2024. július 17., szerda
CSILLAG A LÁTHATÁRON?

Újjászületik a kilencszáz éves küldetés

Karácsonyi üzenetek mindennap a Vatikánból

Gondokkal terhelt világunknak megnyugvásra, ünnepre, fel(ül)emelkedésre – de legalábbis alapos változásokra – van szüksége, amit az elmúlt két évtizedben sem a politika, sem a gazdaság, sem a társadalmi hangulat nem tudott biztosítani. Noha a karácsony nem volt az eredeti keresztények nagy ünnepe, a szükségletek racionalitása azzá tette: beleolvasztotta a karácsonyba az előző évszázadok hagyományait, mert az emberi lelkeket nem lehet parancsszóra átalakítani.

Miután János Pál és Benedek kétezer év katolikus hagyományait – amelyek maguk is egy szinte kozmikus fúzióból születtek – a liberalizmus, a relativizmus és a szekularizmus elleni harcra használta fel (amint azt egy családi audiencián II. János Páltól kapott ihlet nyomán hivatásra fordult amerikai pap megjegyzi), addig Ferenc pápa, felismerve az új idők kihívását, nem hajlandó „az abszolút igazság” tételeiben gondolkodni, hanem a világot próbálja látni olyannak, amilyen a valóságban. És ezt bátran – már-már vakmerően – megírta egy ateista publicistához címzett nyílt levélben.

Nyilván hiú ábránd lenne azt hinni-remélni, hogy miután a legkatolikusabb kommunista nemzet fiát felhasználta a történelem a Ronald Reagan által a Gonosz Birodalmának titulált rendszer megdöntésére, most majd a „másik nagy sátán”, a pénz birodalma ellen fordít egy újabb rendkívüli elhivatottságú pápát. I. Ferenc első intézkedései azonban arra vallanak, hogy jelentős változásoknak nézünk elébe. A jelképes cselekedetek egy részének karácsonyi időzítése aligha lesz véletlen.

Bergoglio érsek az assisi szent nevét választotta, és azzal együtt hivatást is választott – ráadásul olyat, amilyet argentínai múltja nem okvetlenül vetített elébünk. Ez is arról tanúskodik, hogy a változásnak van esélye – és sikeres pápasága esetén akár eljövendő doktrináris megalapozása is lehet. A hivatalos bejelentést karácsony utánra várják, de már nyílt titok, hogy a pápa tavaszra a Szentföldre készül, ahol izraeli és palesztin területeket is meglátogat.

Egy ilyen látogatástól nem kell persze történelmi léptékű politikai fordulatot várni, de Assisi Szent Ferenc egyik titokzatos küldetése volt az egyiptomi szultán meglátogatása 1219-ben – formálisan a hittérítés tervével. Az utóbbira ugyan csekély esélyei lehettek, de eljutott al-Kamilnak, Szaladin unokaöccsének a színe elé, sőt néhány nappal később élve vissza is tért onnan. Tette ezt egy háborús időszakban, amikor keresztény hadak ostromolták a szaracén állásokat, és Ferenc kész volt a mártírhalálra is. A szultánnal folytatott beszélgetése nyomán ehelyett engedélyt kapott a Szentföldön való háborítatlan misézésre. Mindezt Szent Ferenc másik nagy reményének a fényében kell szemlélni: azt tervezte ugyanis, hogy megpróbál véget vetni a keresztes hadjáratoknak – ami ha nem közvetlenül neki sikerült is, de néhány évtizeden belül bekövetkezett.

A XIII. századi szent három dologról ismert: a Teremtés minden formájának imádásáról, valamint a béke és a szegények ügyének szolgálatáról. Huszonegyedik századi névutódja már római püspökségének első évében elkötelezte magát mindhárom mellett. Az már csak jelképes apróság felidézni a karácsonyi időszakban, hogy az első betlehemi jászoljelenetet Assisi Szent Ferenc keltette életre hazájába visszatérve – most pedig Ferenc pápa kiszivárgott útitervében szerepel egy betlehemi misemondás – palesztin területen. A Szent Ferenc-i küldetés ma is legalább olyan parancsoló erővel bír – mindhárom formájában.

Manapság, amikor a leghatalmasabb rendszerekbe vetett hit is megingott, és a hiszékeny tömegek „bizonyosságokat várnak minden új, populista vezérüktől”, a világ figyelmét néhány hónap alatt megragadó pápa karácsonyi üzenete mégsem az „örök igazságok” újfent hirdetése. Nem az, hogy térjünk vissza a legrégebben fennálló emberi intézmény, a katolikus egyház „változtathatatlan” doktrinájához. Ehelyett a fent említett olasz interjúban Ferenc bátran kijelenti: „Az igazság egy viszony (összefüggések szövevénye)... és megértése felé igyekezve emelkedünk fel mint emberek...” Az utazás a fontos, nem a megérkezés (csalárd) bizonyossága. Hithű keresztények, zsidók, muzulmánok, ateisták és mindenki más – aki akarja, hallhatja az értelem szavát.