2024. július 17., szerda

Váratlan, fájdalmas, de szükséges

Vajon a Nemzetközi Valutaalap készít-e „védőháló-jellegű” hitelcsomagot Magyarországnak?
Ilyen lehet a mostani hangulat? – Iryna Ivaschenko, az IMF regionális vezetője és Matolcsy György (Fotó: MH – Hegedűs Róbert)

Budapesti tudósítónktól

Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter pénteken jelentette be a Nemzetközi Valutaalapnak, hogy Magyarország egy biztosítástípusú megállapodást szeretne kötni az IMF-fel – közölte a Kossuth rádió péntek reggeli műsorában Orbán Viktor kormányfő, hangsúlyozva: Magyarország gazdasági önállósága továbbra sem lesz korlátozható.

Következett mindez azután, hogy csütörtökön délután a nemzetgazdasági tárca közleményben tudatta: az IMF szokásos éves gazdaságpolitikai konzultációjának keretében Budapest megkezdi a tárgyalásokat egy új típusú együttműködésről. Ami már önmagában hatalmas megdöbbenést keltett, hiszen Matolcsy még hétfőn, a parlamentben azt mondta: az IMF mélyen ellenez minden olyan magyarországi döntést, amely kihozza a bankok csapdájából az embereket. „Ez a hárombetűs intézmény minden intézkedésünket ellenzi, így hát nem rá, hanem ellene hangoljuk a kormányzati politikát.” Hasonló hangnemben beszéltek a kormánypárt más politikusai is. Ezért ugyan érthetetlennek tűnik a hirtelen bejelentés, azonban logikátlannak semmiképp sem nevezhető: a szükség így hozta, és az állam vezetése ezt belátta.

Hogy mennyire hirtelen született meg az elhatározás, az is bizonyítja: a Valutaalap a tárca közleményét követően azt mondta, nem kapott felkérést Magyarországtól, hogy hitelprogramról tárgyaljon. És hogy még furcsább legyen a történet: a Magyar Nemzeti Bank is megnyilatkozott, mondván, a gazdasági tárca közleményéből értesült a kormány szándékáról. És figyelmeztetett: „az IMF-fel történő bármely típusú együttműködés esetén az érintett ország kötelezettségét az adott ország jegybankja és kormánya közösen vállalja”, tehát a tárgyalásokban a Nemzeti Banknak is részt kell vennie.

Na mármost, az egy dolog, hogy a kormányzó pártszövetség eddig mindig arról beszélt: nincs szükség a Valutaalapra, amely igencsak szigorú feltételekhez szabja ám a kölcsöneit. De a forint hetek óta gyengül, a vártnál kevesebb ajánlat érkezett a magyar állampapír-aukciókon. Ez magyarul annyit tesz: az állam nem tudott hitelt felvenni megfizethető feltételek mellett a piacon. És ha ez nem lett volna elég: a sokat szidott nemzetközi hitelminősítő intézmények meglebegtették az ország leminősítését az úgynevezett bóvli kategóriába. Ami azt jelenti: nem ajánlják, hogy a befektetők a pénzüket ide hozzák. A magukat megnevezni nem kívánó kormányzati források a magyar sajtónak egybehangzóan állítják: Matolcsy csütörtöki bejelentését az indokolta, hogy a hitelminősítők legnagyobbika, a Standard and Poor’s „megsúgta” a kormánynak: napokon belül bejelenti a leminősítést. Gazdasági szakemberek szerint egy ilyen minősítés politikai értelemben ugyanakkora baj, mint az, hogy segítséget kell kérni a Valutaalaptól. Ráadásul egy ilyen kategóriába sorolás után rendszerint mégis el kell zarándokolni az IMF-hez, annyira megnehezül az ország finanszírozhatósága.

A kormány arra számít, hogy a tárgyalások megkezdésének bejelentése megakadályozhatja a leminősítést. Vagy ha mégsem, legalább a piacokat megnyugtatja, és nem lesz akkora a nyomás. Utóbbit már a nemzetgazdasági tárca közleménye után tapasztalhatta bárki: megállt a forint zuhanása, egy kicsit erősödött is a magyar nemzeti valuta, sőt, a magyar államcsőd kockázatának növekedését mutató, úgynevezett CDS-felár is csökkent. A gazdasági elemzők örülnek a hírnek, a politikai elemzők meg próbálják megfejteni, megúszható-e presztízsveszteség nélkül a hír, s ha mégsem, mekkora lehet ez a veszteség.

Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet munkatársa szerint az, hogy a kormány az IMF-hez fordul, erősítheti a válsághelyzetben is kormányzóképes kabinet képét, ugyanakkor a lépés társadalmi megítélése a tárgyalások tényleges eredményétől függ. Hozzátette: szinte biztos, hogy a kormánynak és Matolcsynak éles kritikákkal kell szembenéznie a politikai arénában, ugyanis a baloldali és a radikális ellenzék egyaránt a hitelesség elvesztéséről, a gazdaságpolitika bukásáról beszél majd. Nem tévedett: az első közlemények szerint az MSZP a kormány gazdaságpolitikája bukásának beismeréseként kezeli az IMF-tárgyalások bejelentését, de úgy értékel: jobb későn, mint soha. A Jobbik szerint a kormány „visszakuncsorgott és ismét a Valutaalap kegyeit keresi”, az LMP szerint pedig Orbán Viktor belátta, hogy egy országgal nem lehet hazárdjátékot játszani. A KDNP egyetért a kormány törekvéseivel, hogy megőrizze az ország stabilitását és csökkentse kiszolgáltatottságát, a Fidesz pedig nem kommentálta a tárgyalásokat. És hát eközben az MSZP azt figyeli, a kormányfő, aki korábban zárt körben állítólag azt mondta, ha jön az IMF, ő távozik, betartja-e ígéretét. A Jobbik elnöke, Vona Gábor nemes egyszerűséggel azt állapítja meg: a „jelenlegi helyzetben egyetlen elfogadható politikai lépés képzelhető el, Orbán Viktornak és kormányának le kell mondania, s ki kell írni az előrehozott választásokat”. Vágó Gábor LMP-szóvivő csak Matolcsy távozását tartja szükségesnek a jelenlegi helyzetben.

A helyzet megmagyarázása semmiképpen nem lesz egyszerű feladat. Olyannyira nem, hogy egyenesen a kormányfő vállalta a felelősséget, elmagyarázván: a régi típusú IMF-megállapodás arról szólt, hogy a Valutaalap megmondta, mit kell csinálni Magyarországon, míg az új megállapodás lényege inkább egy biztosíték, a szabad kéz politikáját nem akarja az állam feladni. „Többet Magyarország gazdasági önállóságát senki sem korlátozhatja, ez a kormányzati filozófia első számú törvénye” – mondta Orbán. Kérdés, hogy ezt az IMF elfogadja-e. A Valutaalapnak ugyanis jelenleg nincs ilyen, „védőháló-jellegű” hitelcsomagja, s egyelőre nem tudni, hajlandó-e Magyarország számára kidolgozni ilyet.