Munkatársunk jegyzete
Washington, máj. 29.
„Magyar érdekeltsége” is van immár az amerikai Republikánus Párt elnökjelöltségéért folyó versenynek: George Pataki, New York állam volt kormányzója (1995–2006) csütörtökön jelentette be indulását. Az aranyosapáti kalapos unokája június végén lesz 70 éves, így ez az első próbálkozása egyben az utolsó is lehet. Hogy a „magyar érdekeltség” nemcsak az apai ági felmenők tekintetében igaz, azt az is bizonyítja, hogy az ünnepségre hivatalos volt Maximilian Teleki, az Amerikai Magyar Koalíció elnöke, Pataki ugyanis a legismertebb magyar ernyőszervezet régi barátja, és számos rendezvényükön részt vesz. Teleki ennek ellenére nem kínálta fel saját és szervezete támogatását, mert, mint mondja, a Koalíció nem áll egy konkrét jelölt mellé sem – sem az Egyesült Államokban, sem Magyarországon –, hanem minden demokratikusan választott vezetéssel együttműködik a magyarság érdekében.
Patakinak azonban szélesebb körben sem lesz könnyű dolga támogatókat találni. Egy nemrégi televíziós vetélkedő versenyzői a következő kérdést kapták: „Tizenkét évig New York kormányzója volt, ő vitte be az államot a XXI. századba. Ki ez?” Noha még a jól ismert portré is felvillant a képernyőn, egyetlen résztvevő sem tudta, kiről van szó. Egyikük éppen arra a még korábbi, de jóval híresebb demokrata kormányzóra tippelt, akit éppen Pataki billentett ki hivatalából.
A római katolikus Pataki a republikánusok mérsékelt szárnyához tartozik. Egyes szociális kérdésekben (magzatelhajtás, fegyverviselés, az állam és az egyház szigorú különválasztása) kifejezetten liberális nézeteket vall – ezért is van kevés esélye arra, hogy az előválasztások során megszerezze a párt jelöltséget. A külpolitikában ugyanakkor akár a héják közé is sorolható: sokkal keményebb fellépést hirdet az Iszlám Állam letörésére, illetve Oroszország ukrajnai agressziójának megállítására (beleértve a fegyverszállítás lehetőségét is). Izrael elkötelezett támogatója a zsidó állam minden ellenségével szemben, amit a Zsidó Republikánus Koalíció múlt hónapi közgyűlésén is hangoztatott. A szeptember 11-ei terrortámadások idején Pataki volt a kormányzó, de másokkal ellentétben ezt a körülményt nem tudta kihasználni – igaz, hogy helyi ellenfelei éppen neki róják fel, hogy a Világkereskedelmi Központ emlékére felhúzott Szabadság-torony több mint tíz évvel később készült csak el (az ikertornyok felépítése mindössze három évet vett igénybe). Patakit egyébként számos ingatlanügyi-politikai machinációval is vádolják – de konkrét bizonyítékkal senki sem rukkolt elő.
A másik e heti induló – noha szintén katolikus – a jobboldali spektrum másik végletét képviseli. A hétgyermekes, őskonzervatív Rick Santorum sokkal kevésbé markáns egyéniség, mint a majd’ kétméteres, jó hangú és kiváló szónok Pataki, ám jelentősen ismertebb nála: nyolcévi kongresszusi pályafutása után a 2012-es előválasztások végén a második helyen végzett Mitt Romney mögött (igaz, csak hetedannyi szavazattal).
A jobboldali mezőny duzzadása komoly főfájást okoz a Republikánus Párt vezetésének, pedig még korántsincs vége: legalább még annyi ismert arc belépését várják a következő hetekre. A 2012-es előválasztások republikánus csetepatéiból kiderült, a túl sok jelölt túl sok fölösleges vitához és kölcsönös vádaskodáshoz vezet – és az érdemi tévévitát is lehetetlenné teszi. Ezért a Fox News szélsőjobb hírtévé máris bejelentette, az országos közvélemény-kutatások eredménye alapján legfeljebb tíz jelöltet hív meg az első fordulóba.
Még nagyobb gondja a pártnak és a jelölteknek egyaránt, hogy az előválasztások szavazói rendre sokkal konzervatívabbak, mint az országos átlag. Ezért van az, hogy – egy-két kivétellel – először minden induló „jobbról” próbálja előzni a többit, hogy aztán a jelöltség megszerzése után valahogy visszatáncoljon jobbközépre – ami eleve lehetetlen a korábban kimondott ígéretek és álláspontok megsértése nélkül. Ha Patakinak bármi esélye van a jelöltségre, akkor azt éppen ennek köszönheti.
Ezért van az is, hogy minden már feliratkozott és várható jelölttel szemben Hillary Clinton továbbra is vezet a közvélemény-kutatásokban, noha egyelőre alig kampányol. Egy konzervatív műsorvezető felrótta a nézőknek, hogy „nem veszik komolyan Hillary botrányait”, hanem csak a jobboldal hibáin „akadnak ki”. Ami nem meglepő, hiszen sorjáznak a republikánus megvesztegetési botrányok. Éppen a héten emeltek vádat a Bush-korszak nyolc évig regnáló képviselőházi elnöke, a korábban makulátlannak hitt Dennis Hastert ellen, mivel három és fél millió dollárt fizetett valakinek egy meg nem nevezett korábbi ballépés elkendőzése céljából. New York állam szenátusának elnöke és fia is így járt a napokban, súlyos korrupciós vád miatt tartóztatták le őket. (Korábban New York közgyűlésének demokrata elnöke is hasonló sorsra jutott.)
Egy másik elemző szerint viszont nemcsak a botrányok alól érintetlenül kibúvó „clintoni ügyeskedésnek” köszönhető a szavazók preferenciája, hanem annak is, hogy Hillary egész életében a köz javára próbált tevékenykedni – a republikánus jelöltek többsége viszont minden „kisember-párti” retorika ellenére következetesen a leggazdagabb rétegek érdekei mentén szavaz.
