Nem egyszer részesültem heves bírálatban amiatt, hogy ezeken a hasábokon és másutt nyíltan kifejtettem nézeteimet az amerikai szélsőjobb valódi mivoltáról. Azok, akik valamiféle (rejtegetni való!?) okból nem szívlelik Barack Obamát, képtelenek az érdemi vitára: inkább készségesen igazat adnak mindenkinek – bárkinek! – aki a legképtelenebb hazugságokat terjeszti az amerikai elnökről és a jelenleg általa képviselt – nagyon is mérsékelt – progresszív politikáról.
Ferenc pápa az egyik szokásos audienciáján a vatikáni Szent Péter téren (Fotó: Beta/AP)
A habzó szájú véleménynyilvánításra ugyan legjobb lenne nem is reagálni, de ezzel a taktikával az a baj, hogy a torkaszakadtából üvöltöző felet előbb-utóbb mindenki meghallja, mert ő bezzeg nem fogja magát vissza és nem retten vissza a legaljasabb támadásoktól sem. Éppen ezért nem tartom hiábavalónak újra meg újra türelmesen végigmondani a dolgokat.
Most azonban az amerikai szélsőségesek, a Teadélután mozgalmat négy éve tüzelő-bujtató szélsőjobb kommentátorok végképp elvetették a sulykot. De így legalább akárki láthatja, mire megy a játék, és azok is rádöbbenhetnek a báránybőrbe bújt farkasok valódi énjére, akiket megtéveszt a handabandázók ultrakeresztényként való pózolása.
A díszes társaság vezető képviselői – többek között Rush Limbaugh és Glenn Beck – a szokásos Obama-ellenes fröcsögéssel mentek neki Ferenc pápának! Jó alkalomnak kínálkozott számukra a TIME magazin döntése, hogy a katolikus egyház fejét válassza az Év Emberének. A valódi okot azonban I. Ferenc szociális érzékenysége és kapitalizmus-ellenes nyilatkozatai szolgáltatják.
Csak úgy röpködött a jobboldali tévécsatornákon és ultrakonzervatív rádióműsorokban a kommunistázás: Hogy merte a pápa a fogyasztói társadalmat bírálni!? Hogy képzel nekimenni a pénzvilág „jótékony” szervezeteinek és képviselőinek!? Honnan veszi a bátorságot, hogy éjjelente kenyeret osszon a hajléktalanoknak és rászorulóknak: dolgozzanak meg érte maguk, a semmirekellők – még hogy ingyen adományból élni... Micsoda „közösségszervezői” izgatás csobog az új Vatikánból!? Akár ha Obamát látnánk a „csőcselék” malmára hajtva a „tisztességes” emberek pénzét!
Ráadásul a pápa arra is vetemedett, hogy kipenderítse a Kúriából Raymond Burke konzervatív amerikai bíborost – aki az öt évvel ezelőtti elnökválasztási kampányban azzal vádolta a közösségszervezői múltú Obamát, hogy „életellenes politikát” javasol, a Demokrata Pártot pedig, hogy a „halál pártjává” vált – amiben a szélsőjobb mélységesen egyetért vele. Burke bíboros korábban megtagadta volna az áldozást John Kerry 2004-es demokrata párti katolikus elnökjelölttől, mert az politikusként nem volt hajlandó a magzatelhajtás totális betiltására.
Ezek után nem maradt más hátra, mint hogy Ferenc pápát szocialistának, kommunistának, de legalábbis marxistának bélyegezzék meg – mert hogy ezeknek a populista agitátoroknak a szótárában ez a világ legundorítóbb jelzője.
Mondani sem kell, mennyire meglepődhettek, amikor a Szentatya nem rettent meg a súlyos sértésektől, hanem egyszerűen, szerényen, de méltóságteljesen, és főleg bölcsen válaszolt: „A marxizmus mint ideológia rossz. De életem során sok marxistával találkoztam, akik jó emberek – úgyhogy nem érzem sértve magam.”
Ferenc pápa egyértelműen a krisztusi tanítás oldalára állt azokkal szemben, akik pénzadó gazdáik ideológiáját popularizálva nem riadnak vissza a legaljasabb hazugságoktól és az egyszerű emberek súlyos félrevezetésétől sem. Mint már többen megjegyezték, az Obama óta az amerikai szélsőjobb szemében és kódnyelvén szitokszónak számító küldetés, a „közösségszervezés” akár Jézusra is ráillik. Ferenc is ezt csinálja, friss szelekkel tisztogatva a vatikáni folyosókat. Csak remélhetjük, hogy az új pápa példáiból értve az amerikai katolikusok jelentős része is ráébred az ultrakonzervatívok mélységes embergyűlöletére.
