Újabb viharos meghallgatás zajlott csütörtökön az amerikai szenátusban: ezúttal John Brennan CIA-igazgatói kinevezéséről volt szó, aki mögött negyed évszázados titkos ügynöki karrier és évtizedes kormányszolgálat áll. Az elnök jelenlegi nemzetbiztonsági tanácsadó-helyettesét még ifj. George Bush emelte terrorizmus elleni főtanácsosi pozícióba, ahonnan egy időre a magánszektorba vonult, amikor kiderült, hogy támogatta a guantánamói kínzásokat. Obama hozta vissza ismét a legkényesebb posztok egyikére, amikor 2009-ben Brennan még visszavonta első jelöltetését a CIA élére.
A törvényhozók azonban nem annyira a jelölt múltját vagy egyéniségét vitatják, mint a drónháború lényegét. 2002 óta az Egyesült Államok 402 pilóta nélküli légitámadást hajtott végre Hellfire (Pokoltüze) rakétákkal három olyan ország – Pakisztán, Jemen és Szomália – területén, amelyekkel nem áll hadban. A támadások „eredménye” hivatalosan ismeretlen, de elemzések szerint mintegy 4700 halálos áldozatot okoztak, amelyek között számos olyan civil és gyermek is lehetett, akik nem képeztek „hivatalos célpontot”, ám családi vagy egyéb okokból a közelben tartózkodtak.
Szenátorként Barack Obama háborúellenes politikát képviselt, a Bushtól örökölt kényszerhelyzetben azonban kevesebbet tett a korábban bírált módszerek ellen, mint azt hívei várták tőle. A már korábban befejezendőnek tervezett iraki háborúnak ugyan véget vetett, de a kubai területen fenntartott fogolytábort nem szüntette meg (noha a fogvatartottak száma deportálással jelentősen csökkent), a dróntámadásokat pedig még eszkalálódni is hagyta.
A kedélyeket most az borzolta fel, hogy az igazságügy-minisztériumból hétfőn kiszivárgott jogi álláspont szerint elvben „legális és legitim” harci módszernek számít pilóta nélküli repülőkkel meggyilkolni olyan terrorista(gyanús) elemeket, akiket másként nem tudnának elérni a fegyveres szolgálatok, viszont ellenőrzött információk szerint összeesküvésben vettek részt vagy terveznek részt venni az USA ellen. A Fehér Ház – ismét csak kényszerhelyzetben – átadta az okmányokat a kongresszus illetékes bizottságainak, és megerősítette, hogy az elnök támogatja az azokban foglaltakat. Az is elhangzott, hogy minden egyes dróntámadást a legmagasabb szinten hagynak jóvá.
Mindezzel azonban csak újabb lavinát indítottak el. Millió kérdés merül fel: attól kezdve, hogy erkölcsös, sőt törvényes-e egyáltalán ez a fajta háború, egészen odáig, hogy meglehetősen ostoba stratégiának számít az államfőt belekeverni ilyen kényes döntések meghozatalába (gyakorlatilag harctéri, taktikai döntéseknek kitenni), hiszen ezzel csak még több ellenséget „gyártanak”, sőt maga az amerikai elnök is célponttá válhat.
Gerald Ford elnök 1976-ban tiltotta meg a Központi Hírszerző Ügynökségnek, hogy merényleteket hajtson végre az ország ellenségeinek kiiktatására. A döntés egy szenátusi vizsgálat nyomán született, amely először erősítette meg hivatalosan, hogy az amerikai titkosszolgálat számos alkalommal megpróbálta megölni például Fidel Castrót. Az elnöki rendeletet később Jimmy Carter megszigorította és Ronald Reagan is megerősítette. Bill Clinton második mandátuma alatt azonban már lazítottak rajta az iszlám fundamentalista terrorveszély növekedésének hatására.
Külön vita tárgyát képezi, hogy a 2011-es dróntámadásokkal amerikai állampolgárokat is megöltek. Anwar al-Awlaki egy Új-Mexikóban született szélsőséges imám volt, akit a jemeni kormány is körözött al-kaidás magas rangú pozíciója miatt. Két héttel később 16 éves fia is meghalt egy jemeni dróntámadásban, aki szintén az USA területén született, és mint ilyen, az amerikai alkotmány védelmét kellett volna élveznie az amerikai kormány „jogon kívüli” lépéseivel szemben.
A jelenlegi felháborodás érdekes vetülete, hogy egyesek csak azért horkantak fel, mert amerikai állampolgárok is áldozatokká váltak, még ha terrorista kapcsolataik miatt is. Vagyis az – eszerint az álláspont szerint – még csak rendben lenne, hogy „másokat” gyilkoljon a kormány, de ha született amerikairól van szó, az már egész más, az már alkotmányellenes kategória. Ez a fajta érvelés első pillantásra erkölcstelennek tűnik, de érdemes figyelembe venni, hogy az Obama-ellenes belpolitikai támadások egyik legszélsőségesebb vonulatát azok a képtelen feltételezések képezik, melyek szerint Obama „majd egyszer” az USA területén élő a jobboldali amerikaiakra is „rázúdíthatja” a halált ontó gépmadarakat.
Ezen a ponton összemosódik a két kritikai cselekményvonal és egyértelművé válik, hogy ismét csak Obama áll a politikai mesterkedések célpontjában. Hiszen a republikánus honatyák Busht sohasem támadták ugyanilyen harci módszerek miatt, sőt annak idején Reagant is kivédték, amikor az „őskonzervatív” elnöki mintakép egyértelműen törvénybe ütköző boltot kötött Iránnal, hogy az illegálisan szerzett pénzt az ismét csak törvénytelen nicaraguai beavatkozásra fordíthassa.
A két történet között annyi a – jelentős – különbség, hogy Obamának saját pártjából is akadnak bírálói, sőt a hét elején kiszivárgott jogi magyarázatokat éppen egy „baloldali” hírtévé, az MSNBC tette közzé. A Fox News szélsőjobb hírtévé ilyesmit soha nem tett meg republikánus kormányzatokkal szemben.
A politika valahogy majdcsak feloldja a jelenlegi dilemmákat, feltehetően Brennant is kinevezik a CIA élére. A jogi-etikai kérdések azonban nem fognak eltűnni: mi számít manapság, a technológia nyújtotta lehetőségek közepette, tisztességes és emberséges hadviselésnek, vagy akár terrorizmus elleni védekezésnek.
