2024. július 17., szerda
AZ OBAMACARE SORSA

Honlapba halni?

A republikánus támadások nem tudták megdönteni a reformtörvényt, de a demokrata kormányzat technológiai inkompetenciájának még az is sikerülhet

Állami „halálbizottságok” helyett – amelyekkel az amerikai jobboldal fenyegette a lakosságot arra az esetre, ha megvalósul Barack Obama egészségbiztosítási reformja – a törvénnyé vált reform honlapjába halhat Obama elnöksége!

Ki hitte volna, hogy az Internet és a Világháló hazájában a törvényhozásnak meghallgatásokat kell tartania egy közigazgatási website súlyos fogyatékosságai miatt!? Megszoktuk már, hogy a jobboldal mindennek nekimegy, ami az Obama-kormányzattól érkezik, valamint azt is, hogy az ilyen támadások többnyire mondvacsinált botrányokra alapoznak vagy bolhából csinálnak elefántot. Az viszont újdonság, hogy ezúttal alap is van a támadásra – méghozzá egy olyan ügyben, amely Barack Obama szerint is elnöki tevékenységének a koronája.

Miközben október első felében az ultrakonzervatív jobboldal azzal volt elfoglalva, hogy zsarolással kényszerítse ki az egészségbiztosítási reformtörvény bedőlését, az Obamacare legtöbb rendelkezése életbe lépett, és beindult az a közigazgatási honlap is, amelyen keresztül a polgárok, akiknek a jövő évtől kezdve kötelező lesz biztosítást vásárolniuk, akkor is elérhető áron juthatnak hozzá, ha munkahelyükön vagy családtagjukon keresztül nincs rá joguk vagy lehetőségük.

Jelenleg 45 millió amerikainak, a lakosság 15 százalékának nincs biztosítása, így az érdeklődés előre borítékolhatóan nagy volt: az első két hétben mintegy húszmillió látogató próbálta elérni a healthcare.gov nevű honlapot, amelyen számlát nyithatott és az államonkénti kínálatból kiválaszthatta a neki tetsző vagy megfelelő biztosítási szintet. Azaz csak kiválaszthatta volna – ha a rendszer tökéletesen, vagy legalább elviselhetően működött volna!

Ezzel szemben a látogatók ezrei vagy tízezrei kényszerültek várakozásra, vagy egyszerűen csak „kidobta” őket a rendszer, hogy újra meg újra próbálkozzanak. Mondani sem kell, mekkora elégedetlenséget váltott ki a csúcstechnológia hazájában, hogy egy „egyszerű” honlapot nem képes létrehozni az illetékes minisztérium. A jobboldal most ujjal mutogat a Fehér Házra: miközben az elnök az országot járva népszerűsítette kedvenc reformját, addig saját kormányzata képtelen egy tisztességes honlapot létrehoz(at)ni.

Egy jópofa tévékommentár szerint Amerikával „csak” az a baj, hogy a demokraták nem tudnak kormányozni, a republikánusok meg nem is akarnak. Az utóbbi persze nem úgy értendő, hogy nem kívánják a hatalmat, hanem úgy, hogy azt a szövetségi kormányzat minél teljesebb leépítésére használnák fel. Nos, ez az „apró” párhuzam elég baljósnak tűnik, de azért az említett honlap helyzete sokkal bonyolultabb, mint azt első pillantásra gondolná az ember.

Természetesen megbocsáthatatlan, hogy egy ilyen horderejű reform beindulását egy működésképtelen honlapra bízzák. Csípőből a bürokráciára kenné az ember a képtelen fiaskót, ám itt sokkal többről van szó. A jobboldal eleve mindent megtett a siker meghiúsításáért, a baloldali vezetők pedig nem tettek korántsem eleget a kudarc elkerüléséért. Az amerikai közigazgatás óriási gépezetét számtalan, eredetileg jó szándékkal kitalált, de valójában oktondi előírás, szabályozás béklyózza. A minisztériumoknak minden fejlesztést ki kell szerződniük, de korántsem a legjobb javaslattevőknek, hanem egy egész akadálypályát befutva a legolcsóbbaknak. Ráadásul minden új kezdeményezést külön törvénnyel kell finanszíroztatni – amiben az ellenzék egyáltalán nem volt partner, a végsőkig halogatta a pénzt. Mire elhárultak a törvényes és pénzügyi akadályok, addigra nem maradt idő tisztességesen tető alá hozni a fejlesztést. Mire az illetékes miniszternek valaki szólni mert, hogy baj van, addigra sem idő nem maradt a baj kijavítására, sem politikai egérút a halasztásra.

Persze ha én Obamának lettem volna, még szeptember folyamán személyesen néztem volna utána az oly fontos honlap működésének. Sőt, az első nap fel is iratkoztam volna. Hadd lássa barát és ellenfél egyaránt, hogy „eszem, amit főzettem”. Ha már egyszer a saját működésének a csúcsteljesítménye függ tőle...