Az elmúlt négy év során olyannyira az ultrakonzervatív teadélutános hangzavar dominált az amerikai politikai színtéren, hogy már az objektíven „normálisnak” tekinthető választási eredményeket is egyenesen „balra tolódásnak” nevezi az elemzők jelentős része. Ez történt most kedden is, amikor ugyan nem tartottak sem kongresszusi, sem elnökválasztásokat, de mégis fontos állami és városi önkormányzati tisztségek megújítására került sor, például Virginiában és New Jersey-ben, de New Yorkban, Bostonban és még néhány nagyvárosban is.
A demokrata Terry McAuliffe győzött a virginiai kormányzóválasztáson (Fotó: Beta/AP)
A „balratolódás” azzal következett be, hogy egyetlen jelentősebb posztot sem tudtak megszerezni azok a jelöltek, akik a Teadélután mozgalom támogatását élvezték. Történt ez annak ellenére, hogy a szélsőjobb legádázabb harca éppen az ellen az egészségbiztosítási reformtörvény ellen folyik, amelynek október elsejei, világhálós bevezetése ostoba műszaki nehézségekkel párosult, újabb muníciót szolgáltatva Barack Obama esküdt ellenségeinek.
A legszembetűnőbb eredmény a fővárossal szomszédos Virginia államban, az egykori déli rabszolgatartó konföderáció szívében született. Az eddigi republikánus kormányzó (akit tavaly egy ideig Mitt Romney lehetséges alelnökjelöltjeként is emlegettek, de azóta megvesztegetési botrányba sodródott) utódjául nem saját ultrakonzervatív államügyészét, Ken Cuccinellit választották. Az utóbbi politikus arról híresedett el, hogy elsőként indított alkotmányossági keresetet az Obamacare-nek csúfolt/becézett törvény ellen – amelyet tavaly tavasszal el is veszített a konzervatív többségű legfelsőbb bíróságon. A győztes pedig nem más, mint Bill és Hillary Clinton sztár adománygyűjtője és kampányfőnöke, a Demokrata Párt tíz évvel ezelőtti elnöke, Terry McAuliffe, aki korántsem számított a választók kedvencének. Cuccinelli azonban olyan szélsőségesen nőellenes és ultrakonzervatív szociális politikát hirdetett, amelyet már az évtizedekig republikánus államnak tartott Virginia szavazói sem tudtak lenyelni. A teljesség kedvéért hozzá kell tenni, hogy Virginia északi részében több százezer olyan, magasan képzett kormányalkalmazott vagy kormányszerződéseken dolgozó él, akik október első három hetében éppen Cuccinelli elvbarátainak politikája miatt kerültek kényszerszabadságra. Amiért most nyilvánvalóan bosszút állhattak.
A másik keleti metropolis, New York tőszomszédságában elterülő New Jersey államban ugyan az eddigi republikánus kormányzó, Chris Christie megszerezte a második mandátumot, de ő viszont éppen arról híres, hogy a teadélutánosok egyik legnagyobb párton belüli ellenségévé vált, amikor a tavaly októberi Sandy hurrikán után többször is Obamával együtt mutatkozott, sőt megbarátkozott vele. A tavaszi hájeltávolítási műtét óta is jelentős testsúlyfelesleggel élő Christie azonban, kemény szókimondása mellett, amivel még választóit is gyakran megsérti, éppen arra építi reputációját, hogy önálló döntésekre képes, és egy túlnyomórészt demokrata szimpátiájú államban jelentős (leggyakrabban nem a kisemberek számára kedvező) változtatásokat tud végrehajtani.
New York kifejezetten demokrata többségű lakossága (Obama 81 százalékot szerzett tavaly a városban) viszont 24 év után először választott demokrata polgármestert Bill de Blasio személyében. A két legutóbbi konzervatív polgármester sokat javított az USA legnagyobb városának arculatán, ugyanakkor számos szociális kérdésben kifejezetten a nagytőke érdekeit szolgálta. A maffia-családból származó, milliomos Rudy Giulianit – aki a szeptember 11-ei terrortámadások utáni fellépésével vált népszerűvé olyannyira, hogy még elnökjelöltségről is ábrándozott – 12 évvel ezelőtt a kulturális kérdésekben sokkal mérsékeltebb multimilliárdos Michael Bloomberg követte, akinek a harmadik mandátumát külön döntéssel kellett lehetővé tenni.
Részben annak a szokatlan és sokak által elítélt, az akkori pénzügyi válság hullámain kierőltetett „lex Bloomberg” támogatásának köszönhette az idén szeptemberi demokrata előválasztáson elszenvedett vereséget a városi tanács demokrata párti (és nyíltan leszbikus) elnöke, Christine Quinn. De Blasio népszerűségét csak növelte, hogy felesége fekete bőrű és gyermekei „vegyes családból” származnak. A New York-i választásokról szóló hírek magyar vonatkozású kuriózuma, hogy a három évvel ezelőtt közvetlen állami irányítás alá vont magyar hírügynökség súlyos tévedése nyomán a – külpolitikai szempontból végletesen leépített – magyarországi média jelentős része „szóvivőként” nevezte meg Christine Quinnt, mert valaki rosszul fordította le a városi tanács elnöki posztjának angol megfelelőjét („speaker”). Ez is mutatja, mennyire fontos minden, magára valamit is adó sajtószerv önálló szakmaisága – hiszen a hatalmi rátenyerelések körülményei között mindenki csak magára számíthat.
Mindebből még semmilyen következtetést nem lehet levonni a jövő évi kongresszusi választásokra, ám szerdán reggel az amerikai Republikánus Párt mérsékelt belső vezetése előtt is világossá válhatott, hogy a jobboldal a vesztébe rohan, ha hagyja magát orránál fogva vezetni a minden kompromisszumot elutasító szélsőségesek által.
