Negyvenegyedszer is megszavazta a héten az amerikai képviselőház republikánus többsége, hogy nem hajlandó költségvetési pénzt biztosítani az „Obamacare”-nek (Obama-gondoskodásnak) csúfolt és becézett egészségbiztosítási reformtörvény végrehajtására. A törvény teljes egészében most október elsején lép életbe, az új állami pénzügyi évvel egy időben. Az Egyesült Államokat újra kormányleállás és hiteltörlesztési csőd fenyegeti (aminek, mint láttuk, világgazdasági méretű következményei lehetnek), pusztán azért, mert a szélsőjobb ezzel próbálja zsarolni az elnököt.
Mintegy három tucat Teadélután mozgalmi törvényhozóról van szó, akik nem azért jöttek Washingtonba, hogy kormányozzanak, hanem, hogy midenáron megállítsák Obamát – és ezt nyíltan ki is mondják, fennhangon reklámozzák. Amikor azt mondják, hogy „az amerikai nép nem akarja” a biztosítási reformtörvényt, akkor mindössze saját közvetlen választóikra hivatkoznak: olyan képviselőházi körzetekben választották meg őket ugyanis, ahol a senkire és semmire tekintettel lenni nem hajlandó, végsőkig önző és individualista, az átlagnál jóval idősebb és anyagilag élete végéig bebiztosított fehér középosztály dühöng amiatt, hogy a szövetségi kormány segíteni akar azokon, akik kevésbé szerencsések az életben, mint ők maguk.
A mindent vagy semmit taktikája azért került előtérbe, mert ha végleg beindul az új rendszer, amelyben senki nem veszítheti el biztosítását – mert például munkahelyet cserél, vagy mert meg kell műteni – senkit nem lehet kizárni meglévő betegsége miatt, és az is megfizethető áron vásárolhat magánbiztosítást, akinek a munkahelye nem nyújt olyat, akkor egyre nagyobb tömegek fogják belátni, hogy a reformra igenis szükség volt, élni fognak annak előnyeivel, és nem lehet őket katasztrofálisan megtéveszteni, mint a szörnyűbbnél szörnyűbb politikai antireklámok az elmúlt három és fél évben tették.
Mint ismeretes, a jobboldal „szocialistának” (és még sok minden másnak) nevezi az új rendszert, holott annak az égvilágon semmi köze még ahhoz sem, ahogyan a szintén leszocialistázott Nyugat-Európában a betegbiztosítás működik, nemhogy az automatikus univerzális biztosítást valaha nyújtó szocialista rendszerek megoldásaihoz lenne.
A Republikánus Párt higgadtabb elméi – még Karl Rove, a legendás Bush-stratéga is! – az utóbbi napokban arra figyelmeztettek, hogy ez a fajta dac a konzervatív erők önmegsemmisítéséhez vezethet. Bill Clinton idejében egyszer már kipróbálta az akkor Newt Gingrich irányítása alatt álló republikánus többség, hogy a kormány leállításával (ami az október elsejétől esedékes költségvetés meg nem szavazása útján történhet) az elnökre hárítsa a népharagot, de akkor is pont fordított volt a végeredmény. Most még inkább az lehet, ha a párt hagyja magát egy maroknyi szélsőséges – és tegyük hozzá, meglehetősen amatőr – politikus túszává válni.
Mindennek a hátterében – rengeteg jel szerint – elsősorban az áll, hogy az említett felbujtott fehér amerikaiak még mindig nem tudták megemészteni, hogy egy fekete bőrű politikus áll az ország élén. Minthogy ezt az ellenérzést mélyen el kell temetniük magukban, hiszen a társadalom óriási többsége azt elfogadhatatlannak találná, a Teadélután mozgalom abban keresi a kiutat, hogy bármilyen áron megakadályozza Barack Obama elnökségének a legparányibb sikerét is. Az árat, sajnos, könnyen a világ nagyobbik része fizetheti meg.
