nyelv. Érdekes momentumként említést tett arról, hogy a magyar ajkú programozók a legkeresettebbek a világon mindenütt, s ezt azzal magyarázta: a világról való ismeretek rendezésének olyan rendszerszerű képességét adja a nyelvünk, amely hallatlan előnyöket nyújt birtokosainak. A kultúráért felelős államtitkár említést tett a nyelvromlásról, az idegen szavak indokolatlan túltengéséről a mai nyelvhasználatban, s egy ünnepséghez szokatlan módon hangot adott azon véleményének is, amely szerint József Attila szobrát nem volna szabad elmozdítani jelenlegi helyéről. „A Kossuth tér 1940-ben látott állapotába való visszaállítása nem elegendő érv József Attila szobrának eltávolítására. Ha hozzányúlunk a költő szobrához, ugyanaz történik velünk, mint azokkal, akik Tisza István vagy gróf Andrássy szobrához nyúltak ugyanazon a téren” – emelte ki Szőcs Géza.
Grétsy László az egybegyűlteknek elmesélte, milyen folyamatok vezettek ahhoz, hogy az Országgyűlés szeptemberben végül elfogadja a magyar nyelv napjára vonatkozó határozatot. Elmondása szerint az ötlet Graf Rezső nyugalmazott főiskolai tanártól származik, aki három évvel ezelőtt tette az erre vonatkozó indítványt, amelyet az Anyanyelvápolók Szövetsége felkarolt. Jankovics Marcell az Ének a csodaszarvasról című filmjének kísérőszövegeiből olvasott fel részleteket.
Jókai Anna izgalmas, színes felszólalásában a magyar nyelv ízeit, árnyalatait igyekezett érzékeltetni a hallgatósággal. „Vita tárgya, hogy mire való a nyelv. Sokan úgy gondolják, hogy helytelen dolog a nyelvet eszköznek felfogni, mások szerint nincs szükség a védelmére, hiszen ki tudja nőni magát. A nyelv természetesen eszköz is. Nem kizárólag az, de nagyon fontos ahhoz, hogy önismeretünk legyen, hogy megismerhessük a világot és egyáltalán: kapcsolatot tudjunk teremteni közösségeinkben” – emelte ki az írónő, aki szerint a személyiségről pengeéllel sem hasítható le a nyelv, amelybe beleszületik anélkül, hogy attól a személyiség ne sérülne. „Ha a harangnak kitépik a nyelvét, ócskavas lesz belőle” – zárta vallomásszerű beszédét Jókai Anna.
