Az ötödik napon fordult a kocka a Missouri állambeli Fergusonban: elkeseredés, zavargás, fosztogatás, páncélautók, rohamfelszerelés, mesterlövészek, gumilövedékek, füstbombák és könnygáz meg félszáz letartóztatás helyett egyszerű megafonnal „felfegyverkezve” lépett, közlekedési rendőri ingujjban, az ötödik napja gyülekező tömeg közé a karhatalom új képviselője. A folytatás minden várakozást felülmúlt: a hatóság és lakosság közötti négynapos vészjósló farkasszemnézés helyett összeölelkezés és közös menetelés következett a Missouri és a Mississippi találkozásánál fekvő húszezres kisvárosban.
Hozzájárult a fordulathoz az is, hogy csütörtök délután Obama nyugalomra intett, vizsgálatot és igazságszolgáltatást követelt, Jay Nixon, Missouri demokrata kormányzója pedig kivette az ellenőrzést a városi meg a megyei rendőrség kezéből. A legfontosabb változás mégis az volt, hogy egy arrogáns, kövér, pirospozsgás helyi „seriff-arc” helyett egy komoly, megfontolt fekete százados vette át az irányítást. A fergusoni fekete bőrű kétharmad megnyugodhatott, hogy nem Sowetóban él az apartheid korában.
Időről-időre fellángolni látszanak a faji (és osztály-)ellentétek az Egyesült Államok különböző pontjain. Ám inkább arról van szó, hogy érzéketlen hatalmi eljárások billentik ki nyugalmukból az eleve stresszhelyzetben élő közösségeket. Egy hónapja sincs, hogy egy New York-i fekete férfi belehalt a fojtogatással és nyakra térdeléssel járó lefogásba, amivel féltucat fehér rendőr – közönséges tiltott utcai cigaretta-árulás vádjával – letartóztatta.
Alig három héttel később jött a St. Louis-i incidens, amelyben egy 18 éves fegyvertelen fekete fiatalembert, aki a boltból igyekezett haza, egyszerűen lelőtt egy fehér rendőr, miután vitába keveredtek arról, hogy ne az úttesten, hanem a járdán gyalogoljon (sok amerikai kisvárosban nincs is külön járda). A másnapi spontán tüntetés azért kezdődött, mert a helyi vezetés (a 67 százalékban fekete város 53 rendőre közül csak 3 színesbőrű) nem volt hajlandó közzétenni a gyilkos nevét, és a szemtanúkkal szemben azt állította, hogy a fiú dulakodott a rendőrökkel.
A 2001. szeptember 11-ei terrortámadások óta USA-szerte nagy összegeket költöttek a rendőrség militarizálására: tankokra, gépfegyverekre, a vizuális elrettentést célzó rohamfelszerelésre. A bostoni maraton után már láttunk iraki típusú „városi csatát”, de azt úgy-ahogy még indokolta a jobboldal által erőltetett „terrorizmus elleni harc”. Ám ugyanez Fergusonban négy napon át folyt, pedig az első éjszakai randalírozás után az ottani tömeg békésen, eleve feltartott karokkal nézett szembe az állig felfegyverzett zsarukkal. „Lépteinkkel imádkozunk” – volt az egyik legmeghatóbb felirat. „Ember vagyok” – célzott a hatvanas évek polgárjogi ütközeteire egy másik.
Szítja az ellentéteket a jobboldal megveszekedett Obama-ellenessége is, amit a feketék rejtett fajgyűlöletként élnek meg. Ez kényszeríti az elnököt fokozott óvatosságra, hiszen ha egyértelműen kiállna a magukat elnyomottnak érzők mellett, akkor még durvábban vádolnák részrehajlással.
Az amerikai társadalomban roppant ellentétek feszülnek, de a fergusoni példa végkifejlete mutatja, hogy a hatalommegosztás nem puszta pántlika az egyesek által halottnak hitt liberális demokrácia „kalapján”. Az, hogy magasabb szintű vezetők képesek közbelépni és lecsillapítani a kedélyeket; hogy a rendfenntartásnak szerves része a közösség képére szabott karhatalom; valamint hogy a jobboldalon is akadnak, akik követelik a rendőrség demilitarizálását (a libertariánus Rand Paul szenátor) – mind azt mutatja, hogy az ellentétes érzelmek és érdekek összecsapásából – a liberális demokrácia nyílt konfrontációinak köszönhetve – születhetnek bölcs megoldások. Képzeljük el, mi történne, ha – például egy „illiberális demokráciában” – a fergusoni seriff-típus kezében összpontosulna minden hatalom!
A fergusoni rendőrség pénteken közzétette a gyilkos golyót leadó rendőr nevét, de egy bolti videót is, amelyen egy, a halott Michael Brownra hasonlító fekete férfi valami apróságot lop, vagyis Brown feltartóztatása jogos volt. Ez a körülmény újra felkavarta a kedélyeket, a folytatás kiszámíthatatlan...
LEGFRISSEBB:
A fergusoni rendőrfőnök péntek délután még egy sajtóértekezletet tartott, amelyen bejelentette, hogy – saját délelőtti közleményével ellentétben – a Michael Brownt fetartóztató majd meggyilkoló rendőr nem tudott a bolti videóval alátámasztott állítólagos lopásról, tehát annak a tragédiáhz semmi köze. Ez újra felkorbácsolta a kedélyeket, mert arra utal, hogy a helyi rendőrség nem viszonyul őszintén saját polgáraihoz és az ország közvéleményéhez.
