Egyszerre ünnepli az idei húsvétot a nyugati és a keleti kereszténység, de a két világ vezére(szmé)i nem igazán kerültek egymáshoz közelebb. Sokan hajlamosak ugyan bízni benne, de Putyin ukrajnai agressziója felnyitotta a szemeket. Az orosz valóságot másfél évtizede elhanyagoló Washington, valamint az annak ellenére lázasan keletre kereskedő Berlin és Brüsszel, Bécs meg Budapest most vakarhatja a fejét. A „közös húsvét” jó alkalom a mélyebb újragondolásra.
Az amerikai „kremlológusok” többsége már állását is elveszítette, amióta ifj. Bush elnök Putyin szemébe nézve annak „lelkébe látott”, és megnyugodott a békés jövőt illetően, sőt még le is festette kollégáját amatőr ecsetjével. A szakértők azonban most kénytelenek alaposan a Kreml rejtélyeinek mélyére nézni. A Krím annektálása miatti döbbenet után már meg is születtek az első eredmények – és nem ígérnek könnyű húsvéti üdvözülést. De azok is meglepődhetnek, akik elhitték, hogy a magyarságnak csak a kárpátaljai nemzettestvérek biztonsága „érdekes” az ukrán buliból.
Röviden: Putyin a világ egyesítésére tör, természetesen orosz vezetés alatt. Ha azt hiszik, hogy ez ostoba tréfa (de nem tudnak oroszul), akkor kérdezzék meg Vona Gábort, akit a Kreml urának kedvenc eurázsianista filozófusa látott vendégül Moszkvában. De azon is eltöprenghetnek, hogy – az amerikai Külkapcsolatok Tanácsa szerint – a Paks II-n túl a Jobbikot is Moszkva pénzeli.
Mitchell Orenstein rámutat, hogy a görög Arany Hajnal meg a francia Nemzeti Front orra előtt a Jobbik viszi el a (virágvasárnapi) pálmát mint Putyin legközelebbi nyugati csatlósa. Elvégre nemcsak a Dumában vendégszerepeltek a jobbikosok, hanem a krími referendumra is elugrottak. Kovács Béla EP-képviselő szimferopoli tanúsága szerint az „teljesen törvényes” meg „szabad és tisztességes” volt. Gyöngyösi Márton egyenesen a „népek önrendelkezésének diadalaként” laudálta a bohózatot – amit viszont a Foreign Affairs szerzője így értékel: „Veszélyes szavak egy olyan országban, amelynek jelentős számú nemzettársa él Romániában és Szlovákiában.” Aki azt hiszi, hogy Putyin paripáján lovagol majd be Kolozsvárra vagy Pozsonyba, az újabb tragédiába vezetné népét.
De még ezt is megmosolyoghatjuk, sőt el is ítélhetjük a „kétszínű” Nyugatot, amiért az orosz kisebbségek „megvédése” láttán krokodilkönnyeket hullajt Ukrajnáért, ám a mi kisebbségeink érdekében „semmit sem hajlandó tenni”. De akkor lássuk csak Putyin agyának „eszmei rugóit”!
Nyilván keveseknek mond valamit Alekszandr Geljevics Dugin neve, pedig Putyin eszmei mentoráról van szó. Ez a klasszikus orosz-szakállú, 52 éves filozófus, szociológus, politológus, egyetemi tanár és az orosz média egyik véleményvezére a már említett eurázsianizmus központi alakja. A kétszeres nyilaskereszttel(!) harcba induló ideológiának még csak a legfontosabb vonulatait sem tudjuk itt vázolni, de a létezésére jó lesz odafigyelni. A szimbólum a szovjet címerről ismert környezetben él: „némileg” szerényebben ugyan, mint a sarló és kalapács, mert nem az egész glóbuszt fedi le, hanem „csak” a névadó Eurázsiát, Európa atlanti partjaitól a Bering-szorosig, a Jeges-tengertől az Indiai-óceánig. Sőt, azonnal petíciót kínál az egységes szuperkontinens – orosz vezetéssel való – létrehozására.
Röhögni illene ezen az ötleten, ha nem állna mögötte halálosan komoly, több évezred összeesküvés-elméleteit feldolgozó filozófia. Nem kevesebbről van szó, mint a Jó és a Rossz örök harcáról, az óegyiptomi Széth idegen-istenségtől (vagy akár Ádám-fia Szettől) kezdve egészen Szevasztopolig és sokkal tovább. Eurázsia természetesen a Jó megtestesítője, a „kontinentális birodalmak” (Oroszország, a Német–Római Császárság, az Osztrák–Magyar Monarchia, a „turáni népek”, Bizánc) hazája, amelyet kizárólag orosz-pravoszláv vezetéssel lehet egyesíteni ahhoz, hogy leküzdhessék a Gonosz birodalmát, az atlantista Nyugatot.
Félreértés ne essék: ez nem olcsó kémregényből való, és még csak nem is Orwellt olvasva ötlötte ki Dugin. A bolsevik forradalom elől nyugatra menekülő orosz gondolkodók, Georg Florovszkij, Nyikoláj Trubeckoj, Pjotr Szavickij és Pjotr Szuvcsinszkij alkotta meg az eurázsianizmus eszméjét a keleti nyitásról szóló, Kivonulás Keletre című esszégyűjteményében. A manifesztum szerint az oroszok vezérének birodalomban kell gondolkodnia, fel kell őrölni és asszimilálni a szomszéd népeket, eltörölni mindenféle nyugati demokráciát, szabadkereskedelmet, helyi önkormányzatot és világi gondolkodást mint fölöttébb veszélyes és elfogadhatatlan atlantista Gonoszt.
Ízelítőnek talán ennyi is elég: az eszme hangosan visszaköszön, sajnos meglehetősen közelről, megvezetve a tisztességes „fél-ázsiai” hiszékenyeket, és „fű” vagy nyereg alatt lelkesítve a népámító, „Ázsiába” vezénylő hatalmasságokat egyaránt. Érdemes újraolvasni a modern messiások beszédeit, hogy saját szemünkkel lássunk. Ne feledjük: Júdás hálátlan, de fontos szerepet játszott a kereszténység történetében – hozzájárult az Írás életre keltéséhez.
