Budapesti tudósítónktól
Ki gondolta volna, hogy egy kétharmados parlamenti többség idején lehetnek érdekesek, mi több: meglepőek a képviselőházi történések? Pedig a héten éppenséggel erre láthatunk példát az Országgyűlésben. A Tisztelt Ház ugyanis általában hetente három napon ülésezik, most azonban (három héten belül másodszor) úgy döntött a többség, hogy ötnapos ülést tart. Méghozzá igencsak fajsúlyos napirendi pontokkal. Hogy még pontosabbak legyünk: nagyon sok nagyon fajsúlyos napirendi ponttal.
És akkor olyasmi történt, amire eddig az Országgyűlésben egyébként sem igazán volt példa, a jelenlegi összetételében pedig egészen biztosan váratlan volt: összefogott az ellenzék, és „legyőzte” a Fidesz–KDNP pártszövetséget.
Kevésbé bombasztikus hangnemben szólva: meghiúsította a kormányzó pártok azon elképzeléseit, hogy az ellenzék szerint nagy horderejű kérdéseket (mint amilyen a munka törvénykönyvének módosítása vagy a köz-, illetve felsőoktatási törvény átalakítása) teljes érdektelenség mellett, a késő éjszakai, kora hajnali órákban vitassa meg a parlament.
Ezt a héten két alkalommal is sikerült eljátszania az MSZP–Jobbik–LMP alkalmi csoportosulásnak. A kezdeményezés a szocialistáké, ők találták ki, hogy a házszabály egyik pontjának következetes alkalmazása remek módja az időhúzásnak. Így a munka törvénykönyvének módosításáról hétfőről keddre virradó éjszaka vitázott a parlament. Az ellenzék így akarta felhívni a figyelmet a „a törvénykezés eszement tempójára, illetve, hogy a Fidesz a legfontosabb törvények vitáját éjszakára és hajnalra tűzi ki”, ahogyan Lamperth Mónika MSZP-s képviselő az Origónak nyilatkozva fogalmazott. Az ellenzéknek a manővert úgy sikerült végrehajtani, hogy leszavazta azt a kezdeményezést, amelynek értelmében összevonva tárgyalták volna a törvényjavaslathoz benyújtott majdnem 700 módosító indítványt. És azért tudták leszavazni, mert az éjszakai ülésen egyszerűen több ellenzéki képviselő volt jelen az ülésteremben, mint kormánypárti. Aztán kedden reggel, amikor a fideszesek megérkeztek, rendeződött a helyzet, de egy strigulát az ellenzék behúzhatott: már a televíziós közvetítés idején folyt le a vita egy része.
Az Országgyűlés menetrendje szerint szerdán este kellett volna megkezdeni a köznevelési törvény részletes vitáját. Abban az ellenzékiek sem hittek, hogy megismételhetik a hétfői akciót, hiszen biztosak lehettek benne: a kormánypártok már odafigyelnek majd, hogy egy éjszakai szavazásnál több kormánypárti képviselő legyen bent, mint ellenzéki.
Ennek ellenére sikerült megoldaniuk, hogy a köznevelési törvény tárgyalása még csütörtökön délelőtt se kezdődhessen el. A szerdai napirendet nyújtották el az ellenzékiek, amikor egy délutáni általános vitát csaknem 12 órásra nyújtottak, amely hajnali három után ért véget. És nem folytatódhatott azonnal a következő napirendi ponttal – mert nem volt jelen a kormány képviselője. Így aztán a szerdai ülés a csütörtöki értekezlet kezdetekor, reggel nyolckor még tartott… Aki akarta, végigkövethette hát a televíziós közvetítést, amelynek során a képviselők Esztergom közintézményeinek állami átvételét, illetve a felsőoktatásról és a köznevelésről szóló előterjesztéseket vitatták meg.
Obstrukció – mondják az ellenzékiek is. Hivatalosan így nevezik azt a módszert, amikor a jogszabályok betartásával húzza az időt valaki. Csakhogy ezt a fajta ellenzéki obstrukciót a kormányzó pártszövetség egy leheletnyi pártfegyelemmel könnyedén letörhette volna: éppen csak ügyelni kellett volna arra, hogy a képviselőik jelen legyenek az ülésteremben…
A híradások szerint szerdáról csütörtökre virradóra a szocialista Mesterházy Attila, a jobbikos Gaudi-Nagy Tamás és az LMP-s Schiffer András többször is beszélt egymással. Mi több, még a Gyurcsány Ferenc exkormányfő Demokratikus Koalíciójához tartozó Vadai Ágnes független képviselő is tárgyalgatott az ellenzéki frakciók képviselőivel.
Mindebből persze nem kell azonnal messzemenő következtetéseket levonni, szó nincs arról, hogy azonnal pezsgőt kellene bontaniuk mindazoknak, akik nem elsődlegesen a Fideszre szavaznának. Nem formálódik a kormányellenes olajfa-koalíció. De azért valószínűleg érdekes tapasztalat volt az ellenzékiek számára, hogy ha nagyon akarnak, ezt-azt elérhetnek. Ahogyan Török Gábor politológus fogalmazott: a legfontosabb hatás hangulati. „Az eddig mindig levert, leszavazott, kisebbségben lévő ellenzék apró sikert ért el, ennek fontos kohéziós és motivációs következményei lehetnek – ez egyaránt látszott a diadalittas ellenzéki és a frusztrált kormánypárti képviselők viselkedésén. Az ellenzék először mutatta meg, hogy képes meglepetést okozni.”
Erre pedig nem árt odafigyelni.
