Elrettentő és az ellenség által felderíthetetlen csapásmérő fegyverek hazai kifejlesztéséről számolt be március 18-i újraválasztása előtt Vlagyimir Putyin. A hiperszonikus rakétáktól kezdve az atommeghajtású manőverező robotrepülőgépig sok mindent ígért.
A külföldi szakértők egy része azonban nem hiszi el, hogy az orosz elnök igazat mondott. Mások inkább erőfitogtatásnak és félelemkeltésnek nevezték Putyin terveit. Ők attól tartanak, hogy az említett fegyverek igenis valós fenyegetést jelentenek, sőt – sorozatgyártás esetén – képesek a globális katonai erőegyensúlyt megbontására is.
A bejelentés egyvalamire egészen biztosan jó: a katonai kiadások növelésére. És nem csupán Oroszországban, másutt is, hiszen milyen hatalom az, amely lemarad a riválisai mögött.
Márpedig a verseny egyre nagyobb az Egyesült Államok és Oroszország között. Az is szembeötlő, hogy a hidegháború vége óta nem volt ilyen feszült a két ország viszonya, mint napjainkban.
Nem sokkal jobb az USA és Kína kapcsolata sem. Ráadásul a két ország hetek óta fokozatosan süpped a kereskedelmi háború mocsarába.
Régebben előfordult már, hogy államközi vámkonfliktus fegyveres összecsapássá fajult. Washington és Peking esetében ez vélhetően nem történik meg, mert abból nukleáris összecsapás kerekedne, ami a bolygó megsemmisülésével érne véget. Helyette inkább a katonaság megerősítése következhet, vagyis a hadiipar s a fegyverlobbi teszi rá ismét a kezét az államkasszában felgyülemlő bevételek egy tekintélyes részére.
Persze nem csupán Kínában és az USA-ban vagy Oroszországban, másutt is. Így a velük szövetséges országokban, hiszen nekik is illik csatlakozni a legújabb védelmi előkészületekhez, amelyekből idővel itt-ott akár fegyveres konfliktusok is kirobbanhatnak.
A küzdelem, sőt a háború már javában zajlik a kibertérben. Nem kizárt, hogy idővel az űr is csatatérré válik, ahol ki tudja, milyen szuper eszközökkel felszerelt ellenséges műholdak esnek egymásnak.
Lenn a Földön az erősödő kardcsörtetés a jellemző, ami miatt nő az összecsapások veszélye.
A Balkán továbbra is a veszélyeztetett régiók közé tartozik. Itt ugyanis látványosan ütköznek a Fehér Ház és a Kreml geopolitikai érdekei, sőt az utóbbi időben Peking is fokozatosan növeli befolyását, ami sehogy sem tetszik az USA-nak.
A szembenálló hatalmak ezért bármikor egymásnak ugraszthatják „barátaikat” egy-egy térségben. Ez régi bevált módja annak, hogy borsot törjenek a riválisuk orra alá. Szíria is erre szolgál, meg Ukrajna is. Tartalék terepnek pedig ott van Moldova vagy épp a volt Jugoszlávia egyik-másik utódállama.
Ahol a konfliktus (kiprovokálásának) veszélye jóval kisebb, ott is készülnek a védekezésre. A nyugodtabb(nak tűnő) térségek államai igyekeznek új fegyvereket beszerezni.
A hadiipar óriásvállalatai elégedetten dörzsölik a tenyerüket, hiszen az utóbbi öt-hat évben felgyorsult a termelésük és a globális exportjuk is. A hidegháború vége óta nem ment nekik olyan jól az üzlet, mint a 2012–2013 óta eltelt időszakban.
Szinte nincs olyan szakmai intézet, amelynek ne tűnt volna fel, hogy a száz legnagyobb gyártó és katonai szolgáltató tavaly már csaknem 400 milliárd dollár értékben adott el hadi eszközöket világszerte. A legtöbb haszna ebből az Egyesült Államoknak és Oroszországnak, vagyis a két legnagyobb fegyverexportőrnek származik. Ketten ugyanis a legális nemzetközi piac majdnem 60 százalékát uralják, ebből legalább 37 százalék jut az USA-nak. A harmadik helyet Kína foglalja el, de csak alig 7 százalékos részesedéssel.
A legtöbb fegyvert évek óta India és Szaúd-Arábia vásárolja. Más közel-keleti államok is vagyonokat szórnak el a hadseregük fejlesztésére.
Európában ennyi pénz nem áll rendelkezésre erre a célra. Különösen nem a kontinens keleti felén, amely az elmérgesedő amerikai–orosz viszony miatt szintén lépéskényszerbe került.
Kelet-Európa országai 1990-től kezdve inkább hadseregük leépítésére és a védelmi kiadások csökkentésére összpontosítottak. Egy-két kivételtől eltekintve a NATO-tagok többsége is viszonylag kevéske pénzt utalt a katonáknak.
A biztonságpolitikai körülmények hatására az utóbbi két-három évben azonban minden megváltozott. Különösen Donald Trump színre lépése óta. Az amerikai elnök ugyanis megsürgette NATO-partnereit, hogy költsenek többet a védelemre. A megszólítottak és megdorgáltak többsége bele is egyezett, hogy belátható időn belül az elvárt szintre emeli a haderőnek szánt költségvetési kiadásait.
Trump abban érdekelt, hogy szövetségesei az USA-tól szerezzenek be fegyvereket. A NATO két fontos keleti tagállama, Lengyelország és Románia már lépett is: dollármilliárdos üzleteket kötöttek ottani gyártókkal. Szlovákia egyelőre harci repülőgépekre spórol. Lehet, hogy épp amerikai gyártmányúakra.
Térségünkben a horvát kormány már eldöntötte: használt F–16-osokkal váltja le a légierő elavult szovjet repülőit. Szerbia tavaly ősszel hat MiG–29 típusú vadászgépet szerzett be Oroszországtól, de harckocsik és páncélozott járművek leszállításáról is megállapodott.
Mások is vásárlásokon gondolkodnak. Választék van bőven, miként lobbista is, akik sorra csábítják az ügyfeleket a nyüzsgő piacra.
