Barack Obama eddigi legjobb Unió-beszédét mondta el kedd este a kongresszus mindkét házának együttes ülésén. Bátran, lendületesen, felszabadultan beszélt, konkrét célokat és az azok elérésére felhasználható eszközöket nevezett meg, az „akció évének” nyilvánította 2014-et. Ismételten összefogásra szólította fel az ellenzéket. Méltatta a képviselőház republikánus elnökének, a cinizmusáról is jól ismert John Boehnernek a szerény családi gyökereit, valamint Marco Rubio kubai származású floridai szenátornak – aki alaposan leégett a tavalyi válaszbeszédével – a bevándorlási reformtörekvéseit. Ugyanakkor bejelentette, hogy a kongresszusi passzivitás ellensúlyozására elnöki rendeletekkel fog élni, ahol csak lehet – például a szövetségi kormánynak bedolgozók minimálbérének 7,25 dollárról 10,10 dollárra való emelésével Obama korábbi kezdeményezései rendre süket fülekre vagy nyílt ellenállásra találtak a jobboldali padsorokban: sem a bevándorlási törvényt, sem a fegyvervásárlás előtti ellenőrzést nem lehetett keresztülvinni, holott az utóbbit például a választók több mint 90 százaléka támogatta. Az elnök legnagyobb teljesítményét, az egészségbiztosítási reformot majd félszázszor próbálták eltörölni a republikánusok. Obama most felhagyott a magyarázkodással és győzködéssel. Azoknak a tényeknek a felsorolásával kezdte, amelyek megdönthetetlenül bizonyítják, hogy tevékenysége sikeres. A legfontosabb ezek közül: a sokat szidott egészségügyi reform óta tízmillióval több amerikainak van biztosítása – és egyetlenegy polgárt sem utasíthatnak el, vagy rúghatnak ki a biztosítók, mert beteg – ami korábban elterjedt jelenség volt.
(Fotó: Beta/AP)
Attól sem rettent vissza, hogy rámutasson a gazdasági egyenlőtlenség növekedésére: miközben az elmúlt 50 évben a társadalom leggazdagabb egy százalékának az évi bevétele majdnem a négyszeresére ugrott, addig a többi 99 százaléké alig 20 százalékkal növekedett. A szövetségi minimálbér Reagan 1981-es hivatalba lépésekor 20 százalékkal többet ért, mint most. A gazdasági eredményekhez tartozik, hogy egy minapi globális felmérés szerint a világ üzletemberei ma már nem Kínát, hanem az Egyesült Államokat tartják a legjobb beruházási környezetnek (ellentétben azzal, amit a magyar hírfogyasztó saját anyanyelvén oly gyakran hall mostanában). Az elmúlt öt évben nyolc millió új munkahely született, a tőzsdemutatók megkétszereződtek, a nagyvállalatok profitja minden korábbinál magasabbra szökött. Ezt a lendületet szeretné Obama kihasználni arra, hogy végre az átlagemberek is lélegzethez jussanak és újra felemelkedési pályára léphessen a középosztály.
Az elnök úgy érzi, külpolitikai alapelveinek a gyümölcse is beérni látszik. Az iraki háborút már befejezte, az idén az afganisztáninak is vége lesz. Hívei gyakran bírálják a guantánamói fogolytábor be nem zárása miatt, de most arra is ígéretet tett. A jobboldal folyamatosan Izrael „elhanyagolásával” vádolja, ám ő rámutatott: az Iránnal folyó tárgyalások eredménnyel kecsegtetnek, és azt akár egy vétó árán sem engedi aláaknázni – amit a kongresszus éppen meg akar tenni újabb szankciók bevezetésével.
Külpolitikai mondanivalója leginkább első kampányára emlékeztetett: azt hangsúlyozta, hogy Amerika nem maradhat „örökös harci ösvényen”, hogy globális vezető szerepét nem határozhatja meg kizárólagosan katonai túlereje, hanem sokkal inkább mindaz, ami jót tehet a világban.
A 66 perces Unió-beszédet az idén 45 álló ováció és 39 taps szakította meg, de egyik sem volt olyan kitartó, mint az a kétperces vastaps, amikor az elnök egy Afganisztánban megsebesült, hónapokig kómában tartott, félig bénult és agysérült, de sikeresen lábadozó tisztet mutatott be, aki Michelle Obama mellett ült a karzaton. Ez volt az a pillanat, amikor az egyébként meglehetősen sztoikusan hallgató republikánusok is kénytelenek voltak csatlakozni az ünnepléshez.
A republikánus Párt ezúttal négy rövid beszédben válaszolt, amelyek közül az elsőt egy kevésbé ismert nyugati képviselőnő adta elő kedvesen, de semmitmondóan, a második pedig spanyolul hangzott el. Mindkettő azt tükrözi, hogy a jobboldal belátja, mennyire elhanyagolta a női és kisebbségi választókat. A másik két válasz a Teadélután mozgalmat, illetve a párt libertariánus szárnyát képviselte az elnök elleni heves támadásokkal. Egyik sem volt azonban olyan visszataszító és nevetséges, mint az, hogy egyes republikánus képviselők már az Unió-beszéd alatt küldözgették Twitter-üzeneteiket „Obama királyról”, az „imperialista diktátorról”.
